Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-12 / 2. szám

14 EVANGELIKÜS ŐRÁLLÓ 1911 Az egyházmegyei számvevőszéknek felelősségteljes feladata behatóan ellenőrizni, hogy az adóalapi segély csakugyan teljes összegében az adócsökkentés céljára fordíttatott-e, és az eljárás megfelel-e az egyetemes adóalapi szabályzat szellemének, valaminthogy a felhasználási módnak a költségelőirányzatba és számadásba lett beállítása, tehát az elszámolás megfelel-e a fentebb előadott módozatoknak, azon jogalapnak, amelyen a segélyt az egyházközség nyerte. (Egyet, adó al. szbr. 5- és 14. §.) Miután az egyházközségek évi költségelőirányzatukat mindig a költségvetési évet megelőző évben kötelesek elkészíteni, és az egyházmegyei számvevőszékhez felterjeszteni, az egyhm. számvevőszéknek mindenkor előre módjában fog állani elbírálni és az esetleg szükséges intézkedéseket megtenni, hogy az adóalapi szabályrendelet, valamint jelen ideigl. utasítás intentiói is a legteljesebb módon érvényre jussanak. Megjegyeztetik még, hogy a segélyezett egyházközségek által: az egyházi adó csökkentésének módja s ennek a kivetésben megnyilvánuló kivitele, vagy az adóalapi segély hovafordítása és elszámolása tárgyában akár az egész egyházközségre, akár pedig egyesekre nézve hozott.egyházközségi határozatok megfelebbezése, vagy az egyházmegyei számvevőszék által felülvizsgálati s ellenőrzési jogkörében hozott határozatok elleni eljárást illetőleg az E. A 266. §. határozmányai szintén irányadók. Nemesabony, (Pozsony megye). Svigraha Pál, a dunáninneni egyh. ker. számvevőszék vil. elnöke. T Ä R C Ä. Ä vallás szerepe az emberiségnek tökéleteshiilésre való törekvésében. Aki korunk természettudományi és társadalmi kérdéseivel behatóbban foglalkozik, annak figyelmét nem kerülheti el azon körülmény, hogy ezen kérdésekkel kapcsolatban oly jelszavak és irányzatok nyomulnak mind nagyobb mértékben előtérbe, amelyek a keresztyén világnézetet mind közeiebről érintik s épen azért az azokkal való foglalkozást a ker. hit védelmezőire nézve mindinkább szükségessé teszik. A ker. apologetikának e ténnyel számolnia kell. A pozitív tudományok terén nyilvánuló óriási haladás felébresztette az emberi ész mindenhatóságába vetett hitet. Nagy baj, hogy midőn ez a hit büszke önteltségében igényt tart a lét összes problémáinak megfejtésére, — a legnagyobb mértékben nélkülözi a józan kritikának azt a nélkülözhetetlen elvét, mely nélkül a ker. hit sem lehet el, ezt az elvét t. i. mindeneket megvizsgáljatok! A közfelfogást e tekintetgen a kritikátlanság, a felületesség jellemzi. — Erre számítva nemcsak a tudománynak elzárt körben mozgó apostolai, de egyházukért lelkesedő, szavuk súlyára számító férfiak is mostanában hirdetik, hogy a dogmák korszaka lejárt. Itt aztán nem egyszer előáll az a sajátságos helyzet, hogy midőn a tudomány irtóháborút folytat, ha másért nem, a névért is — nomina sunt odiosa — a dogmák ellen, maga a legalacsonyabb dogmatizmusba sülyed. midőn a köz- | felfogás kritika nélküli szentesítésére számítva oly »igazságokat" hirdet, amelyek az igazi, mindeneknek mélyére járó józan kritika ítélőszéke előtt nagyon is kénytelenek szégyenkezve leszállani az annyira felmagasztalt tekintély polcáról. Goldoljunk csak a darwini tudomány egykor annyira elterjedt népszerűségére s annak a mai tudomány előtt nagyon is leszállított értékére s belátjuk, hogy még a legnépszerűbb tudós sem ment súlyos tévedésektől, noha állításai egykor hogy úgy fejezzük ki magunkat, mindenben dogma jelentőségével bírtak a könnyen hivők számára. Nem csoda aztán, ha akadnak oly „tudósok", akik állításaik dogmai jelentőségére számítva, megbocsáthatatlan könnyelműségtől sem riadnak vissza. Nem régiben közölték a lapok is azt a szinte hihetetlennek tetsző tényt, hogy Häckel, a materialistáknak ez a jénai pápája, hogy az embernek és a majomnak közös származását bebizonyítsa, az emberi embryóról hamis klisét készíttetett s hozott forgalomba. — A komoly tudomány manapság végleg leszámolt az ilyen .tudósokkal" s intve figyelmeztet, mennyire kell vigyáznunk a könnyen hívők számára készült divatos theoriákkal szemben. ("Folyt, köv.) B E L É L E T. Ä tiszai egyházkerület püspökválasztási mozgalmainak ismertetésétől, amint azt olvasoink természetesnek fogják találni, az adott helyzetben tartózkodnunk kell. És addig, míg a választási mozgalmak csupán személyi jelleget öltöttek, illő tartózkpdást tanúsítottunk s fogunk tanúsítani a jövőben is. Ámde e mozgalmak közben felmerült oly jelenség is, amelylyel szemben bűn volna a tartózkodás, — tehát a melylyel szemben elvi okokból, a „principiis obsta", — parancsánál fogva őrállói kötelességünk a leghangosabban tiltakozni. És ez a fővárosi sajtóban ismertetett az a tény, hogy az egyik jelölt mellett (az elvi szemponttal szemben mellékes, hogy melyik mellett) jóbarátai azzal korteskednek, hogy ő „ű kormány jelöltje." Ha ez a hírlelés igazságot tartalmaz, akkor valóban kétségbe kell esnünk azon mély dekadencia felett, amely egyes eféle mozgalmakat intéző egyházi tényezők felfogásában az evang. egyház autonómiájának lényege felől támadt. Hát lehetségesnek, megengedhetőnek találják a külső hatalmi pressióval, a kormány akaratával való agitálást evangélikus egyházi urak, evang. egyházi tényezők — akkor, amikor jói kell tudniok, hogy épen a püspök kötelességeinek sorozata élén áll az a feladat, hogy az autonomia jogait fel és lefelé egyforma védelemben részesítse s épen a püspök tesz esküt arra, hogy a kormánytól eredő esetleges törvénytelen rendeleteket végrehajtani és végrehajtatni nem fogja. Véghetetlen szomorú korkép ez — a felöl, mennyire tudnak menni egyes urak elpalástolhatatlan korteskedési viszketegeikben, s menynyire erőnek erejével be akarják hurcolni a pártpolitika veszedelmes bacillusait az egyházi közéletbe. Igazán jóleső örömmel olvastuk ezzel szemben azt a félhivatalos közleményt, amely a maga határozott kijelentésével ezt az egész sajnálatos eseményt abban a világításban mutatja be az ország közvéleménye előtt, amely azt egyedül illeti meg, — nevezetesen a közönséges, és tegyük hozzá mi evangélikusok, az