Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-05-20 / 20. szám

179. szabad felednünk, hogy a szellem csak egg lehet: a Jézus Krisztus jó vitézeinek szelleme, az élet forrása egy : az ő hamisíttatlan tiszta igéje, — végcél csak egy lehet: a béke, sze­retet, igazság és világosság Istenországa. Nekem ugy tetszik, hogy evangeliumi egyházunk életnyilvánulásai némely részben eltérést mutatnak ez ősi tradicionális alaptól,, tehát hogy helyes felfogás tekintetében visz­sza kell térnünk az ősi alapelvekhez, ame­lyeken maga a reformáció, a reformátorok munkája épült fel, az evangeliumi egyszerű­ség, szerénység, apostoli igénytelenség elvei­hez, — a kölcsönös türelem, testvéries, bé­kés együttműködés elveihez, viszont a pro­testáns önérzet emelése és biztosítása végett az igaz meggyőződés követéséhez és refor­mátori módon bátor vallásához: „itt állok, másként nem tehetek"; vissza kell térnünk — és erről később bővebben is megemléke­zem — az apostolok, a reformátorok főpász­tori munkájának igaz megértéséhez, mely a gyülekezetek életének megfigyelésére, ellen­őrzésére és vezetésére helyezte a súlypontot, — és csak amennyiben ezen alapvető fő­pásztori feladatok és jellemző tulajdonok a jelenkor tételes egyházi törvényei és szabá­lyai szerint a kivitelben vannak szabályozva, csak annyiban alkalmazkodni a modern kor követelményeihez. Nem szabad elmosódni engedni a tiszta protestáns önérzet, öntudat és alkotmányos felfogás körvonalait, megvesztegető általáno­sítások által. Hiszen mi sem könnyebb, mint nagy általános eszmék hangoztatásával varrni himet a saját egyéni kötelességeink elmulasz­tására és saját protestáns meggyőződésünk takargatására. Nem! Vagy vagyunk meggyő­ződésből az evangelium hivei, az evangeliumi világfelfogás tolmácsai, a hamisittatlan evan­geliumi tanok hirdetői, — és akkor teste­süljön meg ez az egész életben mindig és mindenkivel szemben, vagy ha nem akaruuk azok lenni, ám vonjuk le a jellemes férfiak konzekvenciáját. De engedni azt, hogy az evangeliumi meggyőződés, az evangeliumi hitvallás, az evangeliumi álláspont oly puha massa legyen, a melybe mindenki büntetlenül sülyeszthesse ujját: sem nem jogunk, sem nem érdekünk. Én az evangeliumi öntudat és önérzet nevében eljáró főpásztor kivánok lenni s ha ez nem tudnék lenni, pillanatig se haboznám helyem otthagyásával. Vallom és jelentem tehát, hogy ez lesz irányelvem a külvilággal szemben bármely polcán a tevékenységnek, az ellenőrzésnek, a megszólalásnak, az alkotásnak. Ha ez har­cot jelent egyes rétegekkel és alakulatokkal szemben, ám legyen harc a Jézus Krisztus szent nevében, — ha békét teremt más réte­gekben és alakulatokban, legyen érette dicső­ség a Béke Fejedelmének. De tétlenséget, „laisser fair" álláspontot, a mely mindennel és mindenkivel szemben beéri azzal, a mi van, a mit adnak, a mit tűrnek, a mit meg­engednek: ez az állásfoglalás semmi esetre se enged. * * * R tradícióról szólottam imént.Ki kell jelen­tenem, hogy egész életem tanúsága szerint a lel­készi és nem lelkész elemek békés együttműkö­désére igyekeztem mindig s igyekszem a jö­vőben is a kiforrott egyházi jogszokások és tételes törvények szigorú szemmeltartásávaL Soha semmiféle néposztálylyal, vagy társa­dalmi réteggel nem kerestem és nem keresem az ellentéteket. Igaz tiszteletben tartottam és tartom egyházunk nagynevű világi vezérfér­fiainak és ezek családjainak egyházvédő és erősitő tradicionális munkáját. De e mellett nem csinálok titkot abból, hogy szerencsés­nek, áldásosnak, üdvösnek csak azt a műkö­dést jellemezhetem, a mely tiszteletben tartja a mások jogait is és ez alapon az evangeli­kus egyházi ügykezelésben döntő szerepet juttat a gyülekezeti autonómiának. Mert ne feledjük m. t. Egyházkerületi közgyűlés, hogy mi az esperességen, a ke­rületen, az egyetemes közgyűlésen mintegy retrospektriv formában bíráljuk, összegezzük és tekintjük át azt az életet, azt a tulajdon­képeni egyházi életet, a melynek fészke a gyülekezet, az egyházközség. Ott hirdettetik Isten igéje és szolgáltatnak ki a szentségek, ott száll az Úrhoz a hivek fohásza, ott épül­nek iskolák és templomok az Ur dicsőségére, ott létesít Istennek tetsző alkotásokat a hit­buzgóság és áldozatkészség, ott éli át a sziv a Krisztusban való örömet és az örök Biró előtt való felelősséget, ott látjuk mi maga­sabb egyházkormányzati fokon állók, a ki­pattant nagy eszmék, nagy alkotások átér­zését és lelkes hévvel felkarolását, tehát az egyházi közélet időszerinti hármas tagozatá­ból a gyülekezeteké a jelen és a jövő, a felsőbb egyházi tagozatoké — mondhatnám — csak a mult! Felsőbb hatósági összes irányító és el­lenőrző tevékenységünk súlypontját tehát a gyülekezeti élet tevékenységének komoly el-

Next

/
Thumbnails
Contents