Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-03 / 10. szám

89 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. noknak: Lőrincz J. Jesztrebényí K., dr. Kail Béla, Boqár L , Paulik J.. Ruhmann Andor, Dr. Horvay Róbert, Materny J. Polszter Ädolf; számvevőszéki elnöknek: Révész János lelkész és Handtel Vilmos tkpt. igazgató, tagokul Balla J , Dr. Horvay R , Quirsfeld László, Dr. Szopkó D., Huray S. Toepler E., Turner A., Liemberger Gy., Dómján E.; nyugdijbizottságba: Geduly H , Dr. Prok Gy., Materny I., dr, Eisert I., dr. Haendl Vilmos, dr. Galánffy J., Lörincz ], Bortnyik Gy. ; iskolai bizottságba a dékánokon kivül: Bortnyik Gy.. Balla ]., Révész J , Leffler S , Mácsánszky L, Moesz B., Tittes R., Dómján E, Hidassy S., Dr. Prok Gy., választattak meg, kik közül többen nyomban letették a hivatali esküt. Végül Felső Zemplén néhány iskolájának kérelmét, nehéz helyzetét tárgyalták s őket jóakaró i'itmuiatással látták el. Materny fcesperes záró imájával véget ért a beiktatási ünnepély. Ezután Hönsch Dezső felügyelő és Materny Imre lelkész elnöklésével a gyámintézet tartott rövid közgyűlést. Materny Imre és Májerszky Béla választattak meg egyhangúlag gyámintézeti elnökökül. Májerszky Béla azonban hivatkozással korára és feladataira, nem fogadta el a megválasztást. Az uj választás május 1-iki határidővel íratott ki. Helyettesül az elnöklő Hönsch Dezső s.a-újhelyi felügyelőt kérték fel. Jegyzőül ismét Timkó György sókuti lelkész, helyetteséül Duszik Lajos szatmári lelkész választatott. Meskó Lászlónak ujabb nagylelkű adományáért köszönetet, a nagyváradi gyámintézetnek az 50 éves országos gy. i. jubileum alkalmából fölajánlott ezüst keresztelő pohárért, kehelytakaróért és urvacsorai szájkendőért elismerést szavaztak s elhatározták, hogy a jubileum alkalmából az egyházmegye gyámintézet 50 éves működését népies modorban ismertető röpivet adnak ki. Délben a Royal-ban közebéd volt, amelyen különösen Dr. Meskó L., Materny L , Balla Jenő, Dr. Eisert István és Dr. Szirmay István köszöntői arattak tetszést. ő. Vallásos estély. Ä győri evang. gyülekezet kebelében a vallásosság élesztésére és ébren tartására s a szamaritánusi szeretet gyakorlására a közelmúltban alakúit „Belmissiói egyesület" a vallásos elmélkedésre különösen alkalmas adventi és böjti idő-szakokban rendezni szokott vallásos estélyeinek ez idényben utolsóját rendezte e hó 20-án vasárnap délután 5 órakor az evang. templomban nagy számú közönség részvételével. A kilenc pontból álló műsoron elsőül Jensen Gusztáv hatalmas ,,Elöjáték"-a szerepelt, melyet Kirchner Elek az egyhk. művész orgonistája, egyházi énekirodalmunk elsőrangú művelője adott elő tőle megszokott virtuozitással. Ezt követte: „Isten, kit roppant egeiben a bölcs lángesze föl nem ér" kezdetű egyházi közének, mely után Izsó Vince lelkész imát mondott és írásmagyarázatot tartott. Beszéde, melynek tárgyául a folyamatban levő böjti nagy napok jelentősége szolgált, építő hatású volt, melyet az előadás szépsége még inkább .fokozott. Majd az egyházközség megerősített templomi vegyes énekkara ,,Az anyaszentegyház siralma" című, 1674-ből való remek éneket adta elő a legkényesebb zenei izlést is kielégítő interpretálással Kirchner Elek nagyon sikerűit