Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-13 / 15. szám

139 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. kedvesebb, gyönyörübbnél-nyönyörübb gondolatokkal, képekkel, hasonlatokkal. Szabadjon példaképen csak egy rövid, kiragadott részt szórói-szóra közölnöm. A házas életben is előforduló gondokról és szenvedésekről beszélve ígyen szól : »Tanuljátok meg, hogy nem volna jó, ha az ég mindig felhőtelen volna ; ha a nappalt sohase váltaná fel az éj ; ha a szülő mindig cukorral etetné a gyermekét Vegyétek észre, hogy az Isten harmatban füröszti a virágot- az ember a tűzben tisztítja az aranyat, köszörűvel csiszolja a gyémántot, hogy a föld az esőtől termékenyül, a vihartól tisztul, a csillag az éjszakában válik ragyogóvá — és a lélek is. Lássátok be, hogy az Isten rombolva épit, hajlítva egyenget, megtörve emel. sebezve gyógyít, fékezve szabadit, szégyenitve gazdagít bennünket. S azért kövessétek az olyan virág példáját, a mely derüben-boruban virít; a rózsáét, amely tövisei közt is illatoz; a fülemüléét, amely éjjel énekli legszebb dalait. Szóval: Dicsérjétek az Urat mindenkoron, mert, jó és örökké megmarad az ö irgalmassága!" (9-ik beszéd.) Az esketési beszédek legméltóbb s legszebb méltatására szolgáljon a következő körülmény s néhány szó, a mely még most is oly élénken megmarad s él emlékezetemben. Jó néhány évvel ezelőtt a csanád—csongrádi evang. egyházmegye kiváló, érdemekben gazdag főesperesénél voltam Ép ottlétemkor kapott egy levelet, melyben a nevezett egyházmegyének volt alesperese s gyámintézeti elnöke (f Cz. M.) értesítette baráti kedves "evélben, hogy leányának esküvője megtörtént s az esketési szertartást Korén Pál végezte „püspök ajakára illő és méltó gyönyörű beszédet intézve a jegyesekhez." Ez a „püspök ajakára illő és méltó beszéd is* bizonyára a kötetben van. (Hiszen elmondott beszédeinek legjavát nyújtja a szerző.) Melyik lehet ez ? Nem keresem, neu kutatom, mert hiszen mindegyik oly szép, oly kedves, hogy szivet megindító s lelket megragadó, hogy a fenti jellemzés mindegyik beszédre joggal, méltán és bátran alkalmazható A temetési beszédek — mindannyi teljesen kidolgozott beszéd - több felosztással, több felosztás nélküli, minden rendű és rangú egyén fölött. A beszédekben azt a mostan divó helyes elvet követi, hogy a lehető rövid beszédekben néhány csepp enyhítő balzsamot nyújt a sebzett szivekre, s néhány intő, figyelmeztető, tanulságos szót intéz a közönséghez. Minden egyes beszéd 1 1 szentírási ige alapján van megírva, remekül alkalmazva az alapige tanulságait a gyászesetre s ez alapon vigasztal, oktat, felemel, buzdít és tcinít E beszédek méltán sorakoznak az »Evang. Homéletikai Folyóirat" hasábjain egykor megjelent néhány nagy tetszéssel fogadott beszédeihez a szerzőnek. Kedves emlékül szolgálhat az Achim Adám békési fcesperes s a Láng Gusztáv békéscsabai igazgató temetésekor mondott gyönyörű beszéd azoknak, kik a két jeles férfiút ismerték, tisztelték és szerették A temetési beszédek által elért nagy, mély és maradandó ! hatást legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy azok jórészét a gyászoló felek kívánságára és kérésére nyomatta ki a szerző. A gyámintézeti beszédet az író az E. E. E Gyámintézet 1899. évi Szarvason tartott közgyűlésén mondotta el a hatalmas templomot szorongásig megtöltő közönség előtt. A békéscsabai Kossuth-szobor leleplezésekor tartott templomi beszéd az egyetlen magyar