Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-12 / 2. szám

1911 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 13 megállapodás alapját nem a kongruális vagy az adóalapi utasításban orsz. statisztikai alapon felsorolt árak, hanem az illető hely, vagy vidék, ár és értékviszonyai képezik. A természetben lerovandó kötelezettségek készpénz egyenértéke egy nem változó évi összegben egyformán állapíttatható meg az adóalapi segély időtartamának mindegyik évére, mely esetben a készpénzegyenérték évenként változás nélkül kerül bele az évi költségvetésekbe és számadásokba. Megállapíttathatnak azonban, a természetben lerovandó kötelezettségek a segélyezés egész idő tartamára bár, de oly módon is, hogy azok váltsága illetve pénzbeli egyenértéke évenként a teljesítés előtt állapíttatik meg s ez utóbbi esetben az évi előirányzatba mindig az azon év megváltási, illetve készpénz egyenértéke lesz felveendő (pld. az 1911. évi költségelőirányzatba az 1910. évi tényleges eredmény) míg az évi számadásban természetesen a számadási év tényleges eredménye fog szerepelni. Abban az esetben, ha a természetben lerovandó valamely kötelezettség készpénz egyenértéke a segélyezés időtartamára egy nem változó évi összegben — átalányszerüen — allapíttatik meg, úgy elmarad az illető természetbeli kötelezettségről szóló évi kivetési és lerovási lajstrom, főkönyv készítése, mert a számadás mellékletéül már ilyenre szükség nincsen, mivel a készpénz egyenérték a költségelőirányzatban és számadásban a szükségletek, illetve kiadások közt megfelelő cím és rovatok alatt már — a meghatározott összegben — mint készpénz kiadás fog szerepelni. Azonban, ha a természetben lerovandó valamely kötelezettség pénzbeli egyenértéke évenkint a teljesítés előtt állapíttatik meg, úgy az ezen természetbeli kötelezettségről csupán évi kivetési lajstromot szükséges készíteni (lerovási rovat nélkül), mert csak ily lajstrom alapján állapítható meg és állítható be a számadás kiadási részébe a készpénzegyenérték összege. Az egyenértéknek az E. A. 261. §. szerint megállapítása körüli eljárás egyszerűsíthető oly formán, hogy ott, ahol az egyenérték egy nem változó évi összegben állapíttatott meg, a létrejött jogerős megállapodás összege az évi előirányzatba felveendő s az évi előirányzatra vonatkozó jelentéssel kerül az egyházmegye jóváhagyása alá, míg ott, ahol évenkint a teljesítés előtt állapíttatik meg az egyenérték, az erről szóló egyházközségi határozat és jelentés a vonatkozó számadással kerül — mindkét esetben az egyházmegyei számvevőszék közvetítésével — az egyházmegyei közgyűlés elé jóváhagyásra. II. Az adóalapi segélyek elszámolása következőleg történik: A megállapított segély összeg, azon évekre, amelyekre megállapítva van, az egyházközségi költségvetési előirányzat fedezeti részébe okvetlen felveendő .a »Rendes«, „Állandó", bevételek közé, mert ezekben az években az csakugyan megállapított, nem változó összegű rendes bevételét képezi az egyházközségnek. Mint már a fentebb tárgyalt módozatokban előadatott, az egyházközségek tartoznak az egyház tagok járúlékait a segélyezés mérvéhez képest leszállítani, a költségvetésben tehát már a leszállított járúlék öszszeg (leszállított egyházi adó °lo) állítandó be a fedezet megfelelő címe alatt, vagyis az adóalapi segély összeg beszámításával állapíttatik meg az E. A. 250. § alapján az egyháztagokra kivetendő járulékok összege. Mindazáltal a kivetendő egyházközségi járúléknak oly mértékűnek kell mégis lennie, hogy a költségvetés fedezetlen hiányt (kiadási többletet) ne tüntessen fel, ha csak az egyházközség rendes bevételei az egyházközség által el nem hárítható állandó természetű körülmények következtében legalább 25%-et nem csökkentek. (Egyet, adóalapi szbr. 9. §•) Miután az adóalapi segély rendszerint csak a rendes évi szükségletek (E. A. 245. §) fedezésére kirótt egyházi adóteher könnyítését szolgálja (Egyet, adó al. szbr. 5. §.) rendkívüli szükségleteket (Egyet, adó al. szbr. 14. §.) pedig csak kivételesen, valaminthogy a költségelőirányzat fedezeti részében is vörös tintával tüntetendő fel, a segély címe és összege, úgy a szükségleti részben is vörös tintával tüntetendők ki, a segély összeg mértékéig terjedően : mindazon rendes (E. A. 245. §.) esetleg rendkívüli (E. A. 246. §. és Egyet, adó al. szbr. 14. §.) szükségletek — ahoz képest, váljon valamely egyházközség a segélyt melyik alapon nyerte — melyek az adóalapi segély mérvének megfelelnek s belőle fedezhetők. A költségelőirányzat kitüntetett mérlege után jegyzet alakjában ugyancsak vörös tintával röviden, de világosan kifejtendő, hogy az adóalapi segély fedezetül lett előirányzása következtében mily %-al csökkentetett az egyháztagokra kirótt személyi járúlék (E. A. 252. 253. 255. §.) illetve a vagyoni adó (E. A. 256. §.) vagy mind a kétféle járúlék. A jegyzetben ekként kitüntetett számszerű adatoknak meg kell egyeznie az adóalapi segély öszszegével. Az egyházközségi közpénztári évi számadásban, valamint a közpénztári naplóban, az adóalapi segély mint bevétel szintén vörös tintával tüntetendő fel, valamint ugyanazzal tüntetendők ki a kiadások közt mindazon rendes, esetleg rendkívüli kiadások is, amelyek a fentebb előadottak alapján — a segélyösszeg mértékéig — a vonatkozó költségelőirányzatban vörös tintával lettek feltüntetve. Megjegyeztetik, hogy valamint a segély mint cselekvő hátralék, nem fog a számadásban szerepelni, mert az januárban az egész évre már kifizettetik az egyházközségeknek, úgy ezen rendes, esetleg rendkívüli szükségleteknek, illetve kiadásoknak, (t. i. amely alapon a segély nyugtatott. Egyet, adó al. szbr. 5. vagy 14. §) melyek az adóalapi segély mértékéig költségvetésileg fedeztetnek, sem szabad az évi számadásban szenvedő hátralékban maradniok. Az évi közpénztári számadás kitüntetett mérlege után — ugyancsak vörös tintával — rövid jegyzet alakjában ismétlendők azok a kiadások, melyek az adóalapi segély összegét kimerítik. A felhasználás módja és az elszámolás ekként tehát az egyházközségi rendes évi költségelőirányzat és számadás keretében könnyen áttekinthetően történik és nincsen szükség külön lajstromokra, vagy külön elszámolásból folyó számadásra, tehát az egyházmegyei számvevőszék feladata az adóalapi segély szabályszerű felhasználási módjának, valamint elszámolásának felülvizsgálata tekintetében is megkönynyíttetik. III. Az előadottakból folyólag kitűnik, hogy az adóalapi segélyeknek számvevőszéki felülvizsgálatánál szintén a tárgyalt két szempontra, t. i. a felhasználás módjára és korrekt elszámolásra kell szigorúan figyelemmel lenni.