Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-03-03 / 10. szám
84 EVANG ELIKU S ORALLO 1910. vegyünk fel egy konkrét esetet. Mondjuk, hogy A egyházközségben a tényleges egyházi adó 150 százalék, B-ben 100 százalék, C-ben 50 százalék. Akkor egy 10 korona állami adóval megrótt egyháztag A-ban fizet 15 kor, B-ben 10 és C-ben 5 korona egyházi adót. A Gyürky féle javaslat szerint a minimális adó lenne mindháromnál 4. korona. A minimális és a tényleges egyházi adó közötti külömbség kitenne tehát A-ban II., B-ben 6. és C-ben 1 koronát. Feltéve, hogy a nyerendő koefficiens 0 5 lenne, aminél nagyobbra — sajnos — nem igen lehetne számítani, a 10 korona állami adót fizető egyháztag kapna A-ban 5.50., B-ben 3. és C-ben 0 50 korona adóalapi segélyt s ennek beszámításával fizetne tehát az illető egyháztag A-ban 9.50., B-ben. 7. és C-ben 4.50 korona egyházi adót. Látható tehát, hogy milyen aránytalanság lenne az egyházi adózás között. Ennek oka pedig az, hogy a segélyezést a javaslat ott kezdené, ahol — legalább a mi viszonyaink szerint — túlterheltségről még nem lehet szó s az ezeknek nyújtandó apró-cseprő segélyekkel elvonná a hathatósabb segítséget azoktól, kik arra igazán reászorulnak. Hisz Gyürky nagytiszteletü ur maga is fájdalommal ismeri be, miszerint jelenleg nem lehet arra remény, hogy a koefficiens 1 egész legyen. Már pedig minél távolabb esik az együttható az 1 egésztől, annál kevésbbé lesz a kiosztás igazságos. Szerintem tehát a minimalis adó százalékát magasabban kellene megállapítani, lehetőleg akkorában, hogy a nyerendő koefficiens 1 egész legyen, hogy a segélyezés ott kezdődhessék, ahol a túlterheltség kezdődik, szemelőtt tartva természetesen a fentebb hangoztatott méltányossági elvet. Én tehát a minimális egyházi adót igy kívánnám megállapítani: a) személyi adó a semmi állami adót nem fizető egyháztagoké 1 kor. az 1 — 10 kor. állami adót fizetőké 2 kor. a 11—20 kor. állami adót fizetőké 4 kor. a 21—50 kor. állami adót fizetőké 6 kor. az 51 — 100 kor állami adót fizetőké 8 kor. stb. a többi úgy mint a Gyűrky-féle javaslatban. b) Vagyoni adó, mely az állami adó után ennek magasságára való tekintet néikül az anyaegyházban 30 százalék, a leanyegyházban 20 százalék és a szórványban 10 százalék. Szórványban élő egyháztaguak tekintetik az, kinek lakhelye azon anya-, vagy leányegyház székhelyétől, melyhez tartozik, 5 kl.-nél nagyobb távolságban van. Ha a viszonyok megengedik, természetesen örömmel látom én is a vagyoni adó százalékának aránylagosan kisebb számban leendő megállapithatását, ezeket csak a méltányosság elvének számokban is kifejezése céljából iktattam ide. Ezen elvnek keresztülvitele mellett lehetővé válnék, hogy a missiók se lennének kénytelenek a messze szórványokat igazságtalanul nagy teherrel sújtani s amellett a tartalék, melyet én is létesítendőnek tartok, módot nyújtana nem csak a missiók, hanem egyéb egyházak rendkívüli segélyezésére is a szükség és lehetőség szerint. A számítás semmivel se lenne komplikáltabb, mint a Gyürky-féle javaslatnál. A koefficiens megállapítása ép úgy történnék s adóalapi segélyül igyis mindegyik egyháztag a reánézve minimális és a tényleges egyházi adó különbözetének és a koefficiensnek szorzatát kapná. Ajánlom a javaslatot megfontolásra. Alsólendva, 1910. febr. 22. Teke Dénes, misz. lelkész. A theol. tanárvizsgálati szakdolgozat. A szerkesztő úr jóvoltából még egyszer minket illet a szó s hogy türelmével ne éljünk vissza, a lehető legrövidebben foglaljuk össze mondani valónkat. A legutóbbi cikkünkben (f. é. 5. szám) kifejtett álláspontunk igazságát legjobban bizonyítja Szepesi magatartása, aki ahelyett, hogy megkísérelte volna az ellene felhozott vádak cáfolását, egyszerűen — lenyelte őket. Hát legyen a gusztusa szerint. A következőkben követjük cikkének eszmemenetét. Szerinte a kérdéses theol. szakdolgozat nem önálló, hanem — ez a legerősebb kifejezése — „nemzetközi munka". Vájjon tisztában van-e vele Szepesi, hogy mit mondott ezzel? Saját lekicsinylő bírálatát cáfolja meg ezzel az állításával. — Mert ha valaki megmaradna amellett a nézete mellett, hogy a szerző német írók műveit használta, úgy még inkább mondhatná, hogy dolgozata ,,sem nem eredeti, sem nem önálló." De aki német írók mellett — mondjuk — francia forrásokat is feldolgoz művében, amint az a jelen esetben is áll, akkor már bajos a fenti vádat fenntartani. Mert minden gymnasista tudja, hogy más a német és más a francia szellem. Az egyiket a „Gründlickeit" a másikat az ,,esprit" jellemzi. Ezeknek összeegyeztetésére a magyar ember természete különösen alkalmasnak látszik. Ez pedig inkább dicsérendő, mint gáncsolandó tulajdonság. Mert a német Gründlichkeit könnyen élvezhetetlenné, unalmassá, a francia szellemesség ellenben felületessé válhatik Aki e két tulajdonság ügyes egyesítésével, oly kevés méltánylásra talál, mint a szóban forgó szerző Szepesinél, az igazán felkiálthat, vak vagy, óh kritika! A legkevesebb, amit Szepesiről, mint kritikusról mondhatunk, az, hogy megfelelő készültség nélkül fogott e bírálatába. Rothe és Nebe műveire szeretné visszavezetni az egész művet, melyet végig sem olvas, mert különben tudná, hogy a szerző még más kiváló forrásmunkákat is megjelölt. Pl. Cruel, Schian, Palmer, a francia Vinet és mások idevágó müveit, melyeket mind önállóan és tudatosan felhasznált. Ezt Szepesinek annál inkább észre kellett volna vennie, mert legutóbbi válasza szerint ő maga is iró s ,,irói reputációját" védi. Mi az ő irói reputációját annál kevésbbé támadhattuk, mert azt sem tudtuk eddig, hogy ő író és hogy van néki írói reputációja. Avagy azt hiszi, hogy író és kritikus egy és ugyanaz a fogalom? Már most elismerjük, hogy lehet valaki rosz kritikus, de jó író. Ha azonban valaki ilyen kevés méltánylással viseltetik írótársa iránt, ha még az igazság árán is csak annak gyengéit feszegeti, mint Szepesi, arról önkéntelen is eszünkbe jut a jézusi itélet, hogy a más szemében a szálkát meglátja, a magáéban pedig a gerendát feledi. Erre vallanak feltett kérdései, illetve vádjai is, melyekre részint már az eddigiekben, részint a következőkben válaszolunk. 1. Szepesinek, mint kritikusnak és nem a szakdolgozatra kijelölt bírálóinak egyedüli feladata az