beszéd, mit szerencsés voltam én is hallani. A roppant közönség az óriási templomban néma csendben, s velem együtt szent áhítattal hallgatta, figyelte s leste a szót a szónok ajkáról. Méltán mondotta a beszédről a szobor leleplezését követő közebéden a hódmezővásárhelyiek volt híres követe : Endrey Gyula, a következőket: „Sok Kossuth-szobor leleplezésen vettem már részt s igy sok templomi Kossuth beszédet hallottam, de ilyen szépet, ilyen gyönyörűt, amely anynyira meghatott, s amely velem együtt a hallgatóságot annyira megragadta és elragadta volna - még nem." Az aradi ev. egyház új templomának felszentelési ünnepélyén mondott nagyszerű beszéd az aradi ev. hívek kívánságára és költségére lett kinyomatva. Leghangosabban szóló bizonyítéka az elért hatásnak és tetszésnek ! Im ez röviden a kötet tartalma, a melyben foglalt igazán mintabeszédek bizonyára mély és áldásos hatást gyakorolnak olvasva is a lelkekre. Midőn ekként 1 — 2 egyszerű megjegyzés kíséretében vázoltam a kötet tartaimát, szabadjon végül ama fontos körülményre felhívnom a figyelmet, amelyet a kötet a mi magyarhoni ág. hitv. ev. egyházirodalomban elfoglal Esketési beszédek így egy csomóban, vagy — szebb kifejezéssel élve — egy koszorúban még nem jelentek meg. Míg a reformátusok Ágendái sok esketési beszédet tartalmaznak (Fördós, Révész Agendái s ujabban Papp K egesz kis kötetre terjedő esketési beszédei Palmer stb nyomán), nálunk a 2 Agendában levő 1—2 s a Margócsy-féle ,,Alkalmi Beszédtársban közölt néhány beszéden kivül esketési beszéd alig-alig, legfeljebb elvétve jelent meg (A »Prot. Lap"-ban néhai Bacháttól 1—2, s ujabban Lágler S.: .Kalászok * c. munkájában több) Ép ezért igazán örömmel üdvözölhetjük a 23 esketési beszéd megjelenését, természetesen főként azért, mert nemcsak számra, hanem kiválóságra is oly igen becses beszédeket tartalmaz a kötet. Még rosszabbul állunk a temetési beszéd irodalom terén. Míg a reformátusok hatalmas kötetekre tekinthetnek (a régebbiek közül Dr. Heiszler, Révész Bálint, Lukács ödön, Szász Károly stb hatalmas és tartalmas kötetei, az ujabb irók közül pedig Sz. Kiss Károly, Pety Lőrinc, Hetéssy Viktor, Kiss Gábor, Hallgató János, Szolnoky Gerzson stb értékes munkái) addig nékünk a régebbiek közül az egyetlen néhai Tóth János kitűnő két kis kötetes munkáján s a Margócsy „Alkalmi Beszédtárában" s az imént megjelent Lágler S- „Kalászok" c művében megjelent 27 temetési beszéden kivül — más temetési prédikációkat tartalmazó könyvünk egyáltalában nincs. Valóban csodálatos jelenség ! Csaknem minden halott felett prédikálunk városokban és sok helyen falun is még a halvaszületett csecsemőt is prédikációval temetik, s nyomtatásban megjelent temetési beszédekben mégis oly siváran szegény evang. egyházi irodalmunk Pedig a temetési beszédekre nekünk evang lelkészeknek kiváltképpen napjainkban kiváló súlyt kell helyeznünk. A ! nép egyrésze, vagy helyesebben szólva jórésze a templom küszöbét csak a főünnepeken, vagy talán még akkor sem lépi át Igy templomi beszédet nem igen, vagy egyáltalában nem hall. Családtagjának, rokonának, szomszédjának, s jó ismerősének temetésén azonban részt vesz. Ilyenkor van hát alkalma a lelkésznek az Isten igéje hirdetésére, azon közönyös lelkek előtt, kik az után nem óhajtoznak, nem vágyakoznak. Hogy mily jó szolgálatot tesz a lelkésznek ilyenkor a jó, a mintabeszéd — édes mindnyájan tudjuk és tapasztaljuk Hiszen ép a temetési beszédek okoz-