Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-15 / 51. szám

1910. sére vette igénybe. Tényleg úgy is áll a dolog. Dacára annak milyen váratlan fordúlat! ? Az egyetemes gyűlésnek ez iránybani felfogása és igyekezete cselekvési hullámzásában úgy látszik szinte egy alapvető nagy hibában szenvedett az által, hogy nem tudott leereszkedni a szegény sorsúak és a gyors segélyt szükséglők álláspontjára, hol a maximáknak az anyagiakban mindig ez a melódiája : „bis dat, qui cito dat" és viszont : „tu praesens cura, Deo committe futura !" De elvégre, ha minden tűnődő aggodalmat helyeselnénk is, vannak itt olyan dolgok, melyeknél a formán a fősúly fekszik, éppen Horatius szerint: „forma dat esse rei" s így itt is lehetett volna az egyetemes gyűlés ez iránybani határozatát a közmegnyugvásra irányuló kibontakozáshoz akként formulázni, hogy ha már az adócsökkentésre szánt 1909 évi összegek a felsegélyezett gyülekezetek részére a politikai viszonyok esetleges változására való tekintettel vissza is lettek volna tartva, mégis másrészt arra való tekintettel, hogy a gyülekezetek már is odaítélt s őket megillető saját tulajdonukat képezik, (mely egyelőre csak más pénztárban őriztetik) — azoknak a kitűzött időnek letelte után kamatokkal együtt kifizetése rendeltetett volna el. Ezt egyébként a felsegélyezett egyházak, a dolog ilyetén állásán joggal követelhetik s ezen különleges helyzetben, hogy háztartásukat egyensúlyban tarthassák, átmeneti intézkedések által magukon segíthetnek^ id- Laczkó János, margonyai ev. lelkész. T Ä E C Ä. Hogyan munkál közre az egyház hathatósan a társadalom hajainak orvoslásánál ? (Püspöki kérdőpont.) Irta : Kiss Samu, nagybarátfalui ev. lelkész. E röviden vázolt jelenségekből látni való, hogy a társadalmi bajok orvoslásánál az egyház és a szocializmus egymásra vannak utalva. Egyik a másikat nem nélkülözheti. Rz egyháznak társadalmi feladata a szocializmusban nyer befejezést, viszont a szocializmus sikerrel kecsegtető munkájának az egyház veti meg az alapját, a társadalmi bajok szubjektív alapokának a megszüntetésével, más szóval: az élő hitnek erősbitésével, fokozásával. Hogyan, mi által éri el ezt az egyház? Igen sok betegség ellen nem csupán egy, hanem többféle orvosság is van. Hasonlóképen társadalmunk bajai ellen is. Egy ilyen orvosszerre a vasi középegyházmegyének lelkészértekezletén s az »Evangélikus Őrálló" hasábjain egy evangéliomi szellemű olcsó napilap felállításának a hangoztatásával már volt alkalmam a múlt évben rámutatni. Rz egyházkerület is akceptálta nézeteimet s indítványomnak az elfogadásával egy bizottságot nevezett is ki a módozatok megvitatására és a szükséges előintézkedések megtételére. Äzonban sem e bizottság, sem az egyházkerület nem tett még eddig semmit ennek a fontos tárgynak az érdekében, aminek hihetőleg az anyagi nehézségektől való félelem volt az oka. Szóvil úgy jártunk ezzel a dologgal, mint az a szegény ember, aki betegét megvizsgáltatván fogja az orvos receptjét, elindul vele, hogy a gyógyszertárban megcsináltassa, de aztán meggondolja magát: »az orvosság bizonyára sokba kerülne és hátha anélkül is meggyógyul a beteg" ; — s már az utcaajtóbó! visszafordul, bízva mindent a gondviselésre. Azért ezúttal, midőn az egyháznak a társadalom bajait orvosló munkásságáról szólok, egy olyan gyógyszert akarok ajánlani, amely alig kerül pénzbe. Tehát afféle házi orvosságot. A predikálásban manapság is ott tartunk még, ahol évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt. Prédikációnk a reformáció óta alig változott valamit ; formája, okfejtése, gondolatköre mind a régi. Mig más téren, a tudományok és művészetek minden ágában, ipari és kereskedelmi tekintetben nagyot haladt a világ, a szószéki igehirdetés úgy szólván teljesen stagnált. Én Tisza István gróftól és Sztehló Kornéltól eltérőleg inkább ennek tulajdonítom a híveink között és különösen az intelligensebb elemek körében egyre terjedő közönyt, — nem pedig a dogmákhoz való ragaszkodásnak. Mert hiszen dogma nélkül vallás nem képzelhető, amennyiben a vallás eszmei tartalmának külső keretét, hogy úgy mondjam : burkát a dogma alkotja meg. Amiből következik, hogy a dogmát, mint formát, nem lehet, nem szabad azonosítani a tartalommal, a lényeggel. Ily felfogásban a dogma nem állja útját a szabad vizsgálódásnak és gondolkodásnak, s nem nyűgözi le a szellemet. A társadalmi bajok alapjának: az élő hit hiányának, a közönynek, kishítüségnek, az egyházhoz való tartozás meglazulásának oka tehát sokkal inkább prédikálásmódunknak a szegénysége, maradisága. Prédikátorainknak nagy része ugyanis a vallás és igehirdetés feladatát abban látja, hogy az Istenben való hitet, és az örökéletre irányúló reményt konzerválja. E törekvésükben aztán mindig csak a magasban, az elvont eszmék láthatatlan világában járnak, feledve, hogy a vallásnak ideális hivatása a mindennapi kenyérért küzdő embernek életét és lelkületét minden fázisában áthatni, tehát kapcsot létesíteni a földdel, az anyagi világgal s a modern ember sajátos igényeit, raffiná t ízlését és lelki szükségleteit kielégíteni s oly irányba terelni, amely a tökélesedés felé emeli az egyes embert és az egész emberiséget. E szükkörű, egyoldalú felfogás által nagy űr támad s megszűnik a kölcsönhatás a hallgató és az igehirdető között. S ez az űr annál nagyobb, viszont a kölcsönhatás annál kisebb, minél fejlettebb a közönség gondolkozás módja, sokoldalúbb a lelki világa és kiműveltebb az ízlése. Ennek tudható be, hogy leginkább a városokban és az intelligensebb osztálynál találjuk a közönynek és a vallástalanságnak jeleit. De hova-tovább mind jobban érezhető lesz ez a kor haladásával s a modern eszmék és igények lábrakapásával a vidéken ís. Ezt megakadályozni csak úgy tudjuk, hogyha alkalmazkodunk a közönséghez, jobban mondva : ha lépést tartunk az igehirdetésben is a haladó korral. Pál apostol, a prédikátoroknak emez örök mintaképe azt mondja magáról : „A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem ; a törvény nélkül valóknak törvény nélkül valóvá, — noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek megAz erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon mégtartsak némelyeket. Ezt pedig az