Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-30 / 13. szám

110 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ lúlt szálait is elsősorban ne a minden ellentétet kiegyenlíteni, törekvő méltányosság s indokolt esetekben a nagy bántalmat is megbocsátani kész türelem gyakorlásával igyekeznék kibontani. Ott azonban, ahol szükség lesz rá, bizonyosan érvényesíteni fogja erős akaratát is, különösen akkor, ha esetleg a közjó rovására magánérdekek iparkodnak előtérbe lépni. Ä férfiasság mindig tiszteletet parancsol, mikor intézkedések végrehajtásáról van szó, sőt elismerésre is kötelez, valahányszor üdvös alkotások terve kerül napirendre. Ilyenekre pedig nemcsak el vagyunk készülve, de egyenesen várunk is új főpásztorunktól. Az igazán vallásos érzés mélyítése, egyházunk szerzett jogainak és jogos igényeinek biztosítása, iskoláink hasznos munkát végző képességének fokozása, szeretet intézményeink ápolása és fejlesztése szinte beláthatatlan tág mező; de mégsem oly nagy, hogy már eddig is rá ne találnánk minden részében a2 ő kitartó és következetes szántóvető munkájára, melynek a kötelességteljesítésből fakadó tiszta öntudata mellett számos tábláján immár a bőven arató gazda örömét is élvezheti! Nagyarányú feladatoktól visszariad a kishitű, de szárnyat kap az, aki nemcsak bizalmában erős hanem erejében is bízhatik. Mi tudjuk, érezzük, látjuk, hogy új vezérünkben minden képesség megvan e feladatok megértésére, szolgálatára és megoldására. Egyenes, őszinte jellemével nyitott könyvként áll előttünk; e mellett ismerjük nagy tudását, mely kiváló írói és szónoki készséggel párosul; érezzük lelkének igaz nemességét, mely a társadalom minden rétegében megérdemelt rokonszenvet ébreszt; napról-napra látjuk sokoldalú tevékenységét, mely a közjó minden ágának rendelkezésére áll. Szép munkát nagy lélekkel tervezni, tapintattal kezelni, eréllyel végezni: ez az, amit Geduly Henriktől eddig tanúltunk, s ezután is joggal várhatunk és bizton remélhetünk. Fogadjuk őt rendíthetetlen bizalommal! Üdvözöljük őt virágfakasztó szeretettel! Kövessük őt önzetlen munkásságunkkal! Digamma. * * * Az új püspök életrajza: Régi evangelikus papi családból származik, mely család már szolgáltatott egy püspököt a magyarhoni ág. h. evang. egyháznak a Geduly Lajos személyében, ki a Dunáninneni kerületnek volt püspöke. A családból ma is három lelkész van: Geduly Elek Ferenc, Geduly Lajos és a most megválasztott püspök, Geduly Henrik. 1911. Bécsben született 1866 október 24-én, tehát aránylag fiatalon jutott a magas egyházi méltóságba. Atyja Geduly János akkor a gróf Erdődy-féle bányabirtok központi tisztviselője volt. Elemi iskoláit és a gimnázium két első osztályát Losoncon, a többi osztályokat Selmecbányán, a theologiát Pozsonyban végezte, mindet kitűnő sikerrel. Atyját korán elveszítvén neveltetéséről nagybátyja Geduly Elek Ferenc lónyabányai lelkész gondoskodott. Lelkésszé Szeberényi Gusztáv akkori bányakerületi püspök avatta 1888. augusztus 26-án. Ez év szeptemberétől 1890 végéig Zólyomban Thebusz János, majd 1891-től 18P6-ig Nyíregyházán Bartholomaeidesz János és Farbaky József mellett voll segédlelkész, s az utóbbi helyen egyúttal főgimnáziumi vallástanár, Farbaky József elhunytával 1896-ban a kerület legnépesebb egyháza, a 15000 lelket számláló ngiregyházi egyház a közszeretetnek és ^becsülésnek örvendő alig 30 éves segédlelkészt egyhangúlag rendes lelkésszé választotta meg. Ettől kezdve gyorsan emelkedett egyházi pályáján. Előbb a tiszavidéki esperesség, majd a tiszai egyházkerület jegyzője, 1906-ban az egyházkerület főjegyzője és beválasztatott annak legfontosabb bizottságaiba. Munkásságát mindezen tisztségeiben széles látókör, higgadtság, komoly megfontolás, békeszerető szellem, tapintatos modor jellemzik. Irodalmi munkássága theologus korára nyúlik vissza. Már akkor szerkesztője volt a három evangélikus theológia „Gondolat" cimü filozófiai folyóiratának. Zólyomi segédlelkész korában egy dogmatörténeli munkája jelent meg Luther és Zwingli krisztológiai álláspontjáról. Később az „Evangelikus hit foglalata* cimü kézikönyvecskét írt a konfirmandusok számára, melyet az egyetemes gyűlés külön megdicsért, s mely azóta az ország sok helyén van állandó használatban. Mint nyíregyházi lelkész, indította meg az „Evangelikus Homiletikai Folyóirat" cimü szakközlönyt. Majd átvette Kovács Sándor pozsonyi akadémiai tanártól az „Evangelikus Őrálló" cimü egyházi lap szerkesztését. Mindezekben számtalan közleménye jelent meg tudományos és aktuális egyházi kérdésekről. Irodalmi működése világi dolgokra is kiterjed. Theologus korában munkatársa volt a „Pozsonyvidék. Lapok"-nak. Zólyomi káplán korában helyettesitette Thebuszt a „Zólyomvármegyei Hírlap' szerkesztésében s munkatársa volt a „Magyar Nemzet"-nek. Nyíregyházán a ,Nyirvidék"-nek és a „Nyíregyházi Hírlapinak volt munkatársa. Ugyanitt adta ki a „Nyíregyháza az 1000-ik évben" cimü hatalmas kötetre terjedő monográfiát. Irodalmi dolgozatait is széles látókör, komoly tudás, lendületes, folyékony sti jellemzik. Mint szónok, egyike a legkiválóbbaknak. Számos ünnepi és alkalmi beszéde jelent meg nyomtatásban. Ezeket mély vallásosság, derült Istenben bizo világnézet, válogatott ízlés, erős logika, előadását pedig lebilincselő egyszerűség, közvetlenség és nemes páthosz jellemzik. Közfeltünést okoztak hazafias (március 15-iki, október 6-iki, a millenáris emlékünnepi, Kossuth Lajos halálakor, Nyíregyháza 150 éves fennállásának évfordulóján, a Bencur emléktábla leleplezésekor tartott) valamint gyámintézeti, nagyobb esketési és halotti beszédei, s különösebben az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának kérdésében a kerületi közgyűléseken a protestáns autonomia szempontjából elmondott nagy hatású beszédek.