Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-05-20 / 20. szám
183 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. felekezeti érdekhajhászat von el tőlünk s az a néhány áttérési veszteség, amelynek rugója nagyobbára oly lelki tulajdonokban van, a melyek nem is nagyon illenek a protestáns egyházközösség tagjaihoz. Ámde épen azért, mert ime az elébb vázolt eszményi sikerek bár 1 thatatlanul, de tisztán az evangeliumi világnézet térhódításával nyomulnak diadalmasan előre az emberiségben: épen azért ti, kedves lelkész-, tanító- és tanártestvéreim, álljatok lelkes, öntudatos bajnokok gyanánt e szent munkamező művelésére, mert ha ezt nem tennétek: a lelkiismeret vádja sújthatna titeket Isten és ember előtt, hogy épen a legszentebb eszmények oltárán felejtettétek el a tüzet ápolni, szítani, lángragyújtani. * * * íme, igy olvad előttem össze szent harmóniába mindnyájunk kötelességeinek özöne és e harmónia megdicsőülését igy szemlélem én a mennyei Atya, — és a kit e világ üdvére küldött, az o egyetlenegy szülöttjének és az » szent országának dicsőségében. E szent munkában nem szűnöm meg ; minden tűnő alkonynyal és minden támadó hajnallal kérni a menyei Ätya, ama legfőbb j Pásztor áldó segedelmét, — és felhívlak titeket is és intelek és kérlek püspöki szóval, szeretett egyházkerületem közel s távol álló népe és elöljárói, imádkozzatok ti is gyakorta j és fohászkodjatok a ti f<»pásztorotok áldó j tevékenységeért, hogy mindannyian, mint a | Krisztus jó vitézei, egyház és haza javára keressük, megtaláljuk és kövessük az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet! Ämen. Püspök-iktatás a tiszai egyházkerületben. Ritka fényei és meleg szeretettel iktatta be a tiszai egyházkerület új püspökét, Geduly Henriket Nyíregyházán május 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén. A minden felől nagyszámban érkezett kerületi kiküldötteket és más üdvözlő küldöttségeket Nyíregyháza városa s annak Gedulyt a rajonyásig szerető polgársága valláskülömbség nélkül kitüntető szivélyességgel és szeretettel fogadta vendégeül. Az öröm ünnepet megelőzte május 15-én d. u. 5 órakor a boldogult volt tiszakerületi püspök Zelenka Pál emlékére rendezett kegyeletes gyászistenitisztelet, melyet Nemes Károly diósgyőri lelkész, tiszaker. jegyző tartott. A gyászbeszedet megelőzte a gyülekezet gyászéneke s Sugár Viktor budapesti orgonaművész Bach S. fugája. Beszéd közben pedig a helybeli városi dalárda alkalmi éneke fejezte ki a gyászóra érzelmeit. Az emlékbeszéd bibliai alapon tartva, röviden vázolta a megboldogult főpásztor egyéni tulajdonságait, nagyértékü qualitásait, amelynek közvetlen hatását még ma is érezzük az emlékezet bevilágitása nélkül is. Szelleme, lelke még közöttünk járt, mintha még ajkán az utolsó beszédek csendülő visszhangját, arany tolla utolsó sorainak sercegését hallottuk volna. Az egyház, az esperesség, a tiszai kerület, az egyetemes egyház egyenlően működési mezeje volt az elhunytnak. Mindenütt talajtörő, talajjavító, mindenütt az evangyéliumi magvető szerepét vitte. Nyomán mindenütt áldás fakadt, mert ő az igaz ember hitből élt, akinek hite úgy az élet fénysugarain mint a borongós ég párázatain keresztül is mindig az Úrhoz szállt, attól kért s attól nyert erőt főpásztori munkájának olyan sikerű végzésére, amilyenre a két elmúlt évtizedben épen csak az ő éber tevékenysége volt képes. De épen az Ő hithűsége volt az a pallos is, amellyel nemcsak az «egyház, de a politika mezején is, ha kellett az egyház javára szikrázó csapásait mérte. Hithűsége volt a pajzs, á védő palladium is, amely minden belső és külső támadások ellenében hosszú pályáján megvédte őt, de megvédte kerületét is. Emlékét őrzik a jótékonyságnak ezer neme, melyet gyakorolt. Az egyháziélet—egyházkormányzás terén, a humanisztikus intézmények az alsóbb-- és felsőbb fokú tanintézetek létesítése, fentartása és tovább fejlesztésével azok intézményes biztosítása és az aulonomia védő szárnyai alá helyezésével mindenütt serkentőleg hatott s a jobb jövendőt megalapozta. Emléke műveiben éljen ! A beszéd végeztével megszólált az orgonán a gyászindúló s beíejezésül a gyülekezet éneke. Magát az örömünnepélyt este fél nyolc órakor a főgymnasium tanári kara és ifjúsága által rendezett zenés fáklyás menet nyitotta meg, a mely a városban tett körséta után az evangelikus központi iskola előtt állapodott meg, melynek erkélyéről nézte az inpozáns tisztelgést családja kórében az új püspök. Itt a városi dalegylet éneke után dr. Vietorisz József, a költő főgimnáziumi tanár a következő beszéddel üdvözölte a püspököt: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Szeretett Föpásztorunk! Tekints végig ezen az ünneplő sokaságon, mely e szép májusi estén üdvözlésedre sorakszik ! Egyházközségünk tagjai az elégtétel érzetével, minden rendű és rangú polgártársaid méltó büszkeséggel, a közelről, távolról egybesereglett küldöttségek őszinte elismeréssel, mindegyikünk mély tisztelettel és rajongó szeretettel hajtja meg előtted a nemes küzdelem fehér lobogóját hogy valamennyien bizonyságot tegyünk a te nagy érdemeidről s kifejezést adjunk a mi nagy reményeinknek. Ha az érdemnek mértéke a siker, te jogosan élvezheted a győzelem dicsőségét ; hiszen köztevékenységed a napról-napra fokozódó, könnyen szerzett és mégsem olcsó sikereknek szakadatlan láncolatát mutatja. De az a husz esztendő, melyet életed legszebb korában a mi akácvirágos városunkban velünk töltöttél el, arról győzött meg bennünket, hogy érző szíved, egyenes lelked, férfias jellemed észrevétlenül is rászolgált volna a boldogság pálmájára. Igen, mi boldognak látunk tégedet, — mert mindenkor és mindenütt megtetted kötelességedet; de boldognak valljuk magunkat is, hogy egyetemes érdekű törekvéseidben munkatársaid lehetünk. Mi láttuk, hogy a buzgó felekezeti érzés nem fojtotta meg benned a
