Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-01 / 26. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. junius 10. 23. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZ] ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját NÁDASSY JÁNOS szerkesztő helyettes címére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödöii lelkész, rovatvezető címére Ágfalvára (Sopronm) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Főmunkatárs : SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. 9 TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk : Harnack Adolf. Irta: Dr. Szlávik Mátyás. —<• Ébredjünk-e ? Irta: N. — Az új énekesről. (Folytatás) — Ä kultuszvita tanúlságai. Irta: Smid István. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Folyó évi május hó 7-én ülte meg Harnack Adolf, a berlini tudományegyetem theol. fakultásának világhírű tanára s a német prot. theologiai tudomány és irodalom legkíválább művelője 60 éves születésnapját. Csendben akarta azt megünnepelni, de azért az egész, főleg német prot. tudományos világ részt kért az ő ünnepeltetésébői. Hozzánk evangélikusokhoz, kik az ő eszmevilágából táplálkozunk, tehát illő, hogy mi is néhány emléksort szenteljünk az ő nagy nevének és meszsze kiható tanári és theol. irod. munkásságának. Rz ismert nevü dorpati orthodox theológusnak: H. Tivadarnak fia, ki azonban apjától épen oly messze esett theol. egyénisége további kifejlődésében, mint p. o. Delitzsch Frigyes, a ..Bibel und Babel" nagyhírű szerzője nagynevű atyjától, a lipcsei theológustól. Rövid lipcsei, giesseni és marburgi tanárkodása után a fakultás csaknem egyhangú ajánlatára 1888-ban a mostani német császár uralkodása első évében még Bismarck kancellársága alatt, Gossler kultuszminiszter által is támogatva, Stöckerék s a porosz egyházi főtanács minden mesterkedése és ellenkezése dacára a berlini egyetemre hivatott, a hol azóta fejti ki világra szóló theol. tanári és írói munkásságát. Egyház- és dogmatörténeti tanszékének elfoglalása után mindjárt egy évre a tud. akadémia tagjává választották, s gyönyörű üdvözlő beszédében az agg Mommsen Tivadar volt az, ki Harnackot, mint legifjabb akad. tagot, már akkoriban I. kötetében megjelent nagy művére célozva, annak a tudósnak aposztrofálta, a ki dogmatörténete által „feltárta előttünk a keleti csudamagnak, (már t. i. Krisztus vallásának) a világtörténelem egyetemes vallásává való fejlődését s megértette velünk, hogy a görög római civilizátió épen a keleten gyökerező Krisztushittel való összeolvadása által a mai művelődés lényeges alkotórészévé vált." Legismertebb tudományos műve az ő 3 kötetes dogmatörténeti házi-könyve (1886. 4-ik újonnan átdolgozott és bővített kiadás 1909—1910.) s annak rövidebb 2 kötetes kivonatos ta

/2-könyve (1905), a melyben azt a tételt vitatta, hogy az őskeresztyén dogma a görög (philos.) szellem befolyása alatt keletkezett a Krisztus evangeliuma talaja alapján („Das Dogma ist ein Werk des griechischen Geises auf dem Boden des Evangeliums"). E miatt az orthodoxia részéről nagy támadásokban volt része, bár ő maga sohasem kereste a heves összetűzést, vagy élesebb vitatkozást a maga ellenfeleivel. Még erősebb ellentétbe került a hivatalos és nem hivatalos theol. orthodoxiával az 1892-ben kitört apostolicum-vita alkalmából az ágenda kérdésénél. Itt Harnack kifejtette, hogy az apostoli hitvallás nem mindenben fedi az evang. keHÄRNÄCK ADOLF