Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-28 / 31. szám

282 EVANGELIKUS ORALLÓ imában. E magábaszállás kell hogy mélyüljön a bűnös állapotnak nyilvános és együttes bevallása alkalmával. E magábaszállásból a lelkeknek ki kell emelkedniök a jobb élet fogadalma s a Krisztusban való hitnek nyilvánítása, kinyilatkoztatása utján. E kiemelkedést fölemelkedéssé kell fokoznia a vágynak Isten kegyelme után. E vágynak boldogan kell kielégülnie az Isten kegyelmének hirdetése és a Krisztus testének és vérének, mint e kegyelem eszközeinek élvezése folytán. S e kielégült vágynak dicsőítő háladásban és áldásban kell betetőződnie. Ez a belső rend ! Könnyen belátható, hogy a külső rendnek be nem tartása és a belső rend érvényesítésének elmulasztása csak elközömbösiti, mig a külső rendnek komolyan való keresztülvitele és a belső rendnek áhítatos megvalósítása vonza a híveket a szentséghez. Látni való tehát, hogy a szabadság, igazság, ünnepiesség és rend liturgikai alapelveinek betartása vagy figyelmen kívül hagyása az úrvacsorában menynyire alterálhatják az élvezők számát. 4. De alterálhatja végül a közösség alapelvének érvényesítése vagy elhanyagolása is. Az úrvacsorában nyilvánuló közösség mivoltát bőven kifejtém „Az úrvacsora jelentősége

1

1 cím alatt. S ha az ott mondottak alapján az úrvacsora jelentősége s egész mivolta tulajdonképen nem egyéb, mint eleven kölcsönhatás, eleven közösség, akkor természetes, hogy ez elv gyakorlati kihatásában is nagyjelentőségű, szinte döntő tényező. Itt nem akarom az ott mondottakat ismételni, csupán azon két szempontot kiemelni, amelyeket figyelembe véve, vonzóbbá lehet tenni a szentséget, az az, olyanná, amelyben az élvező lelkek, ügy szólván, otthon találják magukat. E két szempont szerint a közösség lehet személyi és tárgyi. (Folyt, köv.) BELÉLET. Lelkészválasztás. Zoch Gusztáv dacsolami s. lelkészt a hodrusbányai egyház f. hó 17-én egyhangúlag lelkészül választotta. Isten áldása legyen e választáson ! Nyilatkozat. Kruttschnitt Antal soltvadkerti lelkész a következő nyilatkozat közzétételére kért fel: A napilapokban megjelent ama hírre, hogy nevemet „Kemény"-re változtattam volna, kijelentem, hogy tévedés. Két fiam, Antal és Gábor felvette ugyan a ^Kemény« nevet, de én már csak megmaradok Kruttschnitt Antalnak. Ä trónbeszéd és evang egyházunk c. közlött vezércikkünkben szóvá tettük a kormánynak azon eljárását, hogy ott, a hol a trónbeszéd a felekezetközi kérdésekről szól, annak szövegébe nem vette fel az 1848. XX. t. c.-et, mint irányadó, elvi alapot. Most e tárgyban a kormányelnök a felirati vita során igy nyilatkozott: „Felszólamlásomnak keretéből kimaradt két kérdésnek érintése, hogy a felekezeteknek segélyezése tekintetében mi a trónbeszédben nem nyilatkoztunk volna határozottan, kifejezetten, érthetőleg és megnyugtatólag. Ezt csak azért nem fejeztük ki határozottan és nem neveztük meg a törvényt, mert részünkről ezt feleslegesnek tartottuk. De igenis vall1910. juk, hogy az 1848: XX. t.-c.-et magunkra nézve iskötelezőnek ismerjük (Elénk helyeslés jobbfelől) és annak végrehajtására fogunk törekedni ezentúl is, nemcsak ezt, hanem a segélyezést, amelyet az állam már most is foganatosít, intézményesen is kívánjuk biztosítani, mint a hogy ezt a mult kormány is már kilátásba helyezte és e tekintetben szívesen követem példáját." Bizonyos menyugodással fogadjuk, hogy a törvény 3. §-ának végrehajtása tárgyában ez a rektifikácíó elhangzott. