Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-12 / 2. szám

12 EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ Egyébként a jogigény megállapítását illetőleg más praktikus megoldási mód is kínálkozik, mely éppenséggel nem ellenkeznék az adó alapi szbr. vonatkozó rendelkezéseivel, vagy a már említett egyet, közgy elvi határozattal, sőt annak talán legegyszerűbb s legtökéletesebb végrehajtása volna. Zsolnán tartott idei egyházkerületi közgyűlésünkön jeleztem is ezen megoldás alapját, közbejött akadályok folytán azonban a munkálattal nem készülhetvén el, csak a jövő évben terjeszthetem mint indítványt, megfelelő úton az egyet, közgyűlés elé. Ezt megelőzőleg azonban az Evang. Őrállóban okvetlen közzéteszem, hogy alkalmat adjak a közgyűlést megelőzőleg is a bírálatra. Azon, szintén sok kellemetlenségre okot adó körülmény, hogy a nyert segély hovafordítása és számtartására vonatkozólag az adóalapi szabályzat szintén nem ad útasítást, a törvényes rendet aggódó gondossággal szívén viselő szeretett püspökünket arra bírta, hogy oly útasítást készíttessen, mely ezen kérdések megoldását felöleli. Az általam készített, számvevőszékileg megbírált utasítástervezetet egyházkerületünk közgyűléseis helyeslőleg fogadta. Miután azonban a segélyezés igénybevételének és felhasználásának előfeltételeit az egyet, közgyűlés állapította meg, és így csakis ennek tartozhatik hatáskörébe az Utasításban felvett kérdések szabályozása, az Útasítás, mint javaslat terjesztetett fel az egyh. ker. részéről az egyet, közgyűlésre. Megjegyzem, hogy az Útasítás minden rendelkezése az E- A által adott keretek közt mozog, s alaposan megokolt, ezen megokolást azonban mégis mellőzöm, mert különben jelen közlemény nagyon hosszadalmassá válnék. A közérdeknek vélek szolgálatol: tehetni, midőn az Útasítás tervezetet az Evang. Őrálló hasábjain közzéteszem, hogy azzal az érdeklődők foglalkozhassanak és így e fontos tárgyban még az új ciklus előtt egységes megállapodás létesüljön. A javaslat következő : Útasítás az egyetemes egyházi adóalapi segélyeknek a segélyezett egyházközségek által való felhasználása, elszámolása és számvevőszéki ellenőrzése tárgyában. Az egyetemes egyházi adóalapról szóló szabályrendeletben csupán azon rend- és jogszabályok vannak megalkotva, amelyek a segélyezés igénybe vételének és felhasználásának előfeltételeit állapítják meg. Az adóalapi segélyek felhasználása, elszámolása, és számvevőszéki ellenőrzése, felülvizsgálata tárgyában azonban nem intézkedik az egyetemes adóalapi szabályrendelet, a miért is mindaddig, míg az úgyis revisió alatt levő szabályrendeletbe lehetőleg minden erre vonatkozó intézkedés is felvétetik, az eljárás egyöntetűsége szempontjából is szükségessé vált egy ideiglenes útasítás kibocsájtása, amely úgy a segélyezett egyházközségeknek kellő útbaigazítást ad a segélyek hovafordítása és elszámolása, valamint az egyházmegyei számvevőszékeknek az ellenőrzés és felülvizsgálatok foganatosítása tekintetében. Jelen útasítás tehát tárgyalja: I. Mire fordítsák az egyházközségek az adóalapi segélyt. II. Miként készítsék az elszámolást az évi költségirányzat és számadás keretében. III. Mely zsinórmérték szerint ítélje meg az egyházmegyei számvevőszék az egyházközségek elszámolását. I. Miután az adóalapi segély rendeltetése az adóalapi egyet, szabályrendelet 1. §-ában foglaltakból kifolyólag az hogy: „az egyes egyháztagokon nyugvó elviselhetetlenül súlyos adóteher könnyíttessék," s ugyanezen szabályrendelet 18. §-a kimondja, hogy az egyetemes adóalapból segélyezett egyházközségek tartoznak egyháztagjaiknak járúlékait a segélyezés mérvéhez képest leszállítani, az igazságnak és méltányosságnak, de az egyet, adóalapi szabályzat szellemének is leginkább megfelel, ha az egyházi adó csökkentésében mindenki arányosan részesül s illetve mindenkinek egyházi adója ugyan azonos 0jo-el csökkentetik. Ezen általános szabály azonban nem zárja ki azon kivételt, hogy abban az egyházközségben, melynek speciális viszonyai azt kívánatossá teszik, s amelyben egyhangúlag, jogerősen elhatároztatott, hogy az adóalapi segély csak a szegényebb egyháztagok adócsökkentésére fordíttassék és annak rendje megállapíttatik, (hogy pl. az ily szegényebb egyháztagok egyh adója egészen töröltetik-e, avagy mily mértékben szállíttatik le) hogy ezen eljárás is foganatba vétethessék. Ez utóbbi módot azonban csak a természetbeni munkaváltságnál és a személyi adónál (E. A. 252. §.) javasolhatjuk, miután az egyháztagok állami adója után kirótt u. n. vagyoni adónál (E. A. 255, 256. §.) való keresztülvitele míg egyrészt nem látszik megfelelni a méltányosságnak, másrészt nem tanácsos, miután a számvitelt bonyolultabbá teszi. Legcélszerűbb, ha az adóalapi segély terhére legelsőbben a hívek személyi adója (E A. 252. §.) szállíttatik le, vagy töröltetik el teljesen, mert tapasztalat szerint a szegényebb osztályra ezen adónem szokott terhesebb lenni. Ha azonban a leszállítás, vagy eltörlés nem meríti ki az adóalapi segély összegét, vagy ahol csakis állami adók után % szerint vettetnek ki az egyházi adók, úgy az állami adók után kirótt u. n. vagyoni adó (E. A. 255, 256- §•) %-je lesz megfelelőleg leszállítandó. (Egyet adóalapi szab. r. 18. §.) Az adóalapból segélyezett egyházközségekben ezen segély élvezete kívánatossá teszi — mert megkönnyíti és lehetségessé teszi — hogy az egyházközségi közigazgatásnak és háztartásnak leginkább a lelkészekre háramló s mindinkább sokasodó irodai munkálatai — az adóalapi segély terhére — legalább 100 Korona, vagy ennyire kiegészítendő iroda átalánynyal honoráltassanak, továbbá, hogy a hívek munkaváltsága, természetbeni járulékai és különösen az egyház tisztviselői érdekében az egyháztagokat terhelő földmivelési munkák, fuvarok és személyes szolgálmányok, úgy terménybeli járúlékok, megfelelő egyenértékben megváltassanak, illetve készpénzre átváltoztassanak (E. A. 261. § ) az adóalapi segély terhére, anélkül, hogy a hívek pénzbeli egyházi adója ezzel növekednék. Minden kétség kizárása végett megjegyeztetik, hogy az érdekelt tisztviselő és az egyházközségi közgyűlés közt az E. A. 261. §-a szerint létrejövő közös