Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-05-13 / 19. szám
VII. év. ' s Nyíregyháza, 1911. május 13. 19. szám. EVANG ELIKUSÖRÁLLÍ) EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját NADASSY JAJÍOS szerkesz Ö helyettes címére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Sclioltz Ödön lelkész, rovatvezető címére Á^faivára (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NAüASSY JÍNOS ny. lelkész. Főmunkatárs : SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre ...... 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. # TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Bizottság, vagy új egyházkormányzati szerv. — A theologiai tanárok fizetésének kérdéséhez. — Tárca: Rz uralkodó egyház visszaélései elleni küzdelmek. ^Folytatásos). — Irodalom — Belélet. — Pályázatok — Hirdetések. Bizottság, vagy új egyházkormányzati szerv. Ä midőn 1907. október havában Akónyi gróf vk. miniszter a két protestáns egyházhoz azt a felhívást intézte, hogy jelölje meg azon szervet, amelylyel az 1848: XX. t.-c. egyenes utalása alapján annak végrehajtása tárgyában a tanácskozások fonalát felvegye, mindkét egyház egyetemes közgyűlése, illetve conventje a már akkor mintegy öt év óta működésben volt közös prot. bizottságot jelölte meg ilyen szervként. Isten segedelmével azóta 4 év telt el, de a három milliós államsegélynek évről-évre költségvetésileg történő folyósításán kivűl e szerv működése sem a viszonossági, sem az állami hozzájárulás biztosítására vonatkozó szakasz végrehajtása tekintetében eredményeket nem mutat fel, sőt egész a legújabb időkig tevékenysége a lehető legkisebb méretű. Most végre a múlt hó 27-én tartott ülés kissé mozgalmasabb képet tüntet fel. Mintha ébredeznének a szívek, mintha lelkesebbek kezdenének lenni az elhatározások, mintha a sok nélkülözés, mellőzés, tételes törvények positiv megsértése, vagy szándékos mellőzése energiát öntene a bizottság felfogásába, fellépésébe, határozataiba. Erre enged legalább következtetni az a tudósítás, amely asztalunkon fekszik, és értesít arról, hogy a prot. egyházi és iskolai alapítványok újabban gyakorlatba vett sérelmes birói eljárás ügyében a bizottság komoly tárgyalásokba fog bocsátkozni a minisztériummal; továbbá, hogy a létesítendő egyetemek valamelyikén prot. theol. fakultások felállítása tárgyában is határozott fellépést tanúsított; továbbá, hogy felkérendőnek mondta a minisztert, hogy adjon mindkét prot. egyháznak megfelelő összeget a theol. tanárok fizetésének rendezésére; továbbá hogy előterjesztést tett a miniszterhez a felekezeti tanítók és tanárok fizetésének az államiakéval eguenlővé tétele, a lelkészi kongruának 2400 koronára emelése és a vesztett stóla jövedelmek kárpótlása tárgyában. Ugyancsak erőteljes határozatot hozott a bizottság a boszniai protestánsok országgyűlési képviseletének, egyházi szervezetének, esetleg a hazai egyházakhoz való csatolásának tárgyában; követeli továbbá a prot. földbirtok után követelt róm. kath. párbér járandóságok sérelmes jogállapotának megszüntetését. Végül kimondja, hogy az ORLE. a jezsuita rend receptiója ellen szóló határozata tekintetében az intézkedésnek nem a prot. lelkészek kebeléből kell kiindúlnia. Különös íróniája a sorsnak, hogy amikor ekként a közös prot. bizottság végre kötelességeinek, feladatának és hatáskörének igazi magaslatára emelkedik s a protestantismus sértett jogállásának minden irányban való megvédelmezésére erőteljes kezdeményező lépéseket tesz, hogy akkor éppen a prot. egyházi sajtó egyik legtekintélyesebb orgánuma, a „Budapesti prot. egyházi és iskolai lap" feljajdul afelett, hogy ez a bizottság túllépi hatáskörét, amennyiben, dacára annak, hogy rendeltetése szerint csak tanácskozó és javaslattevő szerv, valójában mégis határozó és intézkedő szervnek mutatja magát. Hát mi őszintén megvalljuk, nem osztjuk laptársunk aggodalmait, mert az imént felsorolt kezdeményező lépésekben formailag semmiféle bizonyítékát nem látjuk annak, mintha a közös prot. bizottság egyházkormányzati szerv alakjában mutatkoznék. Mindenütt csak felter-