Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-17 / 8. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 59 az élet, de ha világosságot és melegséget áraszt a i völgyekbe is, akkor dús tenyészet virul mindenütt. ígu van ez az egyházi életben is! Muraszombat. Kováts István, ev lelkész. T Ä R C Ä. Ä gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMÄR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás, Az erős, a typikus formák azok, melyek érdeklik a kutatót és nem a halvány és gyenge tünemények. Amint Harnack**) oly kitűnően mondja : „Destillierte Religion ist überhaupt keine " Minden kutatónak, aki nem tekinti a vallást csak beteg tünetnek, hanem rokonszenvvei figyeli azt, kívánnia kell, hogy a vallás éljen és erősen éljen. Ami viszonyaink között a keresztény vallás az, melynek gyökere van a nép szélesebb rétegeiben. Amíg más gyülekezeti vallások csak a jövő zenéjét képezik, addig az, aki a kereszténység feloszlásán dolgoz'k, a valósagban a vallásos élet lerombolásán fáradozik. A theologia különös helyzettel bír a vallástudomány körén belül. A kereszténységgel lehetetlen anélkül dolgozni, hogy ne legyen határozott páríáHásunk azon követelését illetőleg, mellyel a kijelentest es az üdvöt Istentől eredőnek vallja. A kereszténység nagyon is elakarja kerülni, hogy az ember vele szemben neutrális lehessen; így a kutatónak is igent vagy nemet keli mondania. Az egyik és a másik is egy olyan döntés, amelyet nem tisztán a tudományos megfontolás alapján foganatosítunk. így egy egyéni előfeltételt kívánunk a kutatónál. Sok egyes kérdésnél a keresztény és nem keresztény kutató együtt dolgozhatik és megegyező eredményre is jöhet. De már nagyon sok más kérdésnél és különösen, ha az egyes kérdéseket egy egésszé akarjuk összefoglalni, egy egységes képet akarunk alkotni, amikor minden egyes rész a maga illetékes helyét és megvilágítását elnyeri — akkor már az egyéni előfeltételek is közrehatnak. Ekkor áll elő az ellentét a nem keresztény valláskutatás és a theologia között. A theologus szót minden esetben csak oly valláskutatóra nézve alkalmazom, aki a keresztény vallás előfeltételével dolgozik, ő ezáltal a keresztény gyülekezetbe lép. A kereszténység és a gyülekezeti élet nem lesz reá nézve puszta anyag, melyet boncol és mikroszkop alá helyez, mert a theologiának együtt kell éreznie a keresztény élettel ép úgy, mint az orvosi tudománynak általában az emberi élettel. A theologusnak azon meggyőződéssel kell dolgoznia, hogy az ő kutatása javára log szolgálni a gyülekezetnek, még ha e percben ellenkező volna is a látszat. Nézetem szerint a gyülekezet és theologia közötti ferde viszony kétségtelenül onnan ered, hogy a theologia nem végezte el mindazt, amit tőle joggal lehetett követelni. Baj az is, hogy a mi régebbi theolagiánk nem áhította fel a problémákat elég éles vilá**) A. Harnack: Die Mission und Ausbreitung des Christentums. 1902. 174. gításban s így nem is támasztott vágyat a problémák megoldására. Olyan benyomást nyert az ember, mintha minden kérdés már megvolna oldva. Ez talán a főoka a csekély theologiai érdeklődésnek. Az ember szinte úgy érezte, hogy már csupán a kisebb kérdések vannak még hátra, eltekintve az egyháztörténeti részlet munkától, mely természetesen sohasem készül el. De most egyszere a kérdések egész serege tűnik fel, régiek és újak. Feleletet várunk, vagy legalább meggyőző érveket arra nézve, hogy ezt, vagy amazt a kérdést nem lehet megoldani. Kétségtelenül az emberek jelenkori theologiánkkal szemben gyakran nagyon hálátlanok. Nagyon könnyű itélni, ha magunk sohasem próbál uk meg, hogy mily nehéz a theologia feladata. De a munka, melyet magunk végzünk, mindig többet ér, mint a végtelen panaszkodás mások munkája felett. Mi, ifjabb nemzedék, kénytelenek vagyunk átvenni a régi theologia örökségét és tartozását. Nem tudjuk, hogy mennyire fogunk haladhatni és miként alkotja meg ítéletét rólunk az utánunk jövő nemzedék. De nekünk dolgoznunk keli egy igazán haladó theologia érdekében. Az ismérvek és körülmények, melyek egy haladó theologiát szükségessé tesznek, nem új keletűek, legalább összességükben nem azok. A régi theologia részben ismerte azokat és tekintetbe is vette. De csak részben. A theologia rendszerint konservativ. Ez egészen természetes is. Nem is lehetséges azonnal feldolgozni minden új tényt. Mindenki kénytelen elődjeinek munkáján építeni. Amit most kívánunk, nem is valami egészen úidonat új. Feladatunk az, hogy határozottabban lépjünk és tovább haladjunk azon az úton, melyen mások már régen haladtak. De szükséges is, hogy tovább menjünk. Oly sok az, ami az idők folyamán felgyülemlett égető kérdéssé. És különösen az utolsó években nálunk is oly események történtek, melyeket nem ignorálhatunk. Segítséget nyerhetünk más országokból is. ahol tovább mentek. De a puszta másolással nem elégedhetünk meg. — Két oldalról joggal állithatnak fel követelményeket a theologiával szemben. Követelhetik, hogy tartson összeköttetést és termékenynyé tétessék mindazon új dolgokkal, meiyek az utolsó századokban előtűntek az egyházban. Természetesen nem kritika nélkül. Sőt ellenkezőleg, a theologia sokszor kénytelen éles késsel kezelni a fattyuhajtásokat. Amint a tudománynak feladata szolgálni az életnek, úgy kell a theologiának szolgálni a vallásos életnek. A theologiának tekintettel kell lennie az általános kúltúrmozgalmakra, melyek sok tekintetben elszakították az általános kultúra egyes részeit az egyház hatalomköréből. Itt azután speciális kötelessége a theologiának elszámolni a szomszédos tudományok methodusaival és eredményeivel. * A theologiának érintkeznie kell a gyülekezeti élettel. Új területek tűntek fel, mint például a misszió, mely helyet kiván a theologiában. Egyre jobban előtérbe lép az egyéninek hangsúlyozása. Azok az irányzatok, melyek az intézményekre és véleményekre helyezték a fősúlyt, szellemileg szólva azon korszakhoz tartoznak, mely letünőben van. Most azt kérdezik és egyre gyakrabban, hogy minő az egyesnek direkt magaviselete Istennel szemben különösen az illetőnek akarati és érzelmi világában. Nem kérdezik rna már azt, hogy miként vélekedik az Istenről —