Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-15 / 28. szám

258 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. BELMISSZIÓ. Rovatvezető: Scholiz Ödön. A Lipcsei Gusztáv Adolf Főegylet idei köz-» gyűlése, mely június 17-től 19-ig Limbach váiosában tartatott, magyarhoni evangelikus egyházunkra valóságos diadalmi ünnep volt. Már a szombat este tartott ismerkedési estélyen meleg szavakkal üdvözölte dr. Ruling, lipcsei lelkész, mint a főegylet új elnöke a magyarhoni ev. diaszpóra jelenlévő képviselőjét Scholtz Ödön ágfalvi lelkészt, ki másnap reggel, a szomszédos Kánder községben prédikált. Egyidejűleg a Limbach körül fekvő 7 község mindegyikében diaszporális lelkész tartotta reggel 8-kor a vasárnapi istentiszteletet. A limbachi templomban V2 11-kor tartott főistentiszteleten az ünnepi szónok Pache szuperintendens is szép szavakkal emlékezett meg magyarhoni diaszpóránkról. Az este tartott s tömegesen látogatott két népünnepély egyikén pedig Scholtz Ödön lelkész tartott előadást hazai egyházunk múltjáról s jelen helyzetéről, megköszönve a Lipcsei Főegyletnek irántunk eddig tanúsított ritka áldozatkészségét s kérve az új elnököt, hogy zárja ő is ép oly meleg szeretetlel szivébe diaszpóránkat, mint elődei tették. Hétfőn a közgyűlés keretében ismét hazai egyházunk ügye uralta a helyzetet. Herrmann Pál markneukircheni lelkész, ki egész május havát Magyarországon töltötte s mint a Lipcsei Gusztáv Adolf-Főegylet kiküldötte sorra meglátogatta az ezen főegylet által segélyezett gyülekezeteket, oly élénk színekkel s oly elragadó szeretettel ecsetelte tett tapasztalatait, hogy a közgyűlés öszszes tagjaiban meleg rokonszenvet ébresztett irántunk. Famler S. A. torzsai lelkész s egyházkerületi gyámintézeti elnök üdvözlő táviratának felolvasása után Riiling elnök lelkes szavakkal hi via fel a fiókegyleteket a torzsai árvaház és konfirmandus-otthon kitartó támogatására. Nagy volt az érdeklődés az iránt, hogy melyik gyülekezet nyeri el a 4000 márkás szeretetadományt, melyre Beirut (Styria), Stahlheim (Lotharingia) és Sopronbánfalva (Ágfalva filiája, Magyarország) voltak jelölve. Mindháromról Paesler oberfrohnai lelkész referált, objektíve, melegen. A szavazásnál Beirut 8, Stahlheirn 27, Sopronbánfalva (teuiplomépítési alapja javára) 51 szavazatot kapott s így első ízben hazai egyházunk egyik gyülekezete lett a győztes. Bizonyára örömmel értesülnek olvasóink minderről.* Scholtz Ödön lelkész Szászország több helyén tart még előadást hazai diaszpóránk helyzetéről. Annak idején még kimerítő jelentést hozunk az egész utazás lefolyásáról, mely az irántunk való rokonszenvet mindenfelé még fokozni fogja. * * Nemcsak örömmel, de hálával és joggal megillető tisztelettel mindazok iránt, akik — mint Scholtz Ödön kartársunk is — a nemes és fenkölt eszméhez teljesen méltó buzgalommal töltik be apostoli hivatásukat s a kik működése nyomán fejedelmek bőkezűségét és erényét is megszégyenítő jócselekedetek fakadnak. Szerk. BE LÉ LET. A bánsági egyházmegye évi rendes közgyűlését f. hó 4. és 5-én tartotta meg Nagybecskereken. Első napon az egyházmegyei gyámintézet ülésezett Soltész Gyula birdai lelkész és Dér István elnöksége mellett s osztotta szét több segélyre szoruló egyház és intézet között a rendelkezésére álló, szeretettel összegyűjtőit összeget. Ez alkalommal először, gyámintézeti istentiszteletet is tartottunk, amelyen a nagybecskereki egyház tagjai szép számmal vettek részt. — Soltész Gyula, az egyházmegyei gyamintézet elnöke tartott szeretet munkásságra serkentő épületes szent beszédet. A gyámintézeti gyűlést az egyházmegyei papi segélyegylet közgyűlése követte Bohus Károly elnöklete alatt, mely behatóan tárgyalta a bányakerületi 1910. évi közgyűlés jegyzőkönyvének 103. pont alatt foglalt azon indítványát, hogy az egyes egyházmegyei papi segélyegyletek ügy- és vagyonkezelése bízassék a kerületre, s hogy az összes segélyegyletek vagyona az igényjogosultak minden sérelme nélkül, a reformatio jubileuma alkalmából, valamely egyházi közcélra egy nagy kerületi alappá egyesítessenek. A segélyegyleti közgyűlés ezen indítványt elvetette s kimondta, hogy az eddigi állapot fenntartását kívánja, mert a segélyegylet alapszabályai értelmében az egylet vagyona soha semmi szín alatt más célra nem fordítható, a segélyegylet pedig az egyházmegye pártfogása és felügyelete alatt kormányzati tekintetben önállóan rendelkezik maga felett. Miután az egyházunknak juttatott államsegély törvény által mindeddig biztosítva nincsen, megtörténhetik, hogy az egyetemes nyugdíjintézet részére abból évente befolyt segély megszűnik, amikor egyetemes nyugdíjintézetünk kötelezettségének nem tehetne eleget; ha most a kerületi indítvány folytán az egyházmegyei papi segé'yegylet is megszűnnék, a lelkészek esetleg sehonnan se részesülnének nyugdíjban. Ezen határozatot a másnap tartott egyházmegyei közgyűlés is megerősítette. Ugyancsak 4-én d. u. volt az esperességi lelkészértekezlet, melyen Jeszenszky Ignác nagykikindai lelkésztestvérünk tartott egy mélytudás és ismeretre valló, szociális irányú előadást, melyben azon általános irányelveket igyekezett megállapítani, melyek szerint egyházunk fejlődését előmozdíthatjuk. Ezenkívül az áttérések körűi is hosszas vita indult meg. Erre az egyházmegyei közgyűlés előértekezlete következett, melyen a másnap tárgyalandó ügyek beszéltettek meg, hogy a közgyűlés simább lefolyása ezáltal biztosíttassék. A tulajdonképeni egyházmegyei közgyűlés 5-én folyt le nagy érdeklődés mellett, Sédeni báró Ambrózy Andor egyházmegyei másodfelügyelő és Doleschall Lajos főesperes elnöksége alatt. Szívből örvendettünk helyettes felügyelő urunk gyűlést megnyitó beszédének, amelyben az erős evangelikus öntudat egyházunkhoz való hű és buzgó ragaszkodás jutott kifejezésre. Az elnöki megnyitó után Bohus Károly egyházmegyei