Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-01 / 26. szám

240 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. resztyénséget, s ennyiben kielégítő alapul nem is szolgálhat az ordinatióra, mivel abból p. o hiányzik a kegyelemből és hit által való megigazulás sarkalatos vallási alaptétele, a mellyel pedig Pál apostol és Luther felfogása szerint áll, vagy esik az evang. keresztyénség. Ä „Prot. Egyházi és Isk. Lap" akkori évfolyamaiban sűrűbben közzétett „Külföldi szemléink" gondosan emlékeznek meg a vita különböző fázisairól. De további munkássága is az őskeresztyénség kutatására vonatkozik. Rz ő kritikájának köszönhetjük a gnoszticismus mai alapos ismeretét, az evang. történetek teljes megbízhatóságát s az evang. iratoknak az I. században való keletkezését. Theol. tanszékének ellátása és széleskörű irod. munkássága mellett ráért a berlini tud. akadémia történetének megírására (1900), az Ev sociáliskogreszszus elnöki tisztének elvállalására (1903), a kir. könyvtárosi tisztség elvállalása (1905) s a tud. társaság elnöki tisztének elfogadására (1910). S hogy a sajtóban is milyen tiszteletreméltó munkásságot fejtett ki, igazolja a „Christi. Welt", a „Zeitschrift für Theologie u. Kirche" s a Theol. Literatur-Ztg" évfolyamaiban közzétett számos magvas tanulmánya. Legszélesebb körökben ismert és elterjedt műve „Ä keresztyénség lényegéről" (1901, s azóta sokszor kiadva) szólt, mely Rácz Lajos fordításában magyarul is megjelent. Orthodox részről az is sok támadásban részesült, de közérthető formájával és meggyőző tartalmával rendkívül nagy olvasóközönségre tett szert. Schleiermacher vallásról szóló 5 beszéde óta (1799) nem jelent meg a német prot. theol. irodalomban oly mű, mely hatás és népszerűség tekintetében azzal versenyezhetnék. E műve »valóságos hitvallás«, a mely igazolja, hogy melegen érző szíve van a Krisztus evangéliuma iránt. Azt a sarkalatos tételét, hogy «nem a Krisztus, hanem az Ätya tárgya az evangéliumnak» félreértették. E művével rendkívül sokat tett az evang. keresztyénség népszerűsítésére. Korszakalkotó dogmatörténeti kritikája itt a személyes benső életkeresztyénség elvének engedi át a döntő szót. Itt igazán müveit korunk vezérévé vált. Mint tudóst a kathedrán s mint igen termékeny írót,; az irodalomban sasajtóban máig is 60 éves kora dacára bizonyos szellemi üdeség és frissesség jellemzi. Tudományossága meghaladja a theol. körök cégéres tudományát s az egyház- és dogmatörténet terén máig is ő a vezető. Egyik rendkívüli nagy érdeme a theol. tudományosságnak a tudomány egészébe való beékelése. Váltig hirdeti, hogy a prot. tudósnak nemcsak szabad, de kötelező is a kritika és a vizsgálódás, a mennyiben az idők folyamán sok olyan elem is behatolt a keresztyénség történeti fejlődésébe, ami annak nem lényege Ép azért szakított a dogma hitelvei tekintélyével s felállította a keresztyénységnek, mint vallásos erkölcsi életelvnek személyes és szociális ideáljait. Munkássága mély nyomokat hagyott hátra korunk theol. felfogásában s egész nemzedéket nevelt fel, mely gondolatait túlvitte Németország határain is Hálás érzések közöt üdvözöljük mi is az illusztris német prot. tanárt és írót 60 éves születésnapján, még szivesebben fogjuk őt 70. és 80-ik szül. napján is ünnepelni! Rá multos annos! Salutat Te devotissimus discipulus hungaricus Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Ébredjünk ~e? Éveken át tartó s végére soha sem jutó láncolata azon panaszoknak, amelyek nagyobbrészt e lap hasábjain láttak napvilágot, de gyűléseink termeiben is sokszor ha igoztak el még pedig nem csak lelkészek, de egyes világosan látó világi nagyjaink ajkairól is, mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az az egyházi munka, amely közöttünk az egész vonalon folyik, sok tekintetben hiányos, sok tekintetben meddó és sokszor céltalan. Sőt eltekintve a kevés tiszteletreméltó kivételtől, azt mondhatjuk, hogy az evangelikus egyház édesden alszik, mintha hajója csendes vizeken evezve biztos kezű kormányos vezetése mellett biztos cél felé törekednék. Pedig, ha felébrednénk s körülnéznénk egy kicsit, az ellenkezőről meggyőződni igen könnyű feladat lenne. - Egyházunk tevékenysége az egyház közigazgatásában és az egyes esetek feletti bíráskodásban merül ki. Azontúl nem érünk reá semmire. A lelkészek közül sokan belátták már, hogy ez oly kevés, talán a semmivel azonos az egyház építő munkáját tekintve, s azért már évek óta tartanak esperességi, itt-ott kerületi, sőt igen gyéren látogatott s igen kevés eredményt felmutatni tudó egyetemes lelkészi értekezleteket is. Ezen értekezletek azonban rendesen az egyes közgyűlések idején tartatnak s oly kevés idő és gond fordittatik ezekre, hogy nem csoda, ha kevés érdeklődés mellett folynak is le azok. Hatásuk, sajnos, nem érezhető sem a lelkészek soraiban, sem pedig a közegyház életében S ha hozatnak is itt egyes nagyfontosságú határozatok, azoknak sulyuk nincs, mert végrehajtásukról gondoskodni hatalma nincs senkinek. Valóban szomorú állapot, melyet kellőképen lefesteni, beállítani nincs szándékomban, mert akkor magam is abba a hibába esném, hogy csak panaszkodunk és orvosságot a betegségre nem tudunk. Az orvos, ha egy megállapított betegséget alaposan gyógyítani akar, akkor annak a betegségnek okait keresi meg, mert az okok megszüntetése a gyógyúlás gyorsaságát és tartósságát biztosítja. Hogy a