Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-15 / 38. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ előkelő tónus ezt kívánja! E tekintetben lelkészeinkre vár a felvilágosítás és ajánlás munkája. Mindig újból és újból fel kell hivni az ev. családok figyelmét virágzó nevelőintézeteinkre és mindig újból a szemök elé állítani azok előnyeit, akkor majd csak belátják, hogy mi a kötelességök, ha a szó jó értelmében vett modern és egyúttal prot. szellemű nevelésben akarják leányaikat részesíteni. A budapesti leányiskola értesítője kissé sablonosan van megszerkesztve. Évi krónikájából megtudjuk, hogy a Valther család Valther Ágoston ny. m. kir. államvasuti igazgató és az iskolának sok éven át volt buzgó gondnoka, emlékére 1000 K-ás alapítványt tett, a kisebb adományoknak se szeri se száma. Buzgó tevékenységet fejtett ki az önképző kör, mely többék között Mikszáth- és békeünnepélyt is rendezett és a ,,Leányegyesület

1', mely vallásos épülést szolgáló összejöveteleket tartott, szegény gyermekek részére ruhákat készített — oly intézmény, mely a többi iskoláktól ís megérdemelné a felkarolást. Ápr. 27-én a leányiskola hangversenyt rendezett, melynek bevétele 407 K volt. Népesség tekintetében a legelsők között van, a 30 év óta fönnálló iglói leányiskola, a növendékek számának folytonos növekedése következtében az oktatás céljaira szolgáló helyiségek mindinkább szűknek bizonyultak, minek következtében meg is indultak a kezdeményező lépések az iskola-épület kibővítésére. Szívből csatlakozunk az igazgató lelkes kívánságához, hogy „e virágzó iskola mielőbb a modern pedagógiai követelményeknek teljesen megfelelő mintaszerű hajlékhoz jusson 1" Helyesen jegyzi meg az igazgató évi jelentésében, hogy a társadalmi élet élvezeteiben való korai részvétel az, mely az ifjúság lelki tisztaságát veszélyezteti és a tanulási kedvet csökkenti és hogy e tekintetben igen sokszor nézeteltérések merülnek fel a családok és tantestület között. Nézetünk szerint az ilyen ügyek elintézésének egyik módja a „szülői értekezletek" egybehivása, vagy a „szülök fogadónapjának" a megtartása, amint ez utóbbi Rozsnyón már is szokásban van, mert hiszen a ház és iskola egyetértése a nevelői munka sikerének egyik legbiztosabb alapja és föltétele. Végre megemlítjük, hogy itt is eredményesen működő önképzőkör volt. Mint az iglói, úgy a késmárki polgári leányiskola is nem csak az egyháznak, hanem az egész város társadalmának fontos kultúrintézménye, amely 15 esztendőn át kifejtett lelkes és fáradságtól vissza nem riadó működésével fényesen kimutatta életrevalóságát. Ez évben az iskola jelentős lépést tett előre, az eddig kombináltan tanított I — II. polgári osztályok szétválasztása és ezzel egyidejűleg 2 okleveles polgári iskolai tanítónőnek alkalmazásával, úgy hogy most már 5 megfelelő tanerővel rendelkezik és fennállása végleg biztosítva van. Ellenben válságos helyzetben van a kassai leányiskola, amennyiben az egyházat anyagi helyzete azon dilemma elé állította, hogy vagy az elemi, vagy a polgári leányiskolát kénytelen beszüntetni. Ez utóbbinak a fenntartása nagyobb áldozatot követelne ugyan, mert mindenelőtt a kombinált I — II- és III—IV. osztályokat kellene szétválasztani, mi mégis azt hiszszük, hogy prot. szempontból a polgári leányiskola fenntartása fontosabb. Vérző szívvel látjuk, amint mindig több elemi iskolát át kell adnunk az államnak, hisz ez végső elemzésben mégis csak erőapadást jelent a protestantizmus ügyére, de