Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-03 / 10. szám

1910. 83 Adjunk nekik erre módot, időt. S ha ezt, — a zsinati törvények kidolgozás alatt álló módosításával kapcsolatban, — megtesszük, elérhetjük azt, ami igy csak jámbor óhaj — azt, hogy az egyházközségek a felsőbb egyházi hatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt álljanak. Amire pedig igen nagy szükség volna ! Mert igy »pusztulunk, veszünk; mint oldott kéve széthull« egyházunk előbb vagy utóbb, de biztosan! Ne csak panaszkodjunk, ne csak sóhajtozzunk, ne csak töprengjünk tehát unosuntalan, hanem cselekedjünk. B. /. Rz adóalap és a missiók. Missió és anyaegyház között nincsen külömbség. Ezt mondották volna Lombos kolléga szerint az egyetemes gyűlésen. Ez minden esetre olyan állítás, melyet — ha alaposan gondolkodnék a dolog felett, az se hinné el, aki mondta. Nem abban látom ugyan a külömbséget, amire Lombos barátom legutóbb is hivatkozott, hogy t. i. az anyaegyháznak van lelkészválasztó joga, a missiónak pedig nincs, hiszen tudtommal a missiónak is megvan a lelkészválasztási joga, ha erre a célra a közgyűlés összehozható. Magam is missíói lelkész vagyok s a missió közgyűlés választott azzá. Hanem ott van az óriási külömbség, hogy míg az anyaegyház egy. politikai községben lakó hivők összesége, tehát egységes tömör szervezet, melyhez Jegfelebb csatoltatnak még szorosabb, vagy lazább kötelékkel egyes leány- fiókegyházak és szórványhelyek, addig a míssiói egyházat, egy bizonyos körön belül (missió kör) több politikai községben elszórtan élő .hívek együttesen alkotják. A központ, melyről a missió nevét kapja, többnyire csak földrajzi központ. A magam missiói köre számlál — amennyit eddig kikutatnunk sikerült — körülbelül 330 lelket. Ebből csak mintegy 50 lélek él jelenleg a központban, a többi azonkívül elszórtan. Á missió körzetébe tartozik körülbelül 170 politikai község. Ezek közül jelenleg ténylegesen vau ev. lélek 35 községben. Ezen 35 község közül csak 5 van 5 klm.en belül, a többi nem csak 5, hanem 10 klm.en is túl, sőt épen a legfontosabb pontok 15—20-22 klm.nyire a központtól. Mily óriási külömbség tehát a szervezet dolgában ! S hogy áll a dolog az adózás s ennek folytán az adóalapi segélyben való részesedés tekintetében? Amennyiben az anyaegyházhoz leányegyházak is vannak csatolva, ezek, ill. ezeknek tagjai az anyaegyház fentartásához sokkal kisebb mértékben járulnak hozzá, mint magának az anyának tagjai. Ez természetes is, mert hiszen az egyház szolgálatát is sokkal kisebb mértékben van módjuk igénybe venni s ha igénybe akarják venni, sokkal nagyobb fáradsággal és áldozattal juthatnak csak hozzá. Nem is szólva a fiókegyházakról, melyek csak nagyon kis mértékben s az anyaegyházakhoz csatolt szórvány helyekről, melyek a legtöbb helyen egyáltalán nincsenek megterhelve. Ami most már az adóalapi segélyt illeti, a leányegyházak azért külön, az anyaegyháztól függetlenül folyamodnak, nehogy aránylag csekélyebb megterheltetésünknél fogva az anyaegyház százalékát lenyomják. Nem volt úgyan módomban az iratokba beletekinteni, tehát nem állitom, csak gondolom, hogy a legtöbb anyaegyház kimutatásában a szórványokban élő egyháztagok szintén nem szerepelnek, a kivetési lajstromban nem is szerepelhetnek, mert hiszen amint fentebb mondám — és pedig tapasztalásból — ezekre vagy csak igen csekély, vagy semmi egyházi teher nem hárul. S hogyan állunk a missiókkal ? R missió — állván a körzetén elszórtan élő egyháztagok öszszeségéből, köteles kimutatni mindenegyes tagjának állami adóját s tekintet nélkül arra, hogy minő távolságban van a központtól, hogy tehát minő mértékben van alkalma és módja igénybevenni egyházának szolgálatát s ha igénybe veszi, minő fáradtsággal és külön áldozattal juthat csak hozzá, kénytelen összes tagjait egyházi adójával megróni s csak ha ezen egyházi adó összege meghaladja a missió körzetén élő összes egyháztagok állami adójának 50 százalékát, tarthat csak igényt a missió jelenleg adóalapi segélyre. Hol van itt az egyenlőség, de különösen hol a méltányosság ? Hol nem jogos és méltányos — aminthogy nem az — hogy az anyaegyház fentartásához a leányegyház, vagy épen a szórvány tagjai ép oly mértékben járuljanak, mint az anyaegyház tagjai, nem lehet jogos és méltányos ez a missiói kör szórvány tagjaira sem. A közegyház érdeke is parancsolólag követeli, hogy a missiók a messze szórványban ne legyenek kénytelenek súlyos egyházi adókkal operálni. Ezen exponált helyeken, hol egyháztagjaink hiján vannak a tömörü'ésben rejlő erőnek, szerte-szélyel szórva élnek beékelve a túlnyomó többségben levő más felekezetűek közé, kitéve ezek gúnyjának, kicsinylésének, épen elszigeteltségüknél fogva fokozottabb mértékben kitéve a lélekhalászók csábitó syrénhangjainak, tessék ezeken a helyeken az egyháztagokat hamarosabb időn át 50 százalékos egyházi adóval sújtani s biztosítok mindenkit, hogy nem telik bele egy évtized s nem lesz többé szükség a missiókról gondoskodni egyszerűen abból az okból, mert nem lesznek. Az adóalapi szabályrendelet módosításánál, mely különben is úgy látszik általános óhaj, okvetlenül tekintettel kell tehát lenni a míssiókra. Ne értessünk félre. Nem különleges kedvezést kérünk, hanem a módosításnak olyaténképeni keresztülvitelét, mely megfelel az igazság és méltányosság követelményének s mely épen ezen oknál fogva módot nyújt a missióknak is hathatósabb támogatására. A módosításra nézve a lap f. évi 5 számában Gyürky ügyvivő úr konkrét javaslattal állott elő. Magát az ott kifejezésre jútó vezérgondolatot helyeslem ugyan, de minden változtatás nélkül nem tudnék hozzájárulni 1. mert túlmagasnak tartom épen a kis emberekre nézve ott megállapított minimális személyi adót (ez legtöbb gyülekezetnél csak a behajthatatlan háírálékok szaporodását eredményezné^ ; 2. mert a méltányosság elvét nem tartja szem előtt egyforma megterheltetésben kívánván részesíteni az egyháztagokat tekintet nélkül arra, hogy anyaegyház, leányegyház, vagy csak szórványnak tagjai-e ? és 3, mert általa nem látom elérhetőnek az adományozó által is kitűzött célt, a ,,túlterhetség" megszüntetését. Gyürky nagytiszteletü úr javaslata szerint az osztás arányos lenne ugyan, de az egyházi adózás továbbra is aránytalan maradna. Hogy állításomat példával is igazoljam,