Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-22 / 39. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 365 bányai községi előljáró, Netsch Hubert és Major Béla jegyzők. A vacsora alatt a resicabányai dalegyesűlet a püspök tiszteletére szerenádot adott. Templomszentelés. Vasárnap reggel kilenc órakor az esős idő dacára beláthatatlan sokaságú nép gyűlt össze a szépen feldíszített uj templom előtt. Kilenc órakor ment végbe a templom zárókövének letétele, mely aktusnál Kubányi Endre felügyelő, Szende Nándor lelkész, Metz Albert épitész és az egész presbitérium vett részt. A zárókő letétele után küldöttség ment el Scholtz Gusztáv püspökért, a ki kíséretével jött el a templomhoz. A püspököt Kubányi Endre felügyelő szép üdvözlő beszéddel fogadta a templom kapujánál és átnyújtotta neki a templom kulcsait. A püspök feleletében kijelentette, hogy örömmel jött el és az Isten dicsőségére készült uj házat azzal a kívánsággal nyitja ki, hogy abba a hivők mindig nagy számmal járuljanak. A püspök és evangelikus papság után az egész közönség bevonult a csinos berendezésű templomba. Az istentisztelet kezdetéül a resicai dalegyesület az „Erős várunk nekünk az Isten" kezdetű egyházi éneket énekelte, majd oltári istentisztelet következett, melyet Doleschall főesperes magyarul, Szende Nándor lelkész pedig németül tartott. A két beszéd után Biró Árpád dalegyleti tag Krebs ,,Miatyánk"-ját énekelte el. Ez után következett az ünnepség legkiemelkedőbb mozzanata: Scholtz Gusztáv püspök templomszentelési beszéde. Valóban szívhez szóló volt a beszéd, melynek minden mondata mélyen meghatotta a hallgatóságot. A szentelési beszéd után gyülekezeti ének, majd Wallrabenstein Jakab mramoráki lelkész német szószéki beszéde következett, mely a hallgatóságra igazi mély hatást tett. Az áldás után, melyet szivet megindító beszéd kíséretében Scholtz Gusztáv püspök osztott, a közönség énekelte a Hymnuszt s ezzel a templom felszentelése véget ért. A közönség szétoszlott, a püspök pedig viszszavonult és a különböző küldöttségeket fogadta. A díszebéd. Délután fél kettőkor díszebéd volt a püpök tisztéletére a Pannónia-vendéglőben, a hol száznál többen jelentek meg. Este nyolc órakor pedig hangverseny volt a Pannonia-vendőglő nagytermében. Hétfőn déletőtt Scholtz püspök Kubányi Endre felügyelő kalauzolása mellett megnézte a resicai gyárakat, továbbá a falepároló telepet és a vízműveket. Délben tizenkét órakor a püspök kíséretével vasútra hajtatott s a 12 órakor induló vonattal elutazott kíséretével és Szende Nándor resicai lelkésszel Versecre, hogy ott a bánsági evang. papság gyűlésén résztvegyen. Kívánjuk, hogy oly szép emlékezést vitt légyen el magával, mint amilyen szép és kedves emlékeket itt hagyott. T Ä R C Ä. Egy szerény egyéni vélemény az egyházfegyelemről. Irta és felolvasta a szepesinegyei lelkészi értekezletnek Poprádon, 1910. május 24-én tartott gyűlésén. Kirchlcnopf Gusztáv, késmárki ev. pap. Nem kellene-e keresztülvinni, hogy felsőbb iskolába nem járó gyermekek egy bizonyos korig-, úgymint az hajdanta jó szokás volt, s amint azt újabban sikeresen alkalmazzák ismét-, ismét kötelezve volnának vagy a rendes, vagy külön az ő részükre, de a gyülekezet részvétele mellett rendezett isteni tisztelet látogatására, de oly módon, hogy az abból távolmaradót a már idézett sztírási példa szerint megintjük, megdorgáljuk, megrójuk, négyszem közt, szülők, egyháztanács és gyülekezet előtt?! Hallom azoktól, akik igy járnak el, hogy faradságuknak meg van az eredménye, pedig a legények 20 éves korukig, a a leányod férjhez menetelükig, vagy 20-ik életévük betöltéseig kötelezően látogatják ez istentiszteleteket, eleinte nem csekély zúgolódással, később megszokásból, majd szívesen és oly pontosan, hogy a mulasztó önként jelentkezik igazolásra. Nem lehetne megtenni egyházközségenkint az egyházfegyelmezés kezdőlépését az által, hogy lehetetlenné tesszük azoknak egyházi hivatalokra való megválasztását, akik vegyes házasságokat kötöttek és nem a mi egyházunk javára adtak reversálist? S a hiúság nem segítene fegyelmezni ez esetben? Nem hiszem, hogy egy tapintatosan elkészített ez irányú határozati javaslat kudarcot vallana. Nem lehetne egyházközségeinkkel oly határozatot hozatni, hogy oly tagok, akik paráznák, iszákosak, összeférhetetlenek, templomkerülők, isten káromlók, kártyások, minden néven nevezendő egyházi tisztségre meg nem választhatók, sőt, hogy oly egyházközségi hivatalnokok, akik magukról megfeledkezve a fenti hibákba esnek, mandátumokat elveszítsék, ha emiatt az egyházi közgyűlés őket alkalmatlanoknak mondja ki ? Nem volna itt ismét az önzés is, de meg a lelkiismeret és szégyenérzet az egyházi fegyelem eszköze? Avagy nem lehetne azon egyháztanácsosokat, akik következetesen a gyűlésekről távol maradnak, törölni s helyökbe másoknak megválasztatását kérni ? S nem volna-e itt is a nyilvános megszégyenítés a fegyelmező eszköz anélküi, hogy emiatt a személyeskedés vádja érné a gyülekezet bármely tagját ? ! Vagy nem lehetne keresztülvinni, természetesen az egyházközség tudtával, hogy törvénytelen gyermeket szült anyát nem avatunk, vagy hogy az öngyilkost harangszó és ének nélkül, pusztán imával temetünk el, amint hogy az néhol szokásos is?! Nem lehetne azoknak neveit, akik erkölcstelen életmódot folytatnak, akik a gyülekezet nyilvános botrányai, szégyenfoltjai, időnként vagy alkalomadtán a szószékről megnevezni, miután minden intés a fentebb adott sztirási módozatok betartása mellett hiábavalónak bizonyult?! ; Ezek volnának azon nagyjában összeszedett kér; , dések, melyek az egyházfegyelem célját szolgálhatnák ! addig, amig az azokat természetesnek nem találó