Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-13 / 15. szám

126. nak oly sok gondot legtöbbünknek. így van ez talán mindnyájunknál Ezért kiált fel aggódva még az oly gazdag irodalommal biró német lelkész is ha a temetési beszédekről van szó ekként: ,Was soll ich predigen?" ezért szól egy híres német iró „Über Leichenreden" c. értekezésében ekként: »So gerne ich auch predige, so schwer wird mir 's doch, Leichenreden zu halten!" E szempontból is valóban melegen üdvözölhetjük az evangeliomszerű, annak örök igazságai alapján írott s ezeket oly édes nyelven ragyogtató beszédek megjelenését. Én örömmel s őszintén megvallom : nagy élvezettel, nagy haszonnal s így igazán áldással olvastam s tanulmányoztam át e kötetet Ha jelen igénytelen soraimmal sikerült a figyelmet felköltenem, a nagynevű szerzőnek nagyobbszabásu munkái mellett meghúzódó ezen egyszerű kis kötetre (helyesebben füzetre), amely azonban tartalom tekintetében egyáltalában nem áll amazok alatt, de sőt talán azok fölött, különösen reánk lelkészekre nézve, azt hiszem talán nem végeztem felesleges avagy talán éppen haszontalan munkát ! Nagykároly. Réáei Károly. evang. lelkész. T Ä R C H. R hívő lélek epedése Jézus után. Ének: Kde si muj premilij. Szeretet, Irgalom Édes Jézusom, Kutatlak kereslek Vándor utamon ; Vezérld oda szívem, Hol rád talál, Nélküled az élet, Nekem halál. Égi Vigasz e szív Csak Téged óhajt, Erődet küld reám Elfojtni a jajt Szerelmes Jézusom Kiván lelkem, Nyugtasd a háborgó Szivet bennem. Míg rád nem találok Kereslek, hívlak Úttalan-útakon Téged sóhajtlak Oszlasd bánatimat Te legfőbb Jó Nézd el sok vétkemet Égi bíró. Ha szívem Rád nem le! Bútól sorvadok, Ha nem küldesz segélyt Erőm elhagyott, Jöjj hát kegyelmeddel Soká ne késs; Testem — az esendő, Bár lelkem kész. Ha Véled a szívem Kész egyesülni, Bántalmat, sérelmet Könnyű viselni; Nélküled az élet Teher nékem Tevéled a halál, Üdvösségem. A hová Te vezetsz Utánad megyek Legfőbb boldogságom Véled egy legyek Végy szállást szívemben, Égi vendég, S nyomor, keserv között Részem az Eg. Fordította : Kozlay /ózsefné. Ä vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folytatás). Csakhogy a ker teleologia alapján a haladás szükségszerű folyamat s a művelődés problémáját legott megoldottuk, ha az embert nemcsak mint természeti, de egyúttal mint vallásos lényt fogjuk fel, ha igazat adunk Tertullian velős mondásának: „Anima humana naturaíiter Christiana " — Az emberi lélek természetétől fogva keresztyén, az élet legmagasabb célját Isten országában líjtja, amely mint Krisztus Urunk tanította, itt van ugyan közöttünk, de annak tökéletes megvalósulásáért mindennap kell imádkoznunk : .Jöjjön el a te országod!" A magyar költő költőhöz méltó meghatározást ad az élei céljára nézve : „Ember küzdj és bizva bízzál !" De a ker. ideálizmus fénye mellett az élet célja nem a határozatlan küzdelemben merül ki a cél, amely legméltóbb az em' erhez, mint Isten j képére és hasonlatosságára teremtett lényhez ez: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" „Keressétek Istennek országát s annak igazságát s mindenek megadatnak néktek.* A fejlődés lényege a tudomány előtt örök rejtély marad. A fejlődésben, amely nem tévesztendő össze a Darwinizmussal — teljesen kielégítő feleletet nem adhat. A tudomány itt kénytelen a valláshoz fordulni. Belső életfejlődést eszközlő magasabb átalakulást célzó erő fölvétele nélkül nem boldogul a természettudomány sem. „Nem a létért való nyers küzdelem, a szeretet a dolgok atyja " Nem a materializmus, egyedül az idealizmust hirdető ker. világnézet mutatja a történelemben a fejlődést biztosító s a magasabb célra j törekvő erőt A materializmus végső elemzésében pessimizmusra : a jövőre tekintve tehetetlen s vigasztalan lemondásra vezet; a ker. vallás a józan s jól felfo! gott optimizmusnak ad éltető táplálékot, midőn nemcsak az egyes ember, de az egész társadalom életét Isten országára irányítja, amely felé tekintve nem céltalan a törekvés, a művelődés, a kultúra. Annak a I vallásnak jelentősége ragyog itt felénk, amely a haladás elvét képviselve a műveltségről, a kulturáról hej lyes fogalmat alkot, azt folyton megtisztítja salakjától s szoros kapcsolatba hozza az ember összes lelki tehetségeinek harmonikus kifejlesztésével, lévén az ember nemcsak értelmes, hanem egyúttal — a miben fogalma legteljesebben határozódik -- vallásos lény