Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-04 / 32. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ket a különbségeket fokozza, é'esebbé tegye, de feladata az, hogy úgy jogi, mint anyagi téren egyensúlyt hozzon be a bevett egyházfelekezetek visszonyaira s a fennálló egyenlőtlenségek megszüntetésével lehetővé tegye, hogy valamennyi egyforma joggal s egyforma anyagi erővel fáradozzék erkölcsi feladatainak megvalósítására. Megvallom őszintén, hogy azok a nyilatkozatok és jelenségek, a melyeket a kultuszminiszter úr részéről tapasztaltam, inkább reményeim elosztására, semmint élesztésére voltak alkalmasak. Ä miniszter úr Egerben, mint képviselőjelölt hivatkozott arra, hogy ő élete legszebb részét a katholikus társadalmi ügyeknek szentelte, katholikus voltát minden körülmények közt megmutatta s föltett szándéka, hogy ezt a hitvallást a miniszteri székből is megteszi. En nagyon tudom méltányolni az erős vallásos érzést. De azt tartom, hogy ha valaki olyan helyet tölt be, melynek nincs felekezeti jellege, mert az a magyar törvények rendelkezése szerint Magyarország kultuszminiszteri széke, úgy az a hely semmiféle hitvallás megtételére nem alkalmas, mert onnan egyforma elbánást, igazságot, méltányosságot kell hogy várjanak és követeljenek Magyarország összes felekezetei. Ezen a széken bárki, csak akkor fog a rá váró nehéz kérdésekkel helyesen foglalkozhatni, hogyha teljes elfogulatlansággal és tárgyilagossággal foglalja el azt a széket. Nekem nem szokásom, hogy szavak után induljak és azok után mondjak Ítéletet; azért most is csak azt mondom: várjuk meg a miniszter úr tetteit és javaslatait. Ezeket természetesen a magunk jogainak és igazságainak teljes tudatában fogjuk fogadni, s ezek szempontjából elbírálni. Ezekben vázoltam közegyházunk terén legközelebbi feladatainkat. Legyen szabad még megemlékeznem egy olyan halottról, a ki ugyan nem az egyházmegye, de közegyházunk halottja, de a kihez közel állott legnagyobb egyházunk, Nyiregyháza, id. Bánó József, ki nemrég hunyta le örök álomra szemeit. Hogy ki volt Bánó József azt felesleges bővebben fejtegetni. Évtizedeken át volt több egyházmegye mellett az egyházkerületi collegium igen érdemes, kiváló felügyelője, kerületünk vezérférfia. Megmaradt mindvégig hű és búzgó protestánsnak, a kinek emléke méltó arra, hogy az egyházmegye is megörökítse. Méltóztassék indítványomat elfogadni, s kegyeletes megelékezésünkről az elhunytnak fiát Bánó Árpádot értesíteni. Ezek után több előadni valóm nincs; de talán mindnyájunk szivéből beszélek, a mikor üdvözlöm kedves elnöktársamat, főesperesünket, a ki most is az ö élénk kötelességérzetével, buzgalmával jött el közibénk; habár homlokán gondok tornyosulnak, mert egyik kedves leánya súlyosan beteg. Kívánom mindnyájunk nevében, hogy az ég engedje, hogy gondjai mielőbb eloszoljanak, kedves leánya egészségét viszszanyerje és így ő is vidáman tölthesse be közöttünk fontos és magasztos hivatását. Pöstyén és Gal VI. 10. vers. Ezen utóbbi helyen ugyanis a következő szavak vannak feljegyezve: * Azért mig időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselééivel«. Hogy az előbbi az utóbbival miként függ össze, mily viszonyban van, éppen azt akarom ez alkalommal szóvá tenni s egyházunk vezető köreinek becses figyelmét egy, tán, eddig nem is érintett, de nagyon is életbe vágó körülményre felhívni. Hát megtörtént velem is, mint az Úr szőlőjében forgolódó napszámossal, hogy hivatásom teljesítése mellett, podegrás reomás beteg lettem Betegségbe esni nagyon könnyű, ámde betegségben gyógyulást keresni nálunk protestáns lelkésznek nagyon nehéz. Ki törődik vele? Senki, magára van hagyatva s vagy tudja végezni hivatását, akkor jó, vagy nem, akkor mehet, mehet vagy a kegydíj vagy a nyugdíj morzsáin tengődni, ha ugyan mint kifacsart citrom ki nem dobatik. Orvosom már mult évben fürdőbe küldött. Elmenni, fürdőbe menni, könnyű azt mondani, de nehéz nálunk a protestáns lelkésznek megtenni. Szabadsága, mint minden rendszeresített tisztviselőnek évente egypár hete van, nálunk erről beszélni sem lehet; ki helyettesítse? hát még miből, hogyan viselje a gyógyítási, esetleg fürdőzési költséget erre a mai szerény fizetések mellett s nehéz megélhetési viszonyok között, felelni sem lehet. Ám a szükség parancsol. Kényszerít, ha nem is önmagunkért, de a sorsunkkal öszszefüggő családok sorsáért kényszerit a betegségben gyógyulást keresni. E szükség kényszeritett engem is bajomban gyógyulást keresni. Pöstyén világhírű gyógyfürdő, gróf Erdödy birtok. írtam gróf Erdődy Imre úrnak, a fürdő tulajdonosának, kérve, amennyiben teheti, nyújtson nekem némi kedvezményt, hogy a pöstyéni gyógyfürdőt igénybe vehessem. Posta fordultával az első osztályú fűrdó ingyen használatára jogosító igazolványt kaptam (mi maga körülbelül 60 -80 kor. érték) és kedvezményes lakást és ellátást. Ennek magyarázatát kell adnom, hogy megértsük azt, hogy mint tudjuk róm kath. vallású Erdődy gróf ily kedvezményt adjon egyszerű levélre egy ismeretlen szegény lutheránus lelkésznek. Magyarázata ennek nagyon érdekes, közegyháztörténelmi vonatkozású, melyet egyházi historikusainknak ajánlom kellő figyelemre méltatni. Tudjuk, hogy az 1606-íki bécsi béke vallásszabadságot biztosító törvények állásait Gróf Erdődy Tamás az akkori hatalmas és nagybefolyásu Horváth-szlavonországi bán akadályozta meg ezen országokra is kiterjeszteni s Bocskay és a protestáns rendek minden igyekezete e tekintetben hajótörést szenvedett a hatalmas és vakmerő róm. kath. vallású bán ellentállásán Ennek a Gróf Erdődy Tamásnak nem tudom hanyadik ugyanazon keresztnevű unokáját szülei, ezelőtt 26 évvel — valószínűleg mivel a r. kath. iskolákat megelégelték — a jó hírű pozsonyi ev. gymnasium VII. osztályú tanulói közé íratták be, azon határozott kikötéssel, hogy az intézet egy lutheránus theologust adjon az ífju gróf mellé, kivel a VII. és VIII. osztályhoz és az érettségit elvégezze. Engem ért a kitüntető felszólítás, hogy az előnyös nevelési állást elfoglalnám, de mert kényes úri gyermekekkel mint nevelő eleget bajlódtam volt már, s mert ekkor negyedéves theologus voltam, az volt szándékom, hogy az utolsó évet teljesen, tanulmányaimnak szentelem, s az ötödik évre külföldre megyek ki, a szerződésileg két évre szóló nevelői állást elfogadni nem akartam és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy csakis a nagytekintélyű, befolyásos Jeszenszky József egyházfelügyelő és Trsztyenszky Ferenc esperes úrnak — úgyszólván — parancsára, két éves szerződés mellett vállaltam el a különben nagyon