átírása szerint. Ezen ének az egyházi dalok oly fenségesen szép darabja, mely a legridegebb lelket is alkalmas a sférákba emelni. A tárgysorozat következő pontjánál: „Tisztaság, mint a vallásos élet talaja" címmel dr. Kovácsics Sándor tartott felolvasást, nagyon sok, a testi és lelki életre hasznos és értékes dolgokkal ismertetvén meg a hallgatóságot. Különösen kiemelést érdemel felolvasásának szép és magyaros irálya. Ezután ismét egy szép zenei számban gyönyörködött a közönség. A dr. Vajda Emil, dr. Polgár Viktor, Kirchner Elek és Csillag Gyula tagokból álló előnyösen ismert győri vonósnégyes társaság adta elő Bach „Air'

l-]ét feszült érdeklődés mellett. Az összevágó, igazán "művészi előadás valóságos zenei élvezetet nyújtott s lebilincselt mindenkit, akinek a nemes zene értékeléséhez érzéket adott a Teremtő. Nádassy Gyula soproni evang. lyceumi tanár Váradi Antal „Júdás" című megkapó költeményét szavalta érzéssel és rutinirozott szavalók teljes fogásaival. Júdást csak így lehetett elénk állítani, hogy perverz lelki világába bepillantást nyerjünk. A gyönyörű szavalat mély hatással volt az áhítatos hallgatóságra. Az emelkedett hangulatot tovább is ébren tartotta egy igen szép „Choral", melyet a templomi vegyes énekkar adott elő kifogástalan készültséggel. A Choral Kirchner Eleket vallja szerzőjéül, aki az egyházi irodalom és általában a nemes zene szerkesztése körűi szerzett babérait ezzel is gyarapította. Végűi Kirchner mester hatalmas hangszerén egy gyülekezeti közénekhez adta meg az intonációt, mely ének elzengése után véget ért a szép sikerű vallásos estély. B—k. R német császárról. Dr. Szabó Aladár a Protestáns Szemle 1910-tk I. füzetében közölt adatokra sietek a következőkben válaszolni : ,,Hogy Németországban a kálvinistákat be akarják a lutheránus egyházba olvasztani, az nem áll. Két évvel ezelőtt ott voltam, láttam, nem sokat törődnek ott velük. Elegen vannak ott a lutheránusok. A kálvinisták különben is kevesen vannak, Baden nagyhercegségben számuk lehet ma 450,000Dr. Szabó Aladár azt mondja : ,,A német császár református házból való " Hogy mikép, mely házból? Arról a hiteles történet semmit sem tud, legfeljebb Szabó Aladár úr álmában. A német császár erős lutheranns, azt sok ünnepély alkalmával bebizonyította, mint példáúl, mikor a trónörökös konfirmált, micsoda beszédet intézett hozzá, ott a nagyteremben! Luther életnagyságú képe előtt történt ez s nem egyszer maga a császár elsőnek kezdi az: „Eine feste Burg ist unser Gott." De hogy lehet azt józan fővel felfogni, hogy 40 millió erős lutheránusnak a feje, császára s hozzá még 12 millió r. katholikusnak is ura, hogy az egy csekélység, alig félmillió kálvinista kedveért ezek vallását favorizálja, kitűntesse? 40 millió hívét, kinek egy intésére, egyszerre mindnyájan kétszer 24 óra alatt csatakészen állanak előtte, hogy ő ezeknek hitét s őket lenézze, kisebbítse. Nagy merészség ezt állítani. Családfájának soha semmiféle gálya sem volt kálvinista faj. A legelső lutheránus brandenburgi fejedelem volt III. Joachim 1539-ben Spandauban a brandenburgi püspök kezéből vette az úrvacsorát Luther-tana szerint. — ! Ezen időtől a Brandenburg választó-fejedelmei mind lutheránusok voltak, mind e mai napig.