ha már 2 iskola között választani kell, ismételjük felekezeti szempontból a polgári iskola szerepét látjuk jelentősebbnek, mert az elemi iskolákban általában az intenzivebb felek, oktatásnak a protestantizmus nagy elveinek megértésére kevesebb az alkalom. Bízzunk a kassai iskolák bölcs vezetőségében, melynek élén oly férfiak mint Möhr Béla és dr. Eöltevényi Nagy Olivér állanak, hogymegtalálják majd azt az utat, mely ez iskolák és különösen a polgári leányiskola jövőjét biztosabb alapokra lesz hivatva helyezni és hogy a nemes kassai egyház áldozatra való készsége most sem fogja magát megtagadni! Kiegészítésül megemlítjük még, hogy ismertetett iskoláink általában a VKM. 1908. évi 40 483 sz. rendeletével kötelezővé tett állami tantervet követik az egyház és iskolai és esetleg a helyi viszonyok figyelembe vételével. Valamennyi intézetben kellő gondot fordítanak a vallásos érzület ápolására és a hazafias érzés erősítésére szívet-lelket emelő ünnepségek rendezésével a gyámintézet céljaira, e célra aránylag legtöbbet gyűjtött a modori leányiskola. A francia nyelvet mint rendkívüli tantárgyat valamennyi intézetben tanították Késmárk kivételével, ahol bizonyára csak ideiglenesen abba maradt. Az intézetek iránt fokozódó érdeklődést bizonyítják a szülők és egyházunk vezérférfiaínak rendes látogatásai, melyekről egyes értesítők gondosan beszámolnak. Ez érdeklődés fokozása és ébrentartása érdekében sokat tehetnek lelkészeink és az Evang. Családi Lap is, melynek terjesztése már e szempontból is mindannyiunk tartozó kötelessége. Nem lehet hallgatással mellőznünk egyetlen virágzó evang. polgári fiúiskolánkat: a sajógömörit, mely alapítója után a „Szentiványi" nevet viseli. Tantestülete 6 rendes és 5 óraadóból áll. Nagyon népes, sőt túlzsúfolt intézet. Beiratkozott 4 osztályába 194 tanuló, az év végén volt 182 Ezek között volt ág. hitv. ev. 73, ref. 48, róm. kath. 44, izr. 17. Anyanyelvre nézve volt 151 magyar, 7 német és 24 tót. A tanúimányi eredmény nem a legörvendetesebb; sikerrel végzett 129, megbukott 52, de ezek közül 44 javító-vizsgálatot tehet. Ennek egyik oka bizonyára a túlzsúfoltság, a tömött osztályok. Nagy gondot fordított a tanárkar a hazafias és vallásos érzelmek ápolására, az ifjúság lelki művelését szolgálta továbbá az önképzőkör, ahol 24 ülésen 109 dolgozatot mutattak be — és a zenekör. Latin nyelvet 8-an tanúltak. Még csak 2 megjegyzésünk van. A tanári könyvtár a lefolyt tanévben csak 9 kötettel, az ifjúsági könyvtár egyáltalán nem gazdagodott, ezt nem helyeselhetjük, annál kevésbbé, mert a tanulók fejenként 70 fillért fizetnek a könyvtárra. A másik szerény megjegyzésünk a vallástanításra vonatkozik. Nem értjük, miért kell a vallástant az I —II. és III —IV. osztályban kombináltan tanítani, mikor az I—II. osztályban együttvéve 71 prot. vallású növendék van; ilyen helyzetben a legügyesebb pedagógus munkája is meddőséggel fenyeget. Egyébként ennek az intézetünknek az értesítőjéből azt a benyomást nyertük, hogy ifjúságunkat itt is fáradhatatlan és vallásos erkölcsi alapon álló tantestület neveli. Száraz ismertetésünkből aligha észrevehető, hogy mily örömmel teljesítettük tisztünket. Iskoláink valóban emberül teljesítik hivatásukat. Egyesek még anyagi bajokkal küzdenek, de ha ezeken túl lesznek, bizonyára hamarosan azok nyomába fognak lépni

r amelyek ma szerencsésebb viszonyok között egyenesen mintaszerűek. És hisszük, reméljük, hogy valamennyit nem csak látszólag, de tényleg folyton erős-