Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-08 / 27. szám

248 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. sürgetni" s hogy „kiemeli a vallás szellemi karakterét és erélyesen küzd annak formalismusa ellen"; hogy „a római egyház ideológiája majdnem minden téren ellentétben van a tudománynyal és a tudományra támaszkodó mai társadalom ideológiájával

1' s hogy végről — és ez nagyon fontos — „az infallibilitás tana révén — s ebben igaza van — tévedések, hiányok, visszaélések csúszhatnak be az egyházba" stb. stb. Hát biz' ezek a tételek erősen személyes és prot. felfogású igazságok, amelyeket azonban soha sem lehet összeegyeztetni a mai pápás egyház dogma- és hatalomrendszerével, mint az máig is, mint az antimodernista mozgalom is igazolja, haladást és fejlődést nem ismerve, a hit és erkölcs keresztyén világát is pusztán hatalmi kérdésnek minősíti és kezeli. Hisz ez éppen a Protestantismus élet- és világfelfogása és Prohászka püspök tartalmas és tanúlságos vallás-, élet- és világphilosóphiája minden izében protestáns philosóphia, amelynek nincsen helye a corpus mortuumhoz hasonló más pápás dogma- és hatalomrendszerében. Ä pápás indexkongregátió tehát következetesen járt el, a midőn Prohászka püspök műveit — állítólag hazai jezsuita denunciálásra — betiltotta. Iszonyúan téved tehát az Újság-nak az a felfogása, amely szerint „a mai kathólicizmusnak nincs oka ellenségének tekinteni a haladást, mert semmiféle haladás mellett nem avulhat el s hogy nincs az a fejlett világ, melyben a kathólicismus egészen korszerűen meg ne találná világjelentőségü misszióját." Mert nem lehet haladásról szó ott, ahol az egyéni, személyes hitbeli és tudományos meggyőződés megtagadásával és index-encyklikaszerü megrendszabályozásával a kath. egyház a maga szervezete szerint legfőbb tekintélyének vallja a (csalatkozhatlan) pápát s a csalhatatlansági dogma alapján törvényül fogadja el annak (kathedraszerü) kijelentéseit." (.,Äz Újság" ez évi junius 13. sz. vezércikkéből). Ne feledjük, hogy máig is rikitó ellentét van a Krisztus evangeliuma és a vatikán világias, hatalmi és erőszakos politikája között. S mit tett Prohászka püspök az indexkongregátió letiltó kijelentésére? Hát meghátrált Róma előtt és Schell és Ehrhardhoz hasonlóan meggyőződését megtagadva, a vatikáni kényszer előtt „laudabiliter se subjecit!" Hase találó szava szerint a nagyhírű Hefele püspökhöz hasonlóan benne is „a püspök megölte a tudóst", Krisztus helyett Rómát választotta s a dogma nála is korrigálta a személyes vallásos és tudományos meggyőződést. Maga Prohászka állítólag igy nyilatkozott a dologról: „Müveimben nem fordul elő dogmatikai fejtegetés, mely a kath. hitet sérthetné. De amennyiben az indexkongregátió az egyház tanaival ellentétben állót talált volna műveimben, természetesen alávetem magam az egyház szavának." Ezt a meghátráló eljárást nevezi Heimann a maga klaszikus ethikájában a személyes erkölcsiség megtagadásának, tehát erkölcstelen eljárásnak. Pedig a próféták, apostolok és reformátorok soha sem tagadták meg személyes vallási meggyőződésüket. Császár és birodalom, sőt az egész világ előtt tántoríthatatlanul követték a martyrium útján is személyes életfelfogásukat. De Prohászkában nem volt meg az ethikai erő meggyőződésének és ebből folyó következményeinek hűséges követésére. Élére állhatott volna egy Rómától független nemzeti kath. egyházi mozgalomnak. De közjogi állása, püspöki vagyona és tekintélye, no meg az udvar hagyományos politikája nem engedte meg neki a modern, művelt és türelmes kath. mozgalom mai hódítása dacára e nagy lépés megtételét. S ez éppen Prohászka püspök tragédiája, a melyen mi protestánsok anélkül, hogy félrevernők a harangokat, csak örvendhetünk. Hát csak haladjanak tovább a hazai kath. egyházban is az index által jelzett szük és sötét középkori ösvényeken ! Nem irigyeljük meg tőlük! Dr. Szlávik Mátyás. Rz új énekesről. (Folytatás és vége) De van még ennél nagyobb hibája is.. és ez nyomtatási hiba ! Az még hagyján, hogy három énekben (215, 378 és 442) egyes betűk fel vannak cserélve, s kilcnc énekben (222, 223, 249, 269, 369, 423, 445, 490, 524) egy-egy betű hiányzik, de az már nagyobb hiba, hogy az 570. számú énekből négy, a 385.-ből öt betű, az 512.-ből pedig épp négy szótag hiányzik, amiket majd az éneklőknek kell találomra bejegyezniök; s még nagyobb hiba, ahol egy hiányzó betű miatt a szó más, és pedig különös értelmet nyer, Igy p. o a 282-ben ahol „elejtünk"-et olvashatunk „felejtünk" helyett, a 314-ben, ahol „ennem" van „lennem" helyett, vagy pláne a 433-ban, ahol „ordítasz" van „fordítasz" helyett. Hát biz' e hibákat nem mindenki tudja és fogja majd kijavítgatni. Egy énekeskönyvtől elvárjuk, hogy az hibátlan legyen. Csodálkozom, hogy oly előkelő nyomdából, mint a Hornyánszkyé ily hibákkal kerülhetett ki az új énekesünk.