Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-15 / 28. szám

256 művészetet érti, nem lehet sem együgyű Istentagadó, sem vallástalan léha!'

1 S a szeretetről (19. lap): Legyen az ember az embernek testvére" stb s (24. lapon) „Bármily neve legyen is a falnak, mely az embert az embertől elválasztja, emelte légyen akár felekezeti előítélet, akár nemzeti versengés, akár valamely párt vagy osztály érdeke, a szabadkőművesnek a falon a helye, hogy egyik kezét jobbra, a másikat balra nyújtsa, hogy láncszemként kapcsolja össze a két oldalon levőket, hogy rajta keresztül egybe folyjon a sziveikből kiáradó, de egymást meg nem találó szeretet!" Van-e ezekben olyan, a mi Jézus tanításával ellenkeznék, s a mit nem volna szükséges ma is folyvást hirdetni ? Csoda-e, ha már Lessing is azt mondja róluk „Ernst und Falk" cimű művében: „Die Freimaurerei ist nichts Willkürliches, nichts Entbehrliches, sondern etwas Nothwendiges, das in dem Wesendes Menschen und der bürgerlichen Gesellschaft gegründet ist." Lehet-e s szabad-e egy evangelikus lelkésznek egy oly társulatról kicsinylőleg, vagy éppen elitélőleg nyilatkozni, amely egy Washingtont, egy Kossuth Lajost, egy Kazinczyt, Kölcseyt, Gr. Andrássy Gyulát, Pulszky Ferencet stb számíthatott a tagjai közé s melynek ma is oly sok kiváló, művelt, filantróp, altruisztikus elveket valló vezér egyéniségeink is tagjai; kik mint az irgalmas samaritánusok felekezeti különbség nélkül tesznek jót az arra szorultakkal, nem várva ezért dicséretet, vagy jutalmat senkitől; jót téve csak azért, mert ez az ő éltető elemük, mert az ő felvilágosult lelkük s nemesen érző szivük is tőlük ezt kívánja. Facta loquuntur! Ha netalán nem tudná Kiss kollega, ime megmondom, hogy újabb korunk eme nagy alkotásai, mint: a Mentő-, Rabsegélyző-, Gyermekbarát-, Gyermekvédő-, Szünidei gyermektelep-, Lujza-, Ingyen tej és ingyen kenyér-, Országos nővédő-, Országos anya és csecsemő védő-, Budapesti leány-, Jogvédő-, Budai népkönyvtár- és Vándordiák egyesületek, valamint a Hajléktalanok menhelye, a Teleia, R népkonyhák egész tömege, a Hülyék nevelőintézete, a Szabad Lyceum, a Betegágyas nők üdülő háza, sok nép- és munkáskaszinó, a Nyomorék gyermekek otthona, a Gyermekvédő liga, az Erzsébet népakadémia, a Társadalom szabad iskolája, stb. hogy ezek mind szabadkőműves alkotások, ezeketmind szabadkőműves lelkesedés és áldozatkészség hozta létre! Ne bántsuk hát mi soha — még ha hibáit látjuk is — ezt az érettünk is működő világosságot és szeretetet terjesztő nemes társulatot! Márk ev. IX. r. 38—40 És még egyet befejezésül! Nem rég idegen helyen, idegen emberekkel jöttem össze. Ott egy kongregációs féle antisernita érzelmű ur midőn megtudta, hogy hova való vagyok, mindjárt azt kérdezte tőlem: „Ugy-e sok zsidó lakik Sz . . . ón ?" „Bizony sok" — válaszolám én. „Hát keresztyén ?" „Keresztyén nálunk igen kevés van!' — mondám neki. „Hogyan ?

u — mondá amaz megütődve. »Hiszen én eddig ugy tudtam, hogy annak a városnak ötezer lakosa van, s hogy ott római és görög katholikusok, sőt kálvinisták és lutheránusok is vannak!« »Oh igen!« — mondám én. „Nálunk elegen vannak római és görög katholikus pápisták, kálvinista és lutheránus protestánsok is, de hát az Úr tőlem nem a felekezetek, hanem a keresztyénekről tudakozódott és ez egészen más! Én legalább a magam részéről ez egymás ellen törő, egymás ellen torzsalkodó, szeretet helyett gyűlölséggel viseltető s a Jézus példáját éppen nem követő felekezeteket nem tarthatom s nem is nevezhetem a maguk egészében keresztyéneknek." Vajha mindnyájan mi is nemcsak jó lutheránusok, hanem egyszersmind jó keresztyének, Jézus igazi követői is lennénk mindenkor! Quod faxit Deus ! Czékus László. * * * Ha a kérdést így formulázták volna az eszmei magaslaton vitatkozó testvérek: van e az evangélikus lelkésznek szüksége arra, hogy szabadkőműves legyen, úgy bizonyára a felelet tagadó lett volna. A mi nagy Mesterünk a Jézus Krisztus, Istennek fia, aki által mi is bírjuk az istenfiuságot az Atyával Ez az istenfiusági viszony pedig felöleli egész emberi életünket születésünktől a sírig és a síron túl is. Az egyéni létnek ép oly tökéletes szabályozója, mint a családnak, népeknek, nemzeteknek és az egész emberiségnek. Egyetlen követelményt állít fel: lépj be valósággal ez istenfiusági szövetségbe. Oly nehéz követelmény, hogy a belépés legtöbbször csak látszólagos, a megvalósulás i is csak látszólagos. Látszat csalatás és csalódás színpadi képeit bizonyítja az élet. Az istenfiusági eszmét azok, kik csak látszatra és csalatásra dolgoznak, elhomályosíthatják ugyan egy percre, ám meg nem ölhetik. Néhány század homálya is csak futó perc a fejlődésnek alávetett emberiség történetében. Azok a