Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-05-20 / 20. szám
184 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. lelkes honfiút, akinek szemében minden tagozódás minden érdekének el kell törpülnie ; és láttuk azt is, hogy a törhetetlen hazafiság tebenned sohasem jutott, nem is juthatott ellentétbe az emberi méltóság megbecsülésével ; hiszen az írás szerint „mindnyájan egy testnek tagjai és igy az Úrban testvérek vagyunk !" Testvérem ! Vezérünk ! Főpapunk ! Kérjelek-e arra hogy maradj meg továbbra is azon az uton, amelyen eddig haladtál ? Kell-e kérnem téged, aki nem célnak nézted ezt a győzelmet, hanem csupán eszközül fogadod arra, hogy e még nagyobb jelentőségű, még szélesebb munkakörben közelebb vihessed a megérleléshez mindazon eszméidet, melyeknek magvait eddigi munkásságod folyamán oly bőven hintetted el ? ! íme az ifjúság, a jövendő virága, fáklyát tart kezében a te tiszteletedre. Nem érzed-e, hogy immár te vagy a mi ragyogó fáklyánk, akinek lángolnia kell, hogy fényéből új meg új világosságot gyújthassunk ? Neked is lángolnod kell, mint a biblia gyertyájának, mely nem arra való, hogy véka alá rejtessék, hanem arra, hogy megvilágítsa a maga környezetét ! Ki tudná jobban, mint te, hogy tévedéseink, hibáink, sőt bűneink legnagyobb része a tudatlanság vakságából s a lelkiismeret sötétségéből származik ? — Mily dicső hivatás bevilágítani a sötétség mélységeibe, hogy a teremtés remeke, Isten országának részére minden előítélet nélkül, babonás félelemtől menten, nyitott szemmel fussa meg földi pályáját! És ami ezután következik, hadd jelképezze az a melegség, mely együtt jár az égő fáklya világosságával. Mert hiszen micsoda a mi üdvözítő reménységünk, hanem a tudomány fényével párosult ama hitünk melege, hogy munkára áldást, bünbánatunkra kegyelmet, halálunkra életet várhatunk ?! Ha ez élet útját az igazság fáklyájával fogod megvilágosítani s ezután is szerető lélekkel vezérelsz bennünket a legfőbb, az egyetlen helyes cél felé: boldogságunkra lesz a te dicsőséged s dicsőségünkre lesz a te boldogságod ! Püspökünk, áldj meg minket! Istenünk, áldd meg püspökünket! A beszédet a nagy sokaság folytonos éljenzése szakította és fejezte be. E beszéd után Valent István főgimn. tanúló alkalmi szavalata következett, mely után a püspök kifejezést adva annak a nagy boldogságnak, j amely őt e pillanatban eltölti, meghatott szavakban köszönte meg az ünnepeltetést. A tisztelgő menet aztán a Hymnusz éneklése mellett visszavonult a főgimnázium elé. Este 9 órakor Geduly püspök, a kör alelnöke tiszteletére a Korona-szálló dísztermében a Szabolcsmegyei Bessenyei-kör estét rendezett. A zsúfolásig megtelt teremben lezajlott fényes estélyről, annak sikeréről, művészi becséről nem akarunk kritikát mondani, csak annyit, hogy az fényes, igazi művészi est volt a következő programmal: I. 1. Nemere káromkodik. Vígjáték egy fölvonásban. P. Berton után átdolgozta: Góth Sándor. SZEMÉLYEK : Özv. Szentkatolnay grófné: Góthné Kertész Ella urnő. Nemere ezredes : Góth Sándor. 2. Schubert: a) Am Meere. b) Wohin. Brahms : c) Von ewiger Liebe, d) Waldeinsamkeit. e) Feinsliebchen. Énekli: K Durigo Ilona úrnő. 3. Kiss József: a) Ajánlás. b) A kis cseléd. Előadja : G. Kertész E la úrnő, a Magyar Színház művésznője. 4. a) Polonyi E.: La mere. b) Dienzl O. Minét. Előadja : Dienzl O. II. 1. a) Bizet: Adieux de Photesse arabé. b) D' Alcroze : Simple Valse. Debussy : a) Romance. d) Mandoline. Énekli : K. Durigo Ilona úrnő. 2. a) Szabolcska: Salzburgi csapszékben. b) Kiss József: Ágota kisasszony. Előadja: G. Kertész Ella úrnő. 3. a) Szendy : Szeretném itt hagyni. b) Tarnay : Haidé. c) Dienzl : Bölcsődal. d) Kasics : Madárdal. Énekli : K, Durigo Ilona úrnő. Zongorán kiséri: Dienzl Oszkár. Az estély után a vendégek ismerkedési estre gyűltek össze a Koronában. A felavató ünnepély másnap 16-án zajlott le. Több püspökavató ünnepélyen volt szerencsénk már résztvenni, de nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ily szép, magasztos, megható s művészi zománccal ellátott ünnepélyben még nem volt részünk; akár a felavató püspök, Scholtz G felavató beszédjét, akár a hivatalos üdvözléseket, akár a felavatott püspök programmbeszédjét tekintjük, mindenütt azt a benső, a lélek igaz érzelmeiből fakadó, közvetlen hangnak a kifejezését láttuk, amely ment minden hazug udvariasságtól, ment minden szónoki sikerekre pályázó póztól és pathosztól. A templom, a melyben 3000 ember számára csak ülőhely van, zsúfolásig volt megtelve, a város intelligens közönsége valláskülömbség nélkül együtt ünnepelt a kerülettel, csupán a római kath. apátplébános nem jött el (hivei azonban ott voltak), mert ő állítólagos kijelentése szerint eretnek templomba nem megy, s igy csak a banketten volt őt szerencsénk tisztelhetni. — Mindenki lelkében, mintegy megújítva véltük látni azt a vallásos belső hit által Istennel kötött szövetséget, a mely a gyarló embert a föld porából felemeli, lelkébe a Krisztus békességét plántálja, szívét igazi örömmel tölti meg. Legalább ezt árúlta el az arcok meghatottsága és a könynyező szémek. A Sántha Károly által szerzett alkalmi gyülekezeti ének után Korbély Géza egyházkerületi jegyző, eperjesi lelkész a következő szabadon elmondott gyönyörű imájával nyitotta meg ay ünnepélyt. Mindenható Isten, változatlan kegyelemmel uralkodó szerető Atyánk a Jézusban, aki velünk voltál eleitől fogva és mint a fészke felett felrebbenő sas, kiterjesztetted szereteted szárnyait felettünk, a te oltalmad alá helyezzük most is egyházunkat, a midőn a változás világában a szellemi élet magaslatain őrváltás van, Illés próféta palástja Elizeusra száll örökségül, s a bizalom és szeretet által őrállóul rendelt szolgád, a nagy elődök lelkének kettős mértékét kérve t szövetséget köt veled és népeddel. Tekints alá, örökkévaló Felség, a te szentségednek lakóhelyéből és áldd meg őt és a te népedet. Sziklák és zátonyok között jár egyházunk hajója az:
