Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-28 / 31. szám

281 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. "vül nem helyezik. Kirchknopf G. helyi lelkész buzgó imája fejezte be a szép ünnepélyt. Ä közgyűlés a felügyelő magas színvonalú meg­nyitó beszédjével vette kezdetét. Azután következett Székely Gyula főesperes kimerítő jelentése. A fel­ügyelő beszédjéből kiemelhetjük azt az indítványt: „Tegyen az egyházmegye lépéseket, hogy az 1687-ik évi V. tc., mely Thökölyt pártütőnek bélyegzi, töröl­tessék." A főesperes jelentése szerint az egyházmegye [ lélekszáma 10491, kevesebb 68-al mint tavaly. Egy­házunkba belépett 5, kilépett 3 Kereszteltetett 158 fi, 163 nő. Eskettetett 67 tiszta, 17 vegyes pár. Meghalt 216 személy. Urvacsorához járult 11532 személy. Az adományokról szóló jelentés lélekemelő tanúbizony­sága volt, hogy az áldozatkészség a tátraaljai egy­házmegyéban a mult évben is példaszerű volt. Kallath Károly egyházmegyei jegyző jelentése szerint az isko­lák tanítási eredménye 1 —2 kivétellel kitűnő volt. Az iskolák államsegélyének elnyerésénél egyöntetű eljárás ugy az egyházközségek, mint a kerület részéről szük­séges. Az adócsökkentési bizottság munkájával egy­házmegyénk elégedetlen. Mi alapon, milyen kulcs sze­rint történt a kiosztás, senki sem tudta megmondani. Az egyházkerületi közgyűlésre az összes lelkészek és felügyelők kiküldettek. A tanítók képviseletében Kintzler Béla késmárki tanító. Hajts Pál kislomníczi lelkésznek egy félreértésből származó megtámadtatása alkalmából, az egyházmegyei közgyűlés egghangulag elégtételt adott, ismerve közvetlen tapasztalatból lel­kiismeretes, buzgó kifogástalan lelkészí munkálkodását. Egy egyházmegyei és egyházközségi szabály­rendelet végleges kidolgozása, Kirchknopf Gusztáv késmárki lelkész kimerítő és nagy tudással szerkesz­tett alaptervezete szerint, egy bizottságra bízatott. A Borromaus-féle Enciklika ellen a közgyűlés természe­tesen erélyesen állást foglalt. Ha Róma már most olyan ideges, mit fog cselekedni 1917-ig? és 1917-ben áldott reformácziónk 400-ik évfordulóján? Vagy talán ezek az iratkák csak erőpróbák, mit engedhet meg magának velünk szemben megtorolatlanul ? Holko• T Ä R C Ä. JWiért apad és miáltal emelhető az úrvacsora-élvezők száma? Irta: Petrovics Pál ev. lelkész. (Folyt.) A külső rendnek a személyek között kell érvé­nyesülnie. Az egész istentisztelet vezetését s ebben a szentvacsora kiszolgáltatását a lelkészre bizta a gyülekezet. Itt tehát a lelkésznek kell mindenben nem­csak ténykednie, hanem irányítania is. Nála nélkül semmi sem történhetik. Énekvezető, kántor, gondnok, egyházfi stb, csak segédkezhetnek. Csak a lelkész utasítására tehetnek valamit. A hivek is csak a lelkész felhívására mozdulhatnak helyeikről és járulhatnak az oltárhoz, meghatározott sorrendben és ugyanoly sor­rendben távozhatnak helyeikre. Nem engedhető meg tehát egyházi szolgáknak, segédkező személyeknek az edenyekkel, vagy bármiféle oltári eszközökkel fkanta, kupa, tányér, ima-, énekeskönyv, ruhák stb.) való za­jos, rendetlen bánása, hivalgó föllépése (mely néha titkos grimaszkodásra is bátoríthatja az erkölcsi ko­molyság hiányában szenvedő lelket), az oltár körül, kipkedő-kapkodó eljárása, ész nélkül való, meggon­dolatlan ide s tova pesletése a gyülekezet hivei köré­ben : ami mind az általános áhítatot zavarja. Még kevésbé engedhető meg, hogy az élvezők össze-vissza majd csoportben, majd egyenkint, beszélgetve vagy susogva, egymást megelőzni akaró tolongással köze­ledjenek az oltárhoz; majd a helyremenők, helyről­jövők egymással összetalálkozva, összemosolyogva­nevetve, tolongva-dulakodva, kavarogjanak, járjanak, keljenek stb. Pedig akárhány, különösen népesebb falusi gyülekezeteken igy találjuk ezt! Mintha biz' a templomban és épen a legszentebb helyen: az oltár körül semmi egyéb, mint adás-vevés, vásár, keres­kedés volna. Mind e külső rendetlenségről a lelkész felelős. Itt áll igazán az írás szava: «mindenek éke­sen és renddel legyenek tiköztetek« (I. kor. 14., 40.) E rendetlenség a szent cselekvénynek sem szabad­jellemével össze nem fér, mert hisz az ebben nyilvá­nulható szabadságot az evangyélium szelleme és az építés célja határozza meg; sem az igazság alapel­vével, mert hisz a rendetlenség az egész úrvacsora benső értékét kockáztatja és kétessé teszi; de még az ünnpepség elvével sem, mert hisz ahol rend nincs, ott komolyságról, méltóságról és fenségről szó sem lehet. Ha tehát nem vonz az urvacsorai szertartás ak­kor, ha annak egyes elemei, részei berendezésében szabadság helyett a gyülekezet megszokását, hagyo­mányát nem tisztelő, sőt azokat felforgató szabados­ság nyilvánul; ha igazság, vagyis az igaz buzgóság lelke helyett hamisság, vagyis képmutatás, álszentes­kedés foglal tért: mennyivel kevésbé vonzhat akkor, ha mind az evangyéliumi saabadságot, mind a benső igazságot, az őszinte áhitatkockáztató, sőt ezeket felforgató rendetlenség uralkodik a szent cselekmény befolyásában ? Itt válik be valóban a régi igazság ; ordo anima rerum. Ezt a rendet kell a lelkésznek a legpontosab­ban, legszigorúbban keresztülvinnie a szertartás min­den mozzanatában, ha azt akarja, hogy a szentség benső értéke: a zavartalan áhítat, fenkölt ünnepies­ség, szóval mennyei hangulat megóvassék, illetőleg a hivek a szentséghez vonzódjanak és iránta közöm­bösekké ne váljanak. Nemcsak rendetlenséget, de még a legkisebb rendellenességet sem szabad megtűrni, hanem minden zavaró jelenséget tapintatos szelídség­gel, ha kell erélylyel elsimítani. E külső rend azonban még nem minden. Belső rendnek is kell érvényesülnie. Sőt, ahol külső rend nincs, belső rend sem létesülhet. E belső rend az ur­vacsorai szertartás áhítatos hangulatának fokozatos emelkedésében nyilvánul. Ahol ez a hangulat, foko­zodás helyett mindinkább alábbszál, mig végül ella­posodik: ott nem lehet várni, hogy a hivő lélek meg­találja azt, amit keres. Kielégülés helyett kiábrándul. Kegyes várakozásában csalódik. Legalább úgy érzi. S ha aztán többször igy jár, az úrasztalát nem ke­resi. Mert nincs miért ? 'Elszokik. Elközömbösödik iránta. A lelkészen áll itt is minden. Ha tehát a lel­kész azt akarja, hogy az úrvacsora kívánatos legyen, oda kell törekednie, hogy a szentség kiszolgáltatásá­ban a vallásos hangulat fokozatosan emelkedjék. Ho­gyan ? A szent cselekmény töredelmes, bűnbánó ma­gába-szállással kezdődik az előzetes fohász- és gyónó

Next

/
Thumbnails
Contents