Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-22 / 52. szám

EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ vagy ennek jóváhagyása reményében bizza meg a ta­nítókat, vagy más alkalmas egyént — ha mindjárt az egyház pénztár terhére díjazva az ily családi ívek okvetlen összeállítására . Hogy készüljünk Bethlehembe ? Ily felhívást ezelőtt 30 évvel kellett volna már a lelkészekhez intézni s mivel akkor sem történt, ne­kem akkor az utolsó pillanatban jutott ötletszerűleg eszembe, hogy mindjárt az első, közigazgatásilag el­rendelt alkalmat felhasználjam s mivel az első össze­írást megelőzőleg másfél hónappal jöttem a végső lel­készi állomásomra, e családi ívek alapján rögtön tá­jékozást nyertem a lelkek számát és hűségöket illető­leg. Iszonyodva láttam, mily óriási lopás, rablás követtetett el közvetlen elődeim idején. A második összeírás alkalmával már a 32 köz­ségre kiterjedő szórványra is kiterjesztettem e mun­kálatomat. Ezek alapján kezdtem a dolgokat tisztázni, a plébánosokat pörbe fogni. Ha e pörök bemu­tatására még Istenem időt, alkalmat, képességet enged — leírva bemutatom. Nagyon tanulságos lenne. Most még csak annyit. — Ne gondolják külö­nösen a falusi lelkésztársak — hogy a családi ívek egybeállításával s körükben teendő rendezkedés által eleget fognak tenni kötelességüknek — ott még kel­lene végezniök egyéb teendőt is. — E nemhez tar­tozó s ezzel egybefüggő van ám sok egyéb dolog is. És ez az, hogy az összírás alkalmából és minden év végén vagy elején vagy magok, vagy a tanító urak, vagy egyébb alkalmas egyén meglátogatják az egyes családokat s kikérdezik, hogy a távol lev > tagok hol, melyik városban tartózkodnak ? s ha a feleletek ösz­sze lesznek gyűjtve, ezek szerint kell értesiteniök az illető tartózkodási helyek lelkészeit, hogy az ilyen nevű fiú vagy legéng, leányka vagy hajadon állítólag — az idő szerint N. N. családnál mint ipa­rostanonc,- segéd- vagy mint gyermekőrző, vagy szolgáló tartózkodik s ajánlja lélekörző figyelmébe. Az illető városi lelkésznek pedig ezzel megszaporodik ugyan szintén lelkészi gondja, de ha az jól végzi, ha a cura pastoralist gyakorolja, mentve lesz sok keserű­ségtől és veszteségtől, amely esetleg az ilyen jött­ment egyének által adandó reversalis vagy áttérések­ből származik. Tapasztaltam, amit statistíkusunk nem mutatott ki, hogy épen az ily jelentések elmaradása miatt esnek meg a reversalisra és áttérésekre való csábitások a rk. plébánosok által. Ez az egyik mu­laszthatlanúl teendő, a másik, hogy minden lelkész nézze, vagy nézéssé által 1 vagy 2 hetenként a ki­függesztett hirdetéseket s ha lát nála nem jelentkezett házassági jegyeseket — azok után azonnal járjon vagy járasson — s az illető távolról került jegyesek lelké­szeit értesítse egykori hiveik ballépéséről s azok szü­lei vagy keresztszülei, rokonai által igyekezzék visz­szatéritésre még az esketés előtt terelni az eltévelye­dett, vagy a plebánusok által személyesen a polgár­mester, vagy szolgabíró, vagy járásbiró, vagy kör­jegyző elé reversalis adásra kísért együgyű, tájéko­zatlan boldogtalanokat. S mielőtt az ilyenek elhagyták szülőfalujokat, tessék oly confirmátiós könyvet hasz­nálni, a mely szerint ily esetekre az illető más köz­ségbe távozók kioktatást nyerhessenek, stb., stb. Es ki tudna most, hirtelen mindent elszámlálni, ami ilyen összeírásból származik és következik. Ám mielőtt pontot írnék — és soraimat végez­ném, a mulasztásból származhat az is, hogy az illető falusi lelkész, ha ily hanyagságot tanúsít, a városi lelkész saját igazolása végett kénytelen lesz a szám­vevő körlelkész vagy esperesnek jelenteni a mulasz­tást — és viszont. így menjünk hát készülődve Népszámláló Bethlehembe. Boldog ünneplést! Margócsy József. Templomavatás Nyíregyházán. A maga egyszerűségében és jellegzetes evan­gelikus mivoltában felejthetetlenül szép ünnepet űlt a kiterjedt, népes nyíregyházi egyház f. hó 18-án, Ad­vent IV. Vasárnapján. Ekkor adta ugyanis vissza a maga, immár félévig terjedett belső berendezési mun­kálatai miatt tulajdonképi rendeltetésétől elvont templo­mát magasztos feladatának. A szertartás elvégzésére a megjelenésben akadályozott Terray Gyula püspök­helyettes megbízásából még f hó 17-én érkezett vá­rosunkba Materny Lajos debreceni lelkész, tiszavidéki főesperes, kit az állomáson a felügyelői és lelkészi kar és az egyháztanács küldöttei fogadtak. A hosszú decemberi éjjel fátyola alig oszlado­zott, máris hömpölygött a népáradat tanyákról a városba, a város utcáiról a templom felé- Megható volt hallgatni a több ezernyi nép ájtatos, lelkes éne­két a templom körüli téren. A hivatalok képviselői ezalatt az egyház dísztermében várakoztak. Ott gyü­lekeztek a városi, az izr. nőegyletek és az evang. templom-egyesület választmányának hölgytagjai is. On­nan vonúltak le zúgó harangszó mellett pontban 10 órakor a lelkészek vezetésével (Fábry és Ligeti s. lelkészek vitték a két kelyhet, Harsányi missziói lel­; kész a paténát, Duszik szathmárnémeti-i lelkész és ; Geduly lelkész a bibliákat, Paulik lelkész az agendát) a templom elé. A főesperest Balla Jenő kisérte, — Ő vitte a templom kulcsát is. A templom kapui elé érve a gyülekezet elénekelte a „Jer, dicsérjük Istent" kez­detű közének 1. versét, majd a főesperes intonálta a szokásos antifonát, melyre a chorus felelt Azután a felügyelő adta át a templom belső berendezési mun­kálatainak rövid történetére is kiterjeszkedő szívélyes üdvözlő beszéddel a templom kulcsát a főesperesnek, kérve, hogy nyissa meg s avassa fel Istennek hajlé­kát a maga rendeltetésére A főesperes megnyitotta a kaput s azzal Kovách Árpád karnagy orgonajátékának hangjai mellett bevonúlt az 5000 fore tehető közön­ség a gyönyörűen megújított templomba. Meglepetve állottak meg a szemlélők a tágas, nagy és díszes templom előterében. A művészi ízlésnek és a soha szem elől nem téveszthető puritán protestáns felfogás­nak oly alkotása állott előttök, a mely egyenesen le­bilincselte őket. A Gróh István iparművészeti iskolai tanár tervei szerint és vezetésével készült — a főhajó 3 nagy boltívét, az emeleti és földszinti részek 4—4 oldal boltívét a legízlésesebben kidomborító és mégis egy hatalmas harmonikus egészbe összefoglaló festői munka gondosan ügyelt minden oly motívum elkerü­lésére, a mely ellenkeznék a protestáns felfogással. S azért a kupola freskó díszéül a szőlőt, a kalász­koszorút, a szövétneket, a keresztet, a várat — az oldaldíszek fő alkotó részéül pedig a cartoucheokat, leve­leket, virágokat, kalászt és koszorút alkalmazta. A 4—4 oszlop színezése diszkrétül erezett halványkék — márványutánzat. A derű és világosság céljait és

Next

/
Thumbnails
Contents