Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-12 / 2. szám

14 EVANGELIKÜS ŐRÁLLÓ 1911 Az egyházmegyei számvevőszéknek felelősség­teljes feladata behatóan ellenőrizni, hogy az adóalapi segély csakugyan teljes összegében az adócsökkentés céljára fordíttatott-e, és az eljárás megfelel-e az egye­temes adóalapi szabályzat szellemének, valaminthogy a felhasználási módnak a költségelőirányzatba és szám­adásba lett beállítása, tehát az elszámolás megfelel-e a fentebb előadott módozatoknak, azon jogalapnak, amelyen a segélyt az egyházközség nyerte. (Egyet, adó al. szbr. 5- és 14. §.) Miután az egyházközségek évi költségelőirány­zatukat mindig a költségvetési évet megelőző évben kötelesek elkészíteni, és az egyházmegyei számvevő­székhez felterjeszteni, az egyhm. számvevőszéknek mindenkor előre módjában fog állani elbírálni és az esetleg szükséges intézkedéseket megtenni, hogy az adóalapi szabályrendelet, valamint jelen ideigl. utasítás intentiói is a legteljesebb módon érvényre jussanak. Megjegyeztetik még, hogy a segélyezett egyház­községek által: az egyházi adó csökkentésének módja s ennek a kivetésben megnyilvánuló kivitele, vagy az adóalapi segély hovafordítása és elszámolása tárgyában akár az egész egyházközségre, akár pedig egyesekre nézve hozott.egyházközségi határozatok megfelebbe­zése, vagy az egyházmegyei számvevőszék által felül­vizsgálati s ellenőrzési jogkörében hozott határozatok elleni eljárást illetőleg az E. A 266. §. határozmányai szintén irányadók. Nemesabony, (Pozsony megye). Svigraha Pál, a dunáninneni egyh. ker. szám­vevőszék vil. elnöke. T Ä R C Ä. Ä vallás szerepe az emberiségnek tökéleteshiilésre való törekvésében. Aki korunk természettudományi és társadalmi kérdéseivel behatóbban foglalkozik, annak figyelmét nem kerülheti el azon körülmény, hogy ezen kérdé­sekkel kapcsolatban oly jelszavak és irányzatok nyo­mulnak mind nagyobb mértékben előtérbe, amelyek a keresztyén világnézetet mind közeiebről érintik s épen azért az azokkal való foglalkozást a ker. hit védelmezőire nézve mindinkább szükségessé teszik. A ker. apologetikának e ténnyel számolnia kell. A pozitív tudományok terén nyilvánuló óriási haladás felébresztette az emberi ész mindenhatóságába vetett hitet. Nagy baj, hogy midőn ez a hit büszke öntelt­ségében igényt tart a lét összes problémáinak meg­fejtésére, — a legnagyobb mértékben nélkülözi a jó­zan kritikának azt a nélkülözhetetlen elvét, mely nél­kül a ker. hit sem lehet el, ezt az elvét t. i. min­deneket megvizsgáljatok! A közfelfogást e tekin­tetgen a kritikátlanság, a felületesség jellemzi. — Erre számítva nemcsak a tudománynak elzárt körben mozgó apostolai, de egyházukért lelkesedő, szavuk súlyára számító férfiak is mostanában hirdetik, hogy a dogmák korszaka lejárt. Itt aztán nem egyszer elő­áll az a sajátságos helyzet, hogy midőn a tudomány irtóháborút folytat, ha másért nem, a névért is — nomina sunt odiosa — a dogmák ellen, maga a leg­alacsonyabb dogmatizmusba sülyed. midőn a köz- | felfogás kritika nélküli szentesítésére számítva oly »igazságokat" hirdet, amelyek az igazi, mindeneknek mélyére járó józan kritika ítélőszéke előtt nagyon is kénytelenek szégyenkezve leszállani az annyira fel­magasztalt tekintély polcáról. Goldoljunk csak a darwini tudomány egykor annyira elterjedt népszerűségére s annak a mai tudomány előtt nagyon is leszállított értékére s belátjuk, hogy még a legnépszerűbb tudós sem ment súlyos tévedésektől, noha állításai egykor hogy úgy fejezzük ki magunkat, mindenben dogma jelentőségével bírtak a könnyen hivők számára. Nem csoda aztán, ha akadnak oly „tudósok", akik állításaik dogmai jelentőségére számítva, megbocsáthatatlan könnyelműségtől sem riadnak vissza. Nem régiben közölték a lapok is azt a szinte hihetetlennek tetsző tényt, hogy Häckel, a materialistáknak ez a jénai pápája, hogy az embernek és a majomnak közös szár­mazását bebizonyítsa, az emberi embryóról hamis klisét készíttetett s hozott forgalomba. — A komoly tudomány manapság végleg leszámolt az ilyen .tudó­sokkal" s intve figyelmeztet, mennyire kell vigyáznunk a könnyen hívők számára készült divatos theoriákkal szemben. ("Folyt, köv.) B E L É L E T. Ä tiszai egyházkerület püspökválasztási mozgalmainak ismertetésétől, amint azt olvasoink ter­mészetesnek fogják találni, az adott helyzetben tar­tózkodnunk kell. És addig, míg a választási mozgalmak csupán személyi jelleget öltöttek, illő tartózkpdást tanúsítottunk s fogunk tanúsítani a jövőben is. Ámde e mozgalmak közben felmerült oly jelenség is, amely­lyel szemben bűn volna a tartózkodás, — tehát a melylyel szemben elvi okokból, a „principiis obsta", — parancsánál fogva őrállói kötelességünk a leghango­sabban tiltakozni. És ez a fővárosi sajtóban ismertetett az a tény, hogy az egyik jelölt mellett (az elvi szem­ponttal szemben mellékes, hogy melyik mellett) jóbarátai azzal korteskednek, hogy ő „ű kormány jelöltje." Ha ez a hírlelés igazságot tartalmaz, akkor valóban két­ségbe kell esnünk azon mély dekadencia felett, amely egyes eféle mozgalmakat intéző egyházi tényezők felfogásában az evang. egyház autonómiájának lényege felől támadt. Hát lehetségesnek, megengedhetőnek találják a külső hatalmi pressióval, a kormány akaratával való agitálást evangélikus egyházi urak, evang. egyházi tényezők — akkor, amikor jói kell tudniok, hogy épen a püspök kötelességeinek sorozata élén áll az a feladat, hogy az autonomia jogait fel és lefelé egyforma védelemben részesítse s épen a püspök tesz esküt arra, hogy a kormánytól eredő esetleges törvénytelen rendeleteket végrehajtani és végrehajtatni nem fogja. Véghetetlen szomorú korkép ez — a felöl, mennyire tudnak menni egyes urak elpalástolhatatlan korteskedési viszketegeikben, s meny­nyire erőnek erejével be akarják hurcolni a párt­politika veszedelmes bacillusait az egyházi közéletbe. Igazán jóleső örömmel olvastuk ezzel szemben azt a félhivatalos közleményt, amely a maga határozott kijelentésével ezt az egész sajnálatos eseményt abban a világításban mutatja be az ország közvéleménye előtt, amely azt egyedül illeti meg, — nevezetesen a közönséges, és tegyük hozzá mi evangélikusok, az

Next

/
Thumbnails
Contents