Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-28 / 31. szám

281 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. "vül nem helyezik. Kirchknopf G. helyi lelkész buzgó imája fejezte be a szép ünnepélyt. Ä közgyűlés a felügyelő magas színvonalú megnyitó beszédjével vette kezdetét. Azután következett Székely Gyula főesperes kimerítő jelentése. A felügyelő beszédjéből kiemelhetjük azt az indítványt: „Tegyen az egyházmegye lépéseket, hogy az 1687-ik évi V. tc., mely Thökölyt pártütőnek bélyegzi, töröltessék." A főesperes jelentése szerint az egyházmegye [ lélekszáma 10491, kevesebb 68-al mint tavaly. Egyházunkba belépett 5, kilépett 3 Kereszteltetett 158 fi, 163 nő. Eskettetett 67 tiszta, 17 vegyes pár. Meghalt 216 személy. Urvacsorához járult 11532 személy. Az adományokról szóló jelentés lélekemelő tanúbizonysága volt, hogy az áldozatkészség a tátraaljai egyházmegyéban a mult évben is példaszerű volt. Kallath Károly egyházmegyei jegyző jelentése szerint az iskolák tanítási eredménye 1 —2 kivétellel kitűnő volt. Az iskolák államsegélyének elnyerésénél egyöntetű eljárás ugy az egyházközségek, mint a kerület részéről szükséges. Az adócsökkentési bizottság munkájával egyházmegyénk elégedetlen. Mi alapon, milyen kulcs szerint történt a kiosztás, senki sem tudta megmondani. Az egyházkerületi közgyűlésre az összes lelkészek és felügyelők kiküldettek. A tanítók képviseletében Kintzler Béla késmárki tanító. Hajts Pál kislomníczi lelkésznek egy félreértésből származó megtámadtatása alkalmából, az egyházmegyei közgyűlés egghangulag elégtételt adott, ismerve közvetlen tapasztalatból lelkiismeretes, buzgó kifogástalan lelkészí munkálkodását. Egy egyházmegyei és egyházközségi szabályrendelet végleges kidolgozása, Kirchknopf Gusztáv késmárki lelkész kimerítő és nagy tudással szerkesztett alaptervezete szerint, egy bizottságra bízatott. A Borromaus-féle Enciklika ellen a közgyűlés természetesen erélyesen állást foglalt. Ha Róma már most olyan ideges, mit fog cselekedni 1917-ig? és 1917-ben áldott reformácziónk 400-ik évfordulóján? Vagy talán ezek az iratkák csak erőpróbák, mit engedhet meg magának velünk szemben megtorolatlanul ? Holko• T Ä R C Ä. JWiért apad és miáltal emelhető az úrvacsora-élvezők száma? Irta: Petrovics Pál ev. lelkész. (Folyt.) A külső rendnek a személyek között kell érvényesülnie. Az egész istentisztelet vezetését s ebben a szentvacsora kiszolgáltatását a lelkészre bizta a gyülekezet. Itt tehát a lelkésznek kell mindenben nemcsak ténykednie, hanem irányítania is. Nála nélkül semmi sem történhetik. Énekvezető, kántor, gondnok, egyházfi stb, csak segédkezhetnek. Csak a lelkész utasítására tehetnek valamit. A hivek is csak a lelkész felhívására mozdulhatnak helyeikről és járulhatnak az oltárhoz, meghatározott sorrendben és ugyanoly sorrendben távozhatnak helyeikre. Nem engedhető meg tehát egyházi szolgáknak, segédkező személyeknek az edenyekkel, vagy bármiféle oltári eszközökkel fkanta, kupa, tányér, ima-, énekeskönyv, ruhák stb.) való zajos, rendetlen bánása, hivalgó föllépése (mely néha titkos grimaszkodásra is bátoríthatja az erkölcsi komolyság hiányában szenvedő lelket), az oltár körül, kipkedő-kapkodó eljárása, ész nélkül való, meggondolatlan ide s tova pesletése a gyülekezet hivei körében : ami mind az általános áhítatot zavarja. Még kevésbé engedhető meg, hogy az élvezők össze-vissza majd csoportben, majd egyenkint, beszélgetve vagy susogva, egymást megelőzni akaró tolongással közeledjenek az oltárhoz; majd a helyremenők, helyrőljövők egymással összetalálkozva, összemosolyogvanevetve, tolongva-dulakodva, kavarogjanak, járjanak, keljenek stb. Pedig akárhány, különösen népesebb falusi gyülekezeteken igy találjuk ezt! Mintha biz' a templomban és épen a legszentebb helyen: az oltár körül semmi egyéb, mint adás-vevés, vásár, kereskedés volna. Mind e külső rendetlenségről a lelkész felelős. Itt áll igazán az írás szava: «mindenek ékesen és renddel legyenek tiköztetek« (I. kor. 14., 40.) E rendetlenség a szent cselekvénynek sem szabadjellemével össze nem fér, mert hisz az ebben nyilvánulható szabadságot az evangyélium szelleme és az építés célja határozza meg; sem az igazság alapelvével, mert hisz a rendetlenség az egész úrvacsora benső értékét kockáztatja és kétessé teszi; de még az ünnpepség elvével sem, mert hisz ahol rend nincs, ott komolyságról, méltóságról és fenségről szó sem lehet. Ha tehát nem vonz az urvacsorai szertartás akkor, ha annak egyes elemei, részei berendezésében szabadság helyett a gyülekezet megszokását, hagyományát nem tisztelő, sőt azokat felforgató szabadosság nyilvánul; ha igazság, vagyis az igaz buzgóság lelke helyett hamisság, vagyis képmutatás, álszenteskedés foglal tért: mennyivel kevésbé vonzhat akkor, ha mind az evangyéliumi saabadságot, mind a benső igazságot, az őszinte áhitatkockáztató, sőt ezeket felforgató rendetlenség uralkodik a szent cselekmény befolyásában ? Itt válik be valóban a régi igazság ; ordo anima rerum. Ezt a rendet kell a lelkésznek a legpontosabban, legszigorúbban keresztülvinnie a szertartás minden mozzanatában, ha azt akarja, hogy a szentség benső értéke: a zavartalan áhítat, fenkölt ünnepiesség, szóval mennyei hangulat megóvassék, illetőleg a hivek a szentséghez vonzódjanak és iránta közömbösekké ne váljanak. Nemcsak rendetlenséget, de még a legkisebb rendellenességet sem szabad megtűrni, hanem minden zavaró jelenséget tapintatos szelídséggel, ha kell erélylyel elsimítani. E külső rend azonban még nem minden. Belső rendnek is kell érvényesülnie. Sőt, ahol külső rend nincs, belső rend sem létesülhet. E belső rend az urvacsorai szertartás áhítatos hangulatának fokozatos emelkedésében nyilvánul. Ahol ez a hangulat, fokozodás helyett mindinkább alábbszál, mig végül ellaposodik: ott nem lehet várni, hogy a hivő lélek megtalálja azt, amit keres. Kielégülés helyett kiábrándul. Kegyes várakozásában csalódik. Legalább úgy érzi. S ha aztán többször igy jár, az úrasztalát nem keresi. Mert nincs miért ? 'Elszokik. Elközömbösödik iránta. A lelkészen áll itt is minden. Ha tehát a lelkész azt akarja, hogy az úrvacsora kívánatos legyen, oda kell törekednie, hogy a szentség kiszolgáltatásában a vallásos hangulat fokozatosan emelkedjék. Hogyan ? A szent cselekmény töredelmes, bűnbánó magába-szállással kezdődik az előzetes fohász- és gyónó