Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-04 / 32. szám

291 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. előnyös nevelői állást. Elvállalt kötelességemnek eleget tettem, az ifjú gróffal az érettségit sikerrel letétettem. A grófi család a legnagyobb elismeréssel, kellő honoráriummal s a jövőre nézve is a legjobb indulatu biztatással volt irányomban. Ez történt ezelőtt 24 évvel s azóta mint papnak sem alkalmam, sem szükségem nem volt arra, hogy a család igéretét igénybe vettem volna. Igy jutottam most a család másik ágától a fent irott kedvezményhez, melyért hálás vagyok ugy a grófi családnak, valamint a fürdőbérleti igazgatóságnak. Oda menvén, ott lévén, az ember nem tagadja meg magát, állásához, természetéhez képest vizsgálja az embereket, a viszonyokat s amire ily világfürdőben hol évente 15 ezer ember keres gyógyulást, bő alkalma van. Itt láttam, hogy a társadalom minden szervezetű osztályáról, azoknak bajba, betegségbe esett tagjairól a keresztyéni irgalom és humanizmus szellemében miképen történik gondoskodás. Van a hadsereg betegei számára egy gyönyörű parkban 40 tisztet és 60 közkatonát befogadó épület, itt kényelmes lakás, ellátás, gyógykezelés majdnem teljesen ingyen. A vasutasok, s munkások részére egyszerre 300 beteget befogadó épület a betegsegélyző egyesületek közvetítésével vagy ingyen, vagy a legnagyobb méltányossággal és kedvezménynyel. Gondoskodva van az állami tisztviselők más alkalmazottak, de sőt a róm. kath. egyház is gondoskodik a maga betegségbe jutott papjairól, alkalmazottairól, hasonlóképen az izraelita felekezet alkalmazóija is talál ott gondozást, támogatást, de a szegény, bajba, betegségbe esett protestáns lelkészekről nem gondoskodik senki. Ha birja és tudja, igénybe veheti a drága gyógyfürdőt, ha nem, viselje sorsát a hogy tudja. És mi hirdetjük az irgalom, a könyörület a szeretet, az apostolok szavait: Azért mig időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédivei. Bizony csak hirdetjük, de nem cselekedjük s elmondható volna rólunk: a nép csak ajkaival tisztel engem, de az ő szívok, cselekedetök távol vagyon én tőlem. Hát ez bizony nem jól van igy, azért nagyon is szívünkbe kellene vésnünk az apostol szavait: mig időnk vagyon, mindenekkel jói tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédeivel. Avagy ez nem érint, nem kötelez minket? olvassák csak el Pál apostol szavait I. Kor. 13 részében. Ezek kapcsán engedje meg Ntíszt. szerkesztő úr, hogy elmondhassak egyet-mást a pöstyéni ev. templomról, kicsiny fiiialis gyülekezetről és terveiről. Ott lévén, érdeklődésemet ez természetesen ki nem kerülhette. Pöstyénben alig 20 állandó ev. lakos van, de a fürdőt nagy számban keresik fel német, cseh, morvaországiak, ezek között sok az ev. vallású. Ezek részére a dunáninneni egyházkerület, különösen Köhler Eduárd a gróf Erdody uradalom jószágigazgatója, kinek legtöbb érdeme van a templom építésében és Dr. Baltik püspök úrnak lelkes, buzgó támogatásával, ott igen szép templomot épített 29. ezer koronáért. A telket, több mint 300 •-öl, Gróf Erdődy és fia Imre ingyen adták. E ső lelkes gondnoka Köhler volt s nagy unnepélylyel - mint azt annak idején az Őrállóban reszletesen olvashattuk — 1905. aug. 4-én Batlik püspök úr a templomot felszentelte s hivatásának átadta. Kohler három éve elköltözött Pöstyénből s az egyház gondnoka lett a nejével minden 'tekintetben valóban lelkes, buzgó Haerlen Gyula, ki világi pap mintájára a leglelkesebben szolgálja ott az ev. egyház ügyét trdos István fürdői gondnok úrral együtt. Ezen derék buzgó urakkal megismerkedve, érdeklődtem az egyház közelebbi, belső ügyeivel. Pöstyén mint fiók egyház a verbói anyaegyházhoz tartozik, a pöstyéni templomban az istentiszteleteket azonban nem a verbói lelkész, hanem a pozsonyi és a szomszéd lelkészek végzik. Mult évben 18 magyar, 30 tót és 16 német nyelvű istentiszteletet tartottak, oly módon, hogy legtöbb vasárnapon két istentisztelet tartatik tót előbb, azután német vagy magyar. Nincs a gyülekezetnek presbyteriuma, egyedül gondnoka, kiről el lehet mondani, hogy minden az egyházban, pedig az ott lakó ev. és ref. vallású intelligens lakosokból könnyen volna szervezhető egy rendes presbyterium, amely az egyház ügyeit vezetné s mint ilyen helyben is nagyobb súlylyal birna, mint ha azt csak egy személy végzi. Nincs az egyházi adó ügy rendezve, fizet az, aki éppen akar, mult évben p o. az egyházi adónál 37 kor. volt a bevétel. Az 1909. évben összes bevétele volt az egyháznak 1200 korona, ebben nagyobb tételek a következők: offertórium 230, aranykönzv 149, G. A. egylettől 117, ker. segélyből 500 kor. Kiadásban a nagyobb tételek a következők : az istentiszteletet végző lelkészek útiköltségére mult évben 330 kor. egyházfi 70 kor. orgonista, ki egy idősebb hölgy: 60 kor. Szervezni, rendezni kellene itt a viszonyokat s ha kellően szervezve és rendezve lesznek itt a viszonyok, mint ilyen speciális helyen áldásos missiót töltene be a pöstyéni fiók egyház. Dr. Baltik Frigyes püspök úr nagy szeretettel és érdeklődéssel viseltetik a pöstyéni fiók egyház iránt s méltó is e hely arra, hogy a kerület különös gondját képezze, már csak azért is, hogy itt nem csak helyi fontos missiót tölt be, de számos idegen előtt is képviseli egyházunkat s még inkább azért, hogy Pöstyénben könnyű szerrel lehetne létesíteni egy menházat a pöstyéni fürdőben gyógyulást kereső ev. lelkészek számára oly módon, ha a templom melletti szabad téren parochiális ház építtetnék három szobával, melyből egy szoba konyhával a szolgálat teljesítése fejében átengedtetnék az egyházfinak, két szoba berendezve maradna állandóan azon lelkészek részére, kik betegségök miatt Pöstyénben kénytelenek menni. Az egyházfi családja mérsékelt díj mellett ellátná az ott lakó lelkészeket koszttal, takarítással s a lelkészek ennek fejében ellátnák rendesen a templomi funktiókat. Mindenesetre nagy áldás volna ez a szükségbe jutott lelkészeknek, hogy nem volnának kénytelenek a nagyon is drága vendéglői ellátásra szorulni s minden nagyobb áldozat nélkül e fontos helyen rendszeres missiót fejthetnek ki- Megvalósítása e fontos célnak nem is kerül nagyobb munkába. Van az egyháznak 3100 kor. tőkéje, az istentiszteletet végző lelkészek útiköltségeire fordított az egyház mult évben 330 koronát, fizet az egyházfinak éveute 70 koronát. Ezen kiadások teljesen felszabadulnának ez által s a körülbelül 10 ezer koronára tervezett építési költség könnyen volna amortizálható azok által. Csak komolyan kézbe kellene venni az ügyet s rövid időn belül megvalósulhatna az üdvös, kívánatos cél, hogy Pöstyénben a hazai ev. lelkészek számára is volna egy nyugodt menedék gyógyhely. Hiszem, hogy Dr. Baltik Frigyes püspök úr rövid időn belül mégis valósítja azt. Julius 17-re eső vasárnapon, miután a szomszéd lelkészek közül senkisem jöhetett, felkértek, hogy én végezzem el az istentiszteleteit. Megtisztelő felszólításukra kénytelen voltam azt válaszolni, miszerint püspököm állítása szerint igaz én is az úgynevezett „heverő papok" sorábá tartozom, de otthon hetenkint tizenhárom órában tanítok s minden vasárnap délig