Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-03 / 10. szám

87 EV

ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. szegélyét. De ha közelebbi viszonyban áll a keresztény gyülekezettel, ahol az üdvözítőt hirdetik, s ahol azt realitásként átélni lehet, úgy meg lesz kiméivé attól, hogy elhalványuljon reá nézve az objektiv. Mindég emlékeztetni fogja, hogy arra kell törekednie miszerint igazi theologia, azaz Istenről szóló tan legyen, mégha direkte nem is szól mindég ezen legfőbb feladatáról. Az ilyen theologia jó szolgálatot tehet a gyülekezetnek és azoknak, akik kivül állnak. Lesz valami megalázó is benne. Sok doktrinarismust fel kell robbantania. Ki fog derülni, hogy például az igazhitüség fogalma is az idők folyamán nagyon változott. Be fog bizonyulni, hogy az egyháztörténet sok korszakában csak kevés volt abból, amit mi személyes kereszténységnek nevezünk; igy bizonyos korszakokban nagyon keveset értettek ahhoz, amit a kereszténység a bűnösség és bünbocsánatról hirdet. Be fog bizonyulni, hogy a keresztény élet sokkal formagazdagabb, mint sokan gondolják, különösen azok közül, kik hajlandók lennének mindent a saját témájukba erőszakolni. A theologia megmutatja, hogy sokszor az eltérő nézetüek is a legmélyebb dolgokban egyetértettek. A theologia majd eldönti, mennyiben voltak a dogmatikus harcok csak felületes mozgalmak s mennyiben gyökereztek azok épen fontos vallásos érdekekben. A theologia így az igehirdetésnek és lelkipásztorkodásnak jó szolgálatot fog tenni. Ebresztőleg is fog hatni. A valóságos Istenélet leírásában mindég van olyasmi, ami feloldja az emberben a vallásos erőket. Azután apologetikusan is működni fog a theologia azon előítélettel szemben, mintha a vallás és különösen a kereszténység üres képzelődés lenne. Egy az elébb említett valláspsychologusok közül, aki arra nézve gyűjtötte össze az anyagot, hogy milyen az ember állapota a megtérés előtt és milyen azután, azt mondja, hogy adatai még a legironikusabb skeptikust ís tiszteletre indítanák.*) A vallásos életnek, mint valóságnak respektálása az, amire törekszünk, azt tartva az élet elterjedése legjobb előkészítőjének. Átengednünk kell a nem keresztényeknek, hogy ők találják meg azokat a gyümölcsöket, melyek ezen respektust kihívják. Az pedig, amit egy ilyen élet a keresztény gyülekezet körén belül eredményezett, a theologia természetes öröksége. Gyakran elhanyagolta ezen feladatát és nem lehet tagadni, hogy a professionátus theologia nálunk kevés érzékkel birt aziránt, amit egy ilyen élet átélt a dán gyülekezet körén belül. A theologia felszínre hozva egy ilyen anyagot együtt működhetik azon gyülekezeti tevékenységgel, mely az életben arra törekszik, hogy tanúságot tegyen a kereszténység realitásáról. * A theologiának tekintettel kell lennie a legújabb kor minden kultur mozgalmára. A kereszténység viszonya a világhoz, a kulturához, a szociális állapotokhoz, a szellemi élet más formáihoz, képezi a legnagyobb jelentőségű problémákat. Nemcsak a theologia feladata ezeket megoldani. Minden kereszténynek feladata az; a gyakorlati életben sok legfontosabb kérdés megoldást nyer. Néha a művészet, máskor meg a költészet adhat lökést ez irányban. De a theologiának is van e tekintetben fontos feladata : történelmi tanulmány e viszonyok áttekintéséről és azok rendszeres • összefoglalása. Ha ez az oldal érvényesül, úgy a *) L;iube idézve Höffding által az 19C3 iki egyetemi értesítőben. theologia általánosan művelő studiummá lesz. A történelmi vizsgálat két kérdésre irányul. Azt fogja vizsgálni, hogy minő indítást adott a kereszténység a kultűrfejlődésnek, másrészt az általános kultur állapotok miként hatottak átalakitólag az egyházra és kereszténységre. Régebben nagy volt a hajlandóság az egyház kezébe adni a pálmát, úgy magasztalták, mint a kulturhaladás egyedüli hordozóját. Most pedig nagy a hajlandóság — igaz inkább a népszerű, mint a komoly kutatóknál — redukálni az egyház és a kereszténység jelentőségét e tekintetben és inkább úgy állítani oda e hatalmasságokat, mint a haladás ellenségeit E tekintetben jól áll a theologia ügye, nincs szüksége ügyvédi fogásokra. Azt hiszem, hogy a kereszténység az idők folyamán oly befolyással volt az általános gondolatmenetre, hogy szinte alig vagyunk képesek azt lefesteni. Különösen, ha az egyes emberi személyiség értékelését tekintjük s az erkölcsi felfogást és sok más speciális pontot. (Folyt, köv.) GYÄSZROVÄT. Révész János nagybányai lelkészt, a tiszavidéki esp. lelkészegyesület elnökét súlyos csapás érte, anyósának, Dr. Szokol Pálné úrnőnek Felsőbányán, febr. hó 23-án történt elhalálozásával. Gyászbaborúit családja bánatában szeretett lelkésztestvérünkkel bennső részvéttel osztozunk. — A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Mély megilletődéssel tudatjuk az összes kiterjedt rokonság nevében is, hogy Dr. Szokol Pálné, szül. Szentiványi Martinovics Gabriella Felsőbányán, 1910. február hó 23-án d. e. 9 órakor rövid szenvedés után elhunyt. Kedves halottunkat Felsőbányán, a Hunyady János-utca 18. számú gyászháztól, február hó 25-én d. e. 9 órakor fogjuk evang. szertartás szerint temetni, a vasúti állomáshoz kikísérni s onnan Nagyszombatba a családi sírboltba szállítani Felsőbánya, 1910. február hó 23-án. Áldott legyen emlékezete! Dr. Szokol Pál m kir. bányatanácsos, férje. Révész Jánosné, szül. Szokol Irén, Sípos Bertalanné, szül. Szokol Margit, Szokol Jerta Adrienne, Szokol Edgár, Szokol Pál gyermekei. Révész János, Sipos Bertalan vejei. Révész Zoltán, Révész Ilike, Révész Viola, Sipos Margitka unokái. Hemmerich Emiiné, szül. Martinovics Jerta, Alexy Hugóné, szül. Martinovics Olga testvérei. Hemmerich Emil, őrnagy, Alexy Hugó, Máv. felügyelő, Jamnik Viktor, kir. főpénztári tiszt sógorai. Jamnik Víktorné, szül. Szokol Mária, Szokol Ziza sógornői. Alexy Olga, Alexy Ella unokahugai. KÜLFÖLD. D. Haupt Erich, f Febr. 19-én halt meg Halléban, 69 éves korában Dr. Haupt Erich, a halle-wittenbergi egyetem theol. korának tanára, a magdeburgi consistorium tanácsosa s a wittenbergi magyar alapítványok ephorusa. Az egyetem egy kiváló tanárt, az egyház egy oszlopos tagot, a magyar diákok pedig egy jó barátot vesztettek el az elhunytban. Mint theol. iró 1869. óta számos kisebb-nagyobb müvet irt az ujszöv. exegesis köréből János 1. levele. A négy evan-