Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-19 / 3. szám

1911 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 25 — nagyon sok helyen meghaladják a százat. S ámbár mi a zsidó rabbit is szivesebben látjuk a középiskolák élén mint a klerikális vallástanárokat, nem tudjuk, miért ne érhetné azt el egy református, vagy egy evangelikus vallástanár is, ami elől a katholikus hitoktató és a zsidó rabbi nincsen elzárva. Megnyugodva látjuk, hogy a kultuszminisztérium ielfogása ma az, hogy a vallástanárok igazgatókká jiem lehetnek. Ez helyes. Mert a liberalizmus igazi líára lenne, ha állami középiskoláink paptanárok kezei közé jutnának, akiket nem az elfogulatlanság, hanem a kongregációk és Róma rendeletei irányítanának. Az állami középiskolák liberalizmusa eddig sem állott valami túlerős lábon, — hiszen láttuk, hogy Apponyi idejében hogyan árasztották el azokat a kipróbált klerikális tanárok és főigazgatók, — kár volna tehát ezt a liberalizmust még gyöngiteni. Semmi kifogásunk, ismételjük, ha a vallástanárok helyzete erősittetik, de kivánjuk, hogy az se a tanárok rovására, sem pedig a liberalizmus kárára ne történjék. S ezt leqkönnyebben úgy érhetjük el, ha az egyenlő minősítés elmarad, s kimondatik határozottan, hogy vallástanár igazgató nem lehet De ezt ki is kell mondani törvényileg vagy rendeletben, mert elhisszük, hogy ma sem akasztanak a liberalizmus nyakába vallástanárigazgatókat, de ha ez nincs megtiltva, jöhet idő, amikor elárasztják középiskoláinkat hittanár-igazgatókkal. Ä hittanároknak rendes tanárokká való kinevezéséről a kultuszminisztérium 1911. évi költségvetéséinek indokolásában (58. oldal) ez áll : Az állami középiskolákban a hittant óra-adók tanítják, akik szintén ezen szerény óradíjakból nem tarthatják fent magukat, e megbízatást ideiglenesnek tekintik, s ettől szabadulni igyekezve, kötelezettségeiket sem teljesítik a kellő odaadással Indokolt, hogy legalább oly intézetek, ahol 100 tanuló van egyazon valláson, fokozatosan rendes hittanárt kapjanak. Ezen 70 állás költségei, tekintettel arra, hogy 9 állást csak 1911. évi szeptember 1-től kezdve fognak betölteni, 218 067 korona többletet igényelnek. Illetékes helyen e kérdésről a következő felvilágosítást kaptuk: R hittanároknak rendes tanári minőségben való alkalmazása, sem új dolognak, sem szokatlan újításnak nem tekinthető, mert amióta Magyarországon középiskola van, a rendes tanárok közt voltak hittaaiárok is. __ így volt ez az 1883-ik évi XXX. t-c. előtt és igy volt ez és igy van utána is ; ma is az összes autonóm és nem autonóm felekezeti középiskoláknál, a királyi kath. intézeteknél, a protestáns felekezeti iskoláknál. Sőt ép ezen tagadhatatlan tény természetes folyományaképen részesülnek autonóm felekezeti •középiskolák rendes hittanárai mind az állami pénztárból engedélyezett fizetési kiegészítésben, vagyis az •összes evangelikus református és a többi autonóm hitfelekezeti középiskolák rendes hittanárai mindegyikének _az iskola fentartó pénztárából élvezett fizetése az állami kincstár részéről oly összeggé egészíttetik ki, amely a hittanárt — mint akármelyik más rendes tanárt, — rendes tanári minőségben, eltöltött szolgálati ideje alapján az állami tanárok fizetés viszonylatai -alapján megállapított kulcs szerint megilleti. Az 1883: XXX t.-c. óta is folyton voltak az állami középiskoláknál is rendes hittanárok s ma is vannak, például Kaposvárt, Győrött, Szamosújváron, sőt Budapesten is. És ezek a hittanárok az állami rendes tanárok közé vannak rangsorozva. Vannak ezeken kivül olyan hittanárok is, akiknek javadalma más alapból van fedezve, (igg a magyar tanulmányi alapból, a Bubics-alap alapból stb.) de szintén rendes tanári minőségük alapján. Igy volt ez Trefort, Csáky gróf és Berzeviczy kultuszministersége alatt is, akiknek liberalizmusához semmi kétség sem fért. Az 1883: XXX t.-c.-ét is mindig úgy értelmezték, hogy a hit és erkölcstan kötelezett rendes tantárgy lévén, ennek tanítására nem csak lehet, de kívánatos is rendes tanárokat alkalmazni. Természetszerű az is, hogy ezek a hittanárok a középiskolai kvalifikációt nem szerezhetik meg az országos középiskolai tanárvizsgáló bízottságnál, hanem a maguk hitfelekezeténél alakült vizsgáló bizottsága előtt. A hittanárok rendes tanári kinevezése különben a rajz- és tornatanárok kinevezéseinek az analógiájára történik. Utóbbiak szintén nem a középiskolai tanárvizsgáló bizottság előtt szerzik meg a képesítésüket. (De igazgatók nem is lehetnek s fizetésük sem emelkedik úgy, mint a rendes tanároké.) Ami azt az elnevezést illeti, hogy a rendes tanárokká kínevezett hitoktatókból igazgatók is lehetnek — nem felel meg a gyakorlati szokásnak. Az intézetek élére ugyanis rendesen olyan kiváló tanférfiakat neveznek ki igazgatóknak, akik nevűkkel vagy adminisztratív ténykedésükkel bizonyos fényt kölcsönöznek az illető iskoláknak. Már pedig a hittanárok egy egész specifikus tárgyat tanítván, sem a növendékekkel, se a tanári karral közelebbi és közvetlenebb nexusban nincsenek, az igazgatói állások betöltésénél figyelmen kivül szoktak hagyatni. * Eddig szólnak a „Magyar Szónak" a tárgyra vonatkozó fejtegetései. Mielőtt a kérdés lényegéhez hozzászólnánk, két fontos elvi természetű megjegyzést kockáztatunk. Nevezetesen azt, hogy a magyar iskolaügy történelmi fejlődése és az 1883. XXX. t.-c. egyaránt ráutal a hit- és erkölcstannak, mint legfontosabb jellemképző tárgynak, rendes tantárgyként való felfogására és a külön vallás-tanári intézmény keletkezése voltaképen csak folyománya annak az elismerésnek, amelylyel a közfelfogás és a vezető körök e tárgy fontosságát honorálták. Hiszen épen a prot. középiskolák múltja bizonyítja a legvilágosabban, hogy a vallástant rendszerint az egyéb, — ondjuk — világi tantárgyakat tanító legjelesebb idnárok tanították egész a qualificationális törvény szigorú keresztülviteléig. A másik elvi természetű megjegyzésünk az, hogy az evangelikus középiskolák jellegével annyira összeforr, azoknak életébe oly sűrűn belekapcsolódik az evangelikus vallástanán állás, hogy az attól immár teljesen elválaszthatatlan — és aki eszerint a vallástanár főgymnáziumi rendes tanári existentiáját, tanszékének megmaradását s rendes tanári székként való felfogását akarná megdönteni: az tulajdonkép az evangelikus középiskola létét akarná felforgatni. Ily viszonyok között előttünk egyenesen érthetetlen volna, ha a prot. intézetek tanári karait bármilyen animozitás is vezetné, a vallástanárok rendes tanári jellegének a tekintetben való kidomborítása