Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-01-19 / 3. szám
22 1911. ellenében, hogy ők a tanári státusban vezettessenek, s minden előnyhöz hozzájussanak, amely a többi tanárokat megilleti. Tudtunkkal az evang. fögymnásiumokban nem is uralkodik eféle féltékenység. Az pedig tisztára gyakorlati kérdés hogy ki lehet az evang. főgymnáziumok igazgatója ? Mi el tudunk képzelni olyan esetet is, hogy a vallástanár a maga szorosan vett qualificatiőján kivül egyéb szakképzettséggel, kiemelkedő, vonzó személyi tulajdonokkal, tekintélylyel és népszerűséggel bírjon és megvagyunk győződve róla, hogy ha az iskola érdeke az ő megválasztatását kívánja, a fentartó testület őt fogja megválasztani igazgatóvá, vagyis hogy a vallástanári jelleg nem lehel akadálya az igazgatóvá történendő megválasztatásnak — az evangelikus középiskolákban. Egészen másként alakul a helyzet az állami középiskolákban. Az állam felekezetközi jellege e tekintetben minket is azon következtetésekre indit, amelyeknek a „Magyar Szó" fent szószerint közölt fejtegetései adnak hangot. E tekintetben tehát nincs és nem is lehet egyéb megjegyzésünk, mint hogy az ott jelzett törekvésekben a középiskolai ügyosztály élén állott Barkóczy kezét sejtjük. T Á R C Ä. Ä vallás szerepe az emberiségnek iökéletesbülésre való törekvésében. Van azonban a darwinista tudományban egy elv, a fejlődés elve, mely népszerűségéből ma sem vesztett, a mely fővonásaiban helyes kritika mellett igen érdekes gondolatokat nyújt az emberiség haladásának tanúlmányozánál. Eleve is megjegyezzük, hogy a fejlődés elvét elfogadni s darwinistának lenni nem egy és ugyanazon dolog. Kidd B angol sociologus híres műve a : „Társadalmi evolúció" egészen új világításba helyezi a fejlődés elméletét, melynek a Darwin által hangsúlyozott fő jellemvonásait — létért való küzdelem, kiválasztás — megtartva, hatalmas fejtegetései folyamán egyre érdekesebben és tanulságosabban tárja elénk a vallásnak oly fontos, sőt a maga nemében egyedül álló szerepét az emberiség fejlődése terén. S mindjárt műve elején ezt a fontos kijelentést teszi : „Nagy társadalmi rendszerek támadnak, melyekben a művelődés magas fokra jut, melyek összeütközésbe jutnak és versenyeznek egymással s melyek miként az élő szervezet kifejlődnek s elkorhadnak. De vallásai ezeknek életével és fejlődésével egyre bensőbben összefüggnek, az egyéni jellemre mély hatással vannak s ama vallásos rendszerek a történelem folyását s a társadalmi fejlődés egész irányát mélyen befolyásolják." A történelem elfogulatlan vizsgálófára tehát végtelen fontosságú s gyakorlati jelentőségében mélyreható ezen kérdésnek vizsgálata : minő szerepe van a vallásnak az emberiségnek tökéletesbitésre való törekvésében ? E kérdés az emberiség történetének s a társadalmi rendszereknek végetlen mezejére utal; azért e munka szűk keretében csak a legfontosabb tényekre mutathatunk rá, amelyekre való egyszerű hivatkozás is jelzi a vallásnak úgyszólván egyedülálló nagy fontosságát az emberiség haladása, tökéletesbülése terén. CFolyt. köv.) B E L É L E T. Ä „Theol. Otthon" köréből. A tiszai evegyházkerület poprádi közgyűlése jkvének 58 pontjában az olvasható, hogy a kerület ,,az Otthont'* melegen ajánlja az egyházmegyék és egyházközségek nagylelkű áldozatkészségébe s hogy annak fentartására (főleg a dologi kiadások fedezésére) több évre megszavazott és évenként költségvetésszerüleg biztosított adományokkal kegyeskedjenek hozzájárulni." Sajnos, az egyházkerület eme intentióját és meleg kérelmét kevés kivétellel alig teljesítik az egyházmegyék és községek. Az „Otthon" kérő szózatára s a debreczeni és poprádi közgyűlések kérelmére nagyon gyéren folynak be az adományok. A nyíregyházi ev. egyházközség és Szentiványi Árpád felügyelő 4 ezer koronásalapítványa máig is egyedül álló jelenség egyházkerületünk életében. Több egyházmegye, p. o. Árvaés Liptó s több egyházközség, p. o. a többi között épen Kassa, Debreczen, Miskolcz, Rimaszombat stb. máig sem áldozott az Otthonra, holott ma már több ingyenes és közel 15 félingyenes helyet juttatunk abban elsősorban papok, tanárok és tanítók theol. fiainak. Ujabban a felügyelő tanár eperjesi házi pénztárában a következő nagylelkű adományok folytak be: tokaji egyház offert. 4"39, clevelandi ev. egyház oltáregyesülete 100, krizbai egyház 10, tátraaljai esperesség 10, nyiregyhárai ev. egyház alapítv. kamatja 200, íozsnyói egyház 12, budaméri egyház 10, Eperjes városi és vidéki egyház 20, bácsi ev. egyhm. 100, lőcsei írod. estély tiszta jövedelme 5"20, sárosi ev. egyhm 200, zsegnyei egyház 10, a péteri ev. egyház és lelkésze 10, sztrázsai egyház offert. 3"59, szepesbélai nőegylet és lelkésze 10, egyházker. segély lakbér elengedésekre 400, Maliarik János nagylévárdi lelkész 30, levéli konfirmandusok 10, s püsp. engedélylyel a „kérő szózat" személyes bemutatására Boratkó R. theologus által Bélán, Késmárkon és Matheóczon az útiköltség levonásával 50 korona Hálás köszönettel jelezzük s továbbra is várjuk és kérjük az „Otthon" évi fentartására szóló szíves szeretetadományokat. B. e. püspökünk és tiszai egyházkerületünk e legnagyobb, legmaradandóbb és legáldásosabb alkotása egyházközségeink és híveink részéről megérdemli a támogatást. Tehát „bis dat, qui cito dat!" — Eperjesen 1911. január 14-én. Dr. Szlávik Mátyás, az „Ev. Theol. Otthon" felügyelőtanára. Esküvő. Folyó hó 16-án, hétfőn vezette oltárhoz balogi és oszlári Baloghy Ilonkát, Baloghy Farkas budaméri lelkész és neje, hazslini Hazslinszky Jolán leányát, kisjeszeni Jeszenszky Nándor dr. ügyvéd Békésgyuláról. Tanúk : a jegyesek nagybátyjai hazslini dr. Hazslinszky Rezső rozsnyói ev. főgimnáziumi tanár és Kotturnya Dezső pénzügyigazgatósági tisztviselő voltak. A lemesi anyakönyvvezetői hivatalban végbement polgári esketés után a násznép visszatért Budamérre, amelynek ev. templomában Halmi Aladár laposi ev. lelkész gyönyörű beszéd kíséretében összeadta az ifjú párt. Üdvözöljük az ifjú párt s az]ő boldogságukon örvendő lelkészcsaládokat! Lelkészbeiktatás. A hódmezővásárhelyi központi egyházhoz tartozó kardoskúti pusztai egyház egyhangúlag meghívott lelkészét: Kalmár Pál orosházi segéd lelkészt folyó hó 8-án iktatta hivatalába Petrovics Soma csanádcsongrádi főesperes.