Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-17 / 8. szám

58 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. köszönhetjük mi protestánsok is azt a 3 millió koronányi évi államsegélyt, melyet a kormány adott, meghatározatlan részét az egyházi adóval túlterhelt hivek egyházi terheinek könnyítésére rendelvén. Ä kormány nemes intézkedése azonban — fájdalom e részben nem valósult meg nálunk evangélikusoknál. Gátolja a magasztos eszme érvényesülését az a szerencsétlen szabályrendelet, amelyet az egyetemes közgyűlés ezen adó segély mikénti felosztására vonatkozólag alkotott. Szabályrendeleteink nagy száma és az életben meg nem valósítható tartalma miatt nálunk általános a panasz, de a sok hiányos alkotásra, azt hiszem ez az adó segély felosztásáról szóló tette fel a koronát. Ellenkezik ez úgy az igazsággal, mint a kormány azon intenciójával, melyre a segélyt adta. Én azt hiszem, ha egy lelkiismeretes és a dolog mélyére tekintő miniszter vizsgálja felül azon számadást, melyet az egyetemes egyház az adó segé y miként történt felosztásáról elébe terjeszt, a jövőben e segélyt megvonja tőlünk. Megvonja pedig azért, mert mi, szabályrendeletünk értelmében, nem az egyes túlterhelt híveink egyházi adójának könnyítésére adjuk e segélyt, nem azt vizsgáljuk, hogy x. y. szegény hívünk állami adójának hány százalékát fizeti egyházi adóba, hanem gyülekezetenként összegezzük az egyháztagok állami és egyházi adóját s így megállapítván a keltő közti százalékot, a segélyt a gyülekezeteknek adjuk, összes híveink egyházi adójának csökkentésére. így azután megtörténik, hogy a segély áldásaiban részesülnek oly hívek is, kik arra sem reá nem szorúltak, sem az adományozó szándéka szem előtt tartásával arra nem méltók, mivel egyházi adójuk nem nagy; viszont a segélytől elesnek olyanok is, akiknek terhének könnyebbítésére adta a kormány a segélyt s akik arra reá is szorulnának. Mert megtörténhetik, hogy a gyülekezetenként kimutatott egyházi adó az államinak 100 százaléka és ugyan ebben a gyülekezetben vannak egyháztagok, akiknek egyházi adója az államinak csak 10 százalékára rug és mégis segélyeztetnek, viszont vannak gyülekezetek, ahol az összegezett egyházi adó az államinak csak 30 százaléka és ugyan ebben a gyülekezetben vannak hivek, kiknek egyházi adójuk az államinak 200, sőt több százalékára is rug, segélyt még sem kapnak. Ennek oka pedig az, hogy sem az egyes gyülekezetek adókulcsai nem egyenlők, sem nem egyezik meg közülök talán egy is azzal, amit szabályrendeletünk rendel. Az én gyülekezetemben például, felében a megkonfirmált egyénekre, felében pedig a földadóra van az egyházi adó kivetve- Egy lélek után esik 2 kor. 60 fill., egy földadó koronára pedig 36 fillér. Már most az olyan hívem, akinek állami adója 2 kor. (van ilyen sok), s van 4 személyből álló fizetés köteles családtagja, az fizet egyházi adót 11 kor. 12 fillért, vagyis állami adójanak 556 százalékát. Hasonlóan nagy százalékot fizetnek az állami adót egyáltalán nem fizető napszámosok és azok, akik csak kevés állami adót fizetnek, de nagy családdal bírnak. Dacára egyes szegény híveim ily túl magas egyházi adójának, gyülekezetem adó segélyben még sem részesülhet, mert a tagok egyházi adójának összege, összes állami adójuk összegének csak 38 százalékára rug. Ez pedig úgy lehetséges, mert van gyülekezetemben több kereskedő, iparos, így van szétszórt egyházamban 28 ev. vallású korcsmáros, akiknek tekintelyes III-ad osztályú stb. adója, állami adónk végösszegét neveli ugyan, de ezután egyházi adót nem fizetnek. Adó kulcsot, rég megszokottat pedig megváltoztatni úgy, hogy az egy nagy érdek csoportot érzékenyen sujt, darázs fészekbe nyúlás volna, amely virágzó gyülekezetet is tönkre tehet. De káros egyházunkra az adó segély felosztásáról rendelkező szabályrendelet azért is, mert kiöli hiveink szivéből az evangelikus egyház legszebb virágát: az áldozatkészséget. Miért áldozna ugyanis a jövőben templom, vagy iskola építésre az egyes hívő, midőn az egyházi adó emelésével nagyobbodik a gyülekezet adó segélye is. Mindeme bajok megszüntetésére változtatni kell a szabályrendeleten és pedig vagy úgy, hogy a túl magas egyházi adóval megterhelt egyes híveknek juttatjuk a megfelelő százalékban az államsegélyt; vagy pedig úgy, hogy elfogadjuk azt a javaslatot, amelyet Nagyt. Gyürky Pál esperes úr ajánlott e lap 5-ík számában. Ez utóbbi javaslat szerint az összes segélyt kérő egyházközségek egységes adókulcsot kötelesek behozni. | Ennek a már ismertetett adókulcsnak behozatala nem járna nehézséggel, mert azt hiszem, mindenütt könynyebbedést hozna és az ezután támadó hiányt pótolná az államsegély. Mindenesetre nagy baj, hogy mi az adó segélyalap dotálásával, a másik két cél előmozdítása érdekében nagyon mostohán bántunk el. A fő célból: a hívek segélyezéséről, mellékcél lett nálunk! A nyugdíjintézetre kihasított összegből is takaríthattunk volna meg, de különösen felesleges mértékben dotáltuk a közigazgatás költségei fedezésére alkotott alapot. — Mert vagy szükséges volt a közigazgatás céljaira ily nagy összeget adni a már e célra meglevő összeghez, vagy nem. Ha szükség volt erre, bizonyára elhasználta volna az egyetemes egyház, a kerületek és az esperességek az utolsó fillérig. Ámde a külömböző egyházgyűlési jegyzőkönyvekben mindenütt a közigazgatási segély megnyerése után felszabaduló összegekről és az annak, mint gazdátlan holminak elnyeréséért jelentkezőkről van szó. Ha tehát a túl bő mértékben kihasított közigazgatási segély megadása által az egyes közigazgatási fokozatoknál összegek szabadultak fel és váltak feleslegessé, az azt bizonyítja, hogy a 187 ezer koronánál jóval kevesebb is elég lett volna erre a célra és hogy ily nagy összeg csak azért adatott a közigazgatás céljaira, hogy a felszabaduló összeg szétosztható legyen azok közt, kik arra bizonynyal jobban reá szorultak, mint az állami adójuk 500 százalékát egyházi adóban fizető nyomorult híveink. Gyülekezeteinket kell elsősorban megerősíteni, segélyezni! Hadd érezzék, különösen a túlterheltek, hogy nem kíizködnek hiába, ők is erősödhetnek, ők is gyarapodhatnak, lassanként ők is szerezhetnek valamit. Hisz mi vagyunk azok, akik azt hirdetjük, hogy valaki ily kicsinyek gondját felveszi, az a Krisztus gondját veszi fel. Gyülekezeteinket kell elsősorban megerősíteni! Hisz őket éri legközvetlenebbül az áttérésre csábítók és reversális kérők fanatisált tömegének támadása. Elernyedt és reménye vesztett csapattal még a Napóleonok sem nyerhetnek csatát. S ha a nap csak a magas hegyek szikláira hinti sugarát, kihal a földön