Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-15 / 28. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911 mmm . 1911. jól boltozott koponyájú egyének, kiket az emberi haladás vezéreiként ismer el a történelem, nem tudják nyugodt lélekkel elviselni a rájuk boruló homályt: kitörnek, megostromolják a szebb jövőt s Prometheusként lehozzák az égi tüzet a földre. Nyomukban viharok, dörgések, villámos cikkázások szeldelik a látóhatárt, a törpe lelkek félelmes jóslásokkal telnek meg; de a tisztulás, a katharsis hamar bekövetkezik: meghasad az ég kék boltozata s az elveszettnek látszott eszme még szebb fénnyel ragyog a fejlődés égi zenithjén, mint annakelőtte. Ez az eszme netn emberi mű, de az emberrel vele született; nemcsak hogy kiirthatatlan, de a fej- ! lődő emberben mindinkább úrrá lesz. Az istenfiuság örök fényébe Jézus állította be. A maga hamisítatlan mivoltában egyedül benne szemlélhető, egyedül általa i birtokba vehető. Ne azzal törődjünk: ki, hogyan jut ! el az istenfiusági eszme birtokába, hanem azzal, hogyan jutunk el mi ? Mi eljutunk a Jézus által. A j szabadkőmivesek elakarnak hozzá jutni a maguk útján. A látszat, csalatás és csalódas .phantom képeit, a földi intézmények ködrongyait igyekeznek széttépni, hogy az eszme éltető lelkéhez, a szeretethez gyorsabban eljuthassanak. Ez csakugyan zártkörű, exciusiv I munka, mellyel szemben áll a keresztyénség egyetemes [ jellege és hivatása. Ezzel a vitát, egy a szabadkőmü- j vesség részéről bejelentett cikk közlése kivételével, lezárjuk. Szerk. R „pietisztikus" kongregációk. Zichy kultuszminiszter a kultuszbudget tárgyalásakor különféle támadásokra felelve, rendkívüli buzgósággal védelmébe vette a kongregációkat és úgy igyekezett azokat feltüntetni, mintha azok nem volnának egyebek, mint rendkívül jámbor, pietisztikus egyletek, ahol a tagok csak olvasókat és szemeket forgatnak, szentek legendáit olvassák, egy szóval ártailan valamik. Hogy milyen ártatlan szellem uralkodik ezen szent társulatokban, annak illusztrálására 'szolgáljon az alább elmondandó jellegzetes eset. Sopron vármegyének van egy vad, fanatikus klerikális tanfelügyelője, csuhát viselt előbb, de Barkóczy, Apponyi, Zichy korában tanfelügyelő lett Ebben a hivatalában a legvadabb és legszenvedélyesebb klerikális propagandát fejtette ki, kongregátiókat szervezett, búcsujárásokat rendezett, klerikális gyűléseket hívott össze, ott fennhangon szavalt a Reguum Marianumról, a liberalizmus és szabadkőmivesség „sötét odúiról" beszélt, a hasonló szellemben működő tanítókat mindenféle kedvezményben részesítette, a protestánsokat mindenütt háttérbe szorította és ahol tehetett ártott nekik. Fanatizmusa nem ismert határt, még tovább ment. Van ugyanis a megyében egy általános tanító- j egyesület, amelynek tagjai protestánsok, zsidók és katholikusok vegyest, de az elnöke protestáns, t. i. a soproni evang. tanítóképezde jeles tanára, Sinkó Endre, ki évek óta rendkívül áldásos tevékenységet fejtett ki az egylet érdekében, amit az egész tanítóság hálásan elismert. Nem úgy a tanfelügyelő. Fájt az ő fekete szivének, hogy a tanítóegylet mást is csináljon, mint olvasót forgasson és keresztet vessen, 110 meg az, hogy az eretnek elnök nem egészen „pietistikus kongregaciós" szellemben vezeti az egyletet. Azért [ fogta magát és mint tanfelügyelő összeállított egy listát, amelyen természetszerűleg csak az ő jámbor kreatúrái szerepeltek, eme listát megküldötte az összes katholikus tanítóknak, hogy választáskor csak eme lista szerint szavazzanak. De nemcsak a tanítóknak, hanem az összes katholikus papoknak is küldött egy bizalmas felszólítást, hogy tanítóikat oktassák ki a teendőikre vonatkozólag. A furcsa leirat igy hangzott: Sopronvármegye kir. tanfelügyelősége! 770/1911. Bizalmas ! Főtisztelendő uram! Arra kérem, szíveskedjék a mellékelt felhívást elolvasni, annak értelmében a bölcs vezetése alatt álló tanítókat, illetve tanítónőket, kik a vármegyei általános tanítóegyesületnek tagjai, buzdítani, hogy a pünkösd kedden, junius hó 6-án d. e. Sopronban a vármegyeház nagytermében tartandó közgyűlésen okvetlenül jelenjenek meg s a mellékelt választási liszta szerint szavazzanak. Megjegyzem, hogy minden egyes kath. vallású tanító egyesületi tag nevére külön is külátem ily felhívást és választási lisztát. jelszavunk győzzön a tanítóegyesületben is a katholikus szempont, amelyet az egyesület vezetősége eddig mindenfeie cselfogással háttérbe szorított Amennyiben Főtisztelendőséged is tagja az Általános Tanító-Egyesületnek nagyon kérem, hogy junius 6 iki közgyűlésen szintén megjelenni és a katholikus tanítók választási tisztáját szavazatával is győzelemre juttatni szíveskedjék Sopron, 1911. junius 2-án. Dr. Pacséry Károly, s. k., kir. tanfelügyelő. Ime egy állami tanfelügyelő, kinek hivatalból az összes felekezetek felett kellene állani és hivatalos agendáit a legnagyobb pártatlansággal kellene teljesítenie, beáll felekezeti agitátornak és neki ront mindennek, mi nem katholikus ! Mikor pedig eme „kiváló" férfiút a városi közgyűlésen ebben az ügyben meginterpellálták jezsuita szemtelenséggel jelentette ki, hogy tőle távol áll minden felekezetieskedés, ő a felekezeti békét szolgálja, (lásd Apponyi, Barkóczy, Zichy ! ! I) Ő tagja ugyan a MáriaKongregációnak, a Szent Imre-egyletnek a Rózsafüzérés skapularis-egyletnek és még néhány szent és nem szent egyletnek, de ezért ő korán sem érzi magát elfogultnak másvallásuval szemben és a legnagyobb pártatlansággal intézi a protestánsok ügyét. Azt hiszem, ilyenek után el is hihetjük a jámbor férfinak! Időközben azonban a fent közölt bűnjel nyilvánosságra került és igy a magy. kir. tanfelügyelő úr le volt leplezve Kíváncsian várja most mindenki Sopronban, hogy mi fog történni nevezett úrral. Mint hírlik büntetésből elkerül Sopronból és büntetésből beteszik a kultuszminisztériumba az elemi népoktatás ügykörét bizván reá, hogy ott nem „destruktív" szellemben és nem „a tételes torzvallások" szellemében segítse előbbre vinni hazánk kulturáját és népünk oktatását. Barkóczy, Zichy bizonyára tudják méltatni az ilyen érdemeket. Schrődl József.