Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-05-20 / 20. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. lenőrzésében és irányításában látom. Ez a feladat szükségessé teszi mindenekelőtt magának az egyházkerület minden egyes egyházának alapos megismerését. Legfőbb gondom lesz: legfőbb teendőmnek vallom tehát nem az irodából való papiros-kormányzatot, a melyet a nevemben eljáró segéderők is könnyen elvégezhetnek, de ha Isten időt, erőt és egészséget ád, az egyházkerület összes egyházainak és iskoláinak régen nem gyakorolt canonica visitatióját! Äz élet törvénye helyes felismerésének titka az élet forrásához való leszállás utján szerezhető meg; egyházi értelemben: helyes, bölcs és áldásos egyházkormányzat az egyházi élet tulajdonképi forrásának, a gyülekezetek életének megfigyelése nélkül elképzelhetetlen. Külömben is népegyháznak vallom evangelikus egyházamat. Isten népe körül munkálkodó szolgák vagyunk valamennyien. Ä zsinat lehető tökéletes alkotmányos szervezeteket létesítő alkotása, a gyakorlati hiányok pótlására rendelt szabályrendeletek, a mindennapi irodai akták ezrei és ezrei alkalmasak lehetnek arra, hogy bonyolult egyházi adminisztrációnkba rendet és pontosságot öntsenek, de nem lehetnek alkalmasak arra, hogy a gyülekezeti életbe elevenséget, lüktető erőt, lelkes buzgalmat árasszanak és a f pásztor hatáskörét kimerítsék. Hiterősítő, ellenőrző és irányító szándékkal kívánom tehát, ha Isten módot ád, már a jövő esztendőtől kezdve a gyülekezeteket meglátogatni és megvizsgálni. Igen! Hiterősítő szándékkal. Mert akár általános vallási, akár szorosan vett evangelikus hitvallási érdeket nézzek, nagyonnagyon sok a tennivaló. Boldog-e már az emberiség? Nincsenek-e már az életnek hajótöröttéi? Megoldották-e már az életnek, a létnek ősokát, törvényeit? Túlszárnyalták-e már a Krisztus evangéliumát ? Tudnak-e már felmutatni tisztább, szentebb, áldottabb, üdvözítőbb tanokat ? És ha nem, aminthogy nem: lehet-é akkor a püspök álláspontja más, mint szigorúan vallásos és pedig evangeliumi hitvallásos. Személyes meggyőződésem, sőt tapasztalatokon nyugvó egyéni legbensőbb hitem, amelynek a theologiai nevelés és egyházközségi hiterősítő eljárásaim alkalmával igyekezni fogok tőlem telhetőleg érvényt is szerezni, hiszen régi és újabb zsinati kánonaink szerint erre vagyok hívatott is, — hogy egyházat másként — mint az annak közkincsét képező hitvallással teljesen azonosuló egyéni hitbeli felfogással kormányozni, fejleszteni, vezetni, építeni nem lehet. Engedjünk bármi parányi rést az egyház közhitét képező hitvallási tételeken — akkor azon a résen keresztül — észre se fogjuk venni, mily könnyen beférkőzik a hitközöny, a kételyek, a tagadás és az ebből folyó teljesen egy•háziatlan magatartás szelleme. És ellenőrző szándékkal kívánom felkeresni, megvizsgálni az egyházakat és iskolákat. Szigorúan kívánom óvni lelkésztársaim tekintélyét, amelyre hivatásuk magasztosságánál és egyházi törvényeink szelleménél fogva teljes igényük van úgy a hívek, mint világi elnöktársaik, a felügyelők, valamint az egész társadalom részéről. De nem tagadom — meggyőződésem az, hogy saját tekintélyüknek és áldásos működésüknek legfőbb biztosítékát az Ur evangéliumával megegyező életben és buzgó kötelességteljesítésben találom, amelyeknek ellentéte nemcsak tekintélyük, de az egész gyülekezeti élet megromlásának veszélyeit hordja magában. É,jen azért nemcsak jogomnak, de kötelességemnek is ismerem az Egyházi Alkotmányban részemre biztosított ellenőrző hatáskör teljesítését úgy velők, mint általában az egyházi élet összes tényezőivel szemben. Engedjék remélenem, hogy ennek gyakorlati alkalmazására csak kivételesen lesz szükség. Äz ellenőrzés fogalmi körébe tartozónak ismerem a gyülekezeti háztartás vizsgálatát is. Nem kívánok ez alkalommal bővebben kiterjeszkedni egyes anomáliák ismertetésére, — de két szempontot röviden mégis megérintek — és itt is, mint egyébként egész tevékenységemben az egész vonalon a m. t. egyházmegyei Elnökségek buzgó támogatására számítok és e kettő közül az első az, hogy ujabb építkezésekre, kölcsönök felvételére, javadalmak emelésére az engedélyt csak ott tartom megadandónak, ahol az anyagi fedezet a gyülekezeti hitélet veszélyeztetése nélkül biztosítva van ; viszont a segítség nyújtásában gyámintézetek, Baldácsyánumok és államsegélyekből legyen egyfelől az igazi szükség az irányadó, de másfelől jelentkezzék a segítség igazi áldásként, igazi segélyként, ne pedig morzsalékok gyanánt való elaprózódásban, aminek gyakorlati eredménye alig van és hogy banálisan fejezzem ki magam, csak az étvágyat növeli. Általában, egyházközségekben, esperességeken és kerületen a legszigorúbb takarékosságot látom indokoltnak. Ä mi egyházkerületünk pénzügyeit illeti, amelyek felöl e