Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-27 / 17. szám

155 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. ból nem volna mindég teljesen kielégítő. De ha tud- I juk, hogy hány irányból lépnek fel középiskoláinkkal szemben jogos követelésekkel, ugy be kell látnunk, hogy azok nem fejthetnek ki csak egy irányra kiterjeszkedő működést, hanem szem előtt kell tartaniok az összes részletek mellett a nagy egészet. S ezen szempontból íitélve meg a közgyűlés lefolyását elmondhatjuk, hogy az a tudományos és hazafias keretek között folyt le, de az összes tárgyalásokat jóleső, meleg evangélikus szellem és határozott protestáns öntudat hatotta át s ezt egyetlen egy disszonáns hangon sem zavarta meg. S avagy nem kell-e hálával vennünk Istentől, ha az egyesületnek kiváló, tudós elnöke Magóesy-Dietz dr. férfiasan kijelenti, hogy bár a szabad kutatás és vizsgálódás szolgálatában állanak, de áhítattal hajolnak meg a Szentírás tekintélye előtt, a titkár pedig azt hangoztatja, hogy a tanáregyesület főcélja iskoláink evangélikus szellemének ápolása. De épen azért kötelessége egyházunknak is, hogy minden rendű és rangú iskoláit szemefényének tekintse s tegyen meg mindent, hogy a bennök működő tanerők sehol se érezhessék magukat jobban, mint evangélikus egyházunk tanintézeteiben. Lényegileg ezt akarja a tanáregyesület elérni s mint lefolyt IV. közgyűlése is megmutatta, ezen törekvésében megérdemli egyházunk feltétlen támogatását.*) Scholtz Ödön. BELMISSZIÓ, Rovatvezető: Scholtz Ödön. Általános a panasz, hogy ifjúságunk a konfirmáció után sok helyen gyorsan elhidegül az egyház iránt és közönyössé, sokszor pedig épen az egyház, Isten országa ellenségévé is válik. A buzgó lelkipásztort, a ki egész szívét belevitte a konfirmációi tanításba s mindent lelkiösmeretesen megtett, hogy konfirmandusaival az egyház hitét s intézményeit nemcsak megismertesse, hanem meg is szerettesse, szomorúan érinti ezen tapasztalás és bizony sokszoi eltöprenkedik felette, miként lehetne ezen a veszedelmes, kóros tüneteken segíteni, a konfirmandusoknak az egyháztól •való elhidegűlését, elpártolását megszüntetni, vagy legalább is nagy mértékben korlátozni. A külföldön, különösen az evangelikus Németországban újabban kísérletet tesznek a „Konfirmáltak szövetségével." Egy lelkész a „Reichbote" c. lapban nemrég ismertette ezirányú kísérletét. A gyülekezetében létesített „Konfirmáltak szövetsége" ezen rövid alapszabályokkal bír: 1. §. Az 1911 április 9-én konfirmáltak szövetségbe lépnek, hogy kölcsönösen erősítsék egymást abban, amit a konfirmációban megfogadtak. 2. §. A szövetség rendszerint minden negyedévben szövetségi gyűlést tart (lehetőleg közel április 9., július 9., október 9 és január 9-éhez). Ezen gyűlésen a résztvevők a következő módon megújítják konfirmációi fogadalmunkat: „Ismét megújítom ma azon konfirmálásom alkalmával tett ígéretet, hogy teljes erővel igyekezhessem *) Tudósításunknak a mult számban közölt I. részébe két kellemetlen sajtóhiba csúszott be. Äz első hasáb 4. kikezdésének végén »Collegiumi« helyett „a colloquiumi", a 11. hasáb utolsó előtti kikezdésének 5. sorában pedig »Älesy« helyett *Alexy« olvasandó. S. O. szivemet az Üdvözítő kegyelméből Istennek szentelni s Isten akarata szerint élni." Aki személyesen nem vehet részt a gyűlésen az egy sajátkezűleg írt bibliai mondást knld be annak jeléül, hogy lélekben mégis ott van a gyűlésen. 3. §. A szövetség lehetőleg függetlenül vezeti ügyeit; de a helyi lelkész ságédkező útmutatása mellett. A szövetség minden évben az áprilisi gyűlésen vezetőt választ Ez vezeti rendszerint az ifjúsági csoportot míg a leány-csoport a leányok sorából választ magának vezetőt. Az illető lelkész ezen kísérletet azon tapasztalása alapján tette, hogy az együtt konfirmáltak rendszerint egész életükön át egymással barátkoznak. Ezen barátkozás a „Konfirmáltak szövetsége" által mélyebbé, bensőbbé s értékesebbé válik. A szövetségi gyűlések tudatosan tartatnak ilyen ritkán (negyedévenként). A szövetségnek soha sem kell új tagok megnyerésen fáradnia; egyesek idővel talán elmaradnak, de bármikor visszaléphetnek a szövetségbe. „A konfírmandusok egyelőre — írja az illető lelkész — égnek és lelkesülnek a szövetségért; a későbbi tapasztalás bizonyára nyeseget majd a kísérlethez fűzött reményeinkből; azonban némi áldást mégis várok a konfírmáltakról való gondviselés ezen új módjától." Hány ezer ifjút és leányt konfirmáltunk meg az idén is országos egyházunkban s milyen szép reményeket vagyunk hajlandók az egyikhez s másikhoz szorgalmuk, buzgóságuk s az Úrért való lelkes szeretetük alapján fűzni. S mégis újból bekövetkezik, mint eddig már oly sokszor, hogy alig néhány hét múlva elfelejtik amit megfogadtak, elfordúlnak Istentől s az evángéliomtól s e világ bűnös hajlamai szerint folytatják életüket. Nem kellene-e nekünk is megtartásukra, megmentésükre az eddiginél valamivel többet tennünk? Talán a jelzett módon, „Konfirmáltak szövetsége által, talán másképen, mint az a helyi viszonyoknak épen megfelelőbb. De tenni okvetlen kell valamit, mert egykor felelőségre von az Ur minden reánk bízott lélekért s jaj nekünk, ha ítélőszéke előtt kötelességmúlasztás miatt meg nem állhatunk. IRODÄLOM. Luther művei magyar nyelven. A magyarországi Luther-Társaság ezelőtt két évvel elhatározta, hogy a reformáció emlékünnepének közelgő négyszázados fordúlójára (1917) magyar fordításban kiadja dr. Luther Márton műveit. Tette ezt azért, hogy egyrészt múlasztását pótolja, másrészt pedig, hogy u magyar lutheránusoknak egy nagy becsületbeli tartozását lerój ja. Luther, a vallás-, a művelődés- és az irodalomtörténet a szellemóriása, műveivel hazánknak is tesz jó szolgálatot, mert azok elvezetik az olvasót egy nagy korszak eredeti s tiszta forrásához. Művei a Biblia mellett a vallás-erkölcsi s ebből kifolyólag az egyházi téren való folytonos reformációnak elsőrendű hiteles jogforrása és hatalmas fegyvertára lesznek és maradnak az evangélikusok kezében. Luther müveiből tanúljuk, hogy ő mindenek felett nagy theologus. Legfőbb sérelme a római egyház részéről az, hogy kűlszínes, alakra meg betűre néző