Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-13 / 15. szám

124 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. Többen megbotránkoznak ugyanis énekeinknek ósdi, nehézkes kifejezésein, színtelen és erőtlen nyelvén és gyarló verselésén. Tagadhatatlan, hogy száz év alatt sokat fejlődött a magyar nyelv és irodalom. Erről a haladásról énekeskönyveinkben is tudomást kell vennünk. Hiszen Kis János óta az egyházi költészet terén is — hogy a kisebbekről ne szóljunk — voltak és vannak olyan jeleseink, mint Székács József, Győry Vilmos, Szász Károly, Torkos László, Sántha Károly, Csengery Gusztáv és Szabolcska Mihály, akiknek ujabb szép énekei nagyon is méltók arra, hogy istentiszteletünket velük épületesebbé tegyük. Továbbá az ujabb irodalmi kutatás a régi jeles költők: Balassa Bálint, Rimay János, Aáchs Mihály, Petrőczi Kata Szidónia, Ráday Pál Szőnyi Benjamin és mások művei között is derített fel oly értékes kincseket, melyek eddig mellőzve voltak, holott nagyon méltók arra, hogy Sztáray, Szegedy, Péczeli Király és a többi régi ismert énekírók díszes koszorújába belefonjuk. Sürgetően követelte a reformot egyházi éneklésünknek zenei része is. A régi két énekeskönyvben több olyan ének van, a melyeknek dallamai ma már nem is ismeretesek s e miatt mint használatlan holt anyag vándoroltak egyik kiadásból a másikba. Enekvezetőink pedig sokat panaszkodtak dallamainknak szerfölött való nagy száma miatt is. Mások viszont azoknak a magyar verseléssel össze nem férő idegenszerűségét kifogásolták Szóval elodázhatlan szükség volt immár éneklésünknek zenei szempontból való rendezése is. Mi tehát a német és francia dallamok közül kiválogattuk azok legjavát, a régi huszita dallamok mellé átvettünk Tranosciosbol a magyar ütemes verseléssel megegyező több szép tót és egy lengyel dallamot is. De különös figyelmet fordítottunk a magyar eredetű és jellegű régi és új melódiákra, hogy új énekeskönyvünk magyar nemzeti jelleg dolgában is jelentékeny haladást mutasson a múlthoz képest. Nemcsak a református dicséretek szebb dallamait vettük fel, melyeket eddig is énekeltünk, hanem régi nyomtatott és kéziratos hangjegy-gyűjteményekben is kutattunk és ezekben is ér- í tékes szép dallamokat találtunk. A kuruc világ komoly, I vallásos jellegű zenekincseiből is több szép dallamot átvettünk. Ezeken kivül pedig Kapi Gyula és Kirchner Elek ismert zeneszerzőink a felütéses idegen dallamok mellé magyaros jellegű új párhuzamos dallamokat írtak, hogy ezek idővel minden kényszerítés nélkül, mintegy maguktól léphessenek amazok helyére. Meg kellett állapitanunk Luther hatalmas énekének, az „Erős vár"-nak dallamát is, melyet eddig sokszor felette bántó zavarodással négyféleképen is énekeltek a gyülekezetek. Mi az eredeti, rövidebb sorokból álló s ennélfogva élénkebb, erőteljes formát választottuk, melyet az evangélikusok ma már az egész világon így énekelnek. Ehhez képest fordítottuk le az eredeti szöveget s ehhez alkalmaztuk a dallamra írt I többi éneket is. Régi hiányt pótoltunk ki azzal is, hogy az öszszes dallamok eredeti szövegeit, melyektől nevüket vették s melyek közül többet híveink eddig nem ismertek, ez új könyvben most mind közöljük. Eme zenei törekvéseinkről híven beszámol az egyidejűleg kiadott Dallamos könyvecske, melyben 42 a magyar dallamok száma. S akik az ebben közölt melódiákat még talán most is sokalják, azok vegyék tekintetbe, hogy igen sok köztük a párhuzamos és nincs a gyűjteményben több, mint 74 mérték forma. Ezekből is még néhányat — ha a gyülekezet nem akarná éppen betanulni — mellőzni lehet. A hangjegyeket azért nyomattuk külön füzetben, hogy könnyen ki lehessen keresni a dallamot és odatenni mindegyik szöveg mellé. Jobb ez így, mintha a hangjegyek az énekszövegek közé vannak beékelve és elrejtve. Szerettük volna énekeinket a szokott versformában a soroknak külön kikezdésével nyomatni, de ez a könyv terje leimét és árát igen megvövelte volna. E helyett azonban új könyvünket ilyen kicsiny zsebkiadásban és mégis eléggé jól olvasható, nagyobb betűkkel nyomattuk. A magyar és az ismertebb külföldi szerzők neveit az egyes énekek alatt oly célból közöljük, hogy himnológiánk magyar vonatkozásait kiemeljük s híveink érdeklődését ez által is felkeltsük. A fordított és átdolgozott énekek iróit pedig a könyv függelékében állítottuk össze betűsorban. Évek hosszú során át készültünk e szent munkára. Énekeinket előbb próbafüzetekben bocsátottuk a szakértők bírálata alá, azután pedig a beérkezett bírálatok alapján ujabban is gondosan átnéztük, megrostáltuk és kijavítgattuk. A bírálatok nemcsak biztató elismerést foglaltak magukban, hanem egyszersmind sürgető felhívást is, hogy a kellő anyag együtt levén, ne várjunk tovább, fejezzük be munkánkat, mert égető szükség van az új énekesk-myvre. Az idő rohan és ha tovább is késlekedünk, pótolhatatlan lesz a veszteség. Ilyen okok hatása alatt határozta el a dunántuli egyházkerület ez új énekeskönyvnek kiadását. Mi pedig, a kik tizennyolc év óta fáradoztunk e szent munkában, hálát adunk Istennek, hogy amit az ő szent nevében kezdettünk, azt megsegítő kegyelmével végre be is fejezhettük. Az Ur tegye áldottá ez új könyvnek használatát úgy templomi, mint házi istenitiszteletünkben. Az ő népének pedig a zsoltáriróval mondjuk buzditásúl: „Énekeljetek az Urnák új éneket, az ő dicsérete zengjen az ő szenteinek gyülekezetekben 1" Amen. Sopron, 1911. április havában. A szerkesztő bizottság. IRODALOM. Könyvismertetés. „52 Alkalmi Beszéd Több kartárs felszólítására kézirat gyanánt kiadta : Korén Pál békéscsabai ev. lelkész. Ára 4 Korona." Mindekkoráig vártam, hogy magyarhoni evang. egyházunk egyik legkiválóbb lelkészirójának fenti című munkáját hivatottabb egyén és toll ismertesse és bírálja. Miután azonban eddig semmiféle ismertetés a munkáról meg nem jelent, "szabadjon nekem néhány sorban ismertetnem, mert hiszen ama „'öbb kartárs" egyike vagyok én is, ki ép a közelmúltban kérve kértem a nagynevű szerzőt temetési beszédeinek kiadására. A kötet 23 esketési, 26 temetési, 1 gyámintézeti, 1 Kossuth-szobor leleplezési és 1 templomszentelési beszédet tartalmaz. Az esketési beszédek — néhány vázlat kivételével (pl. 10, 16-ik beszéd) kidolgozott rövidebb beszédek. Mindmegannyi telve szebbnél-szebb, kedvesebbnél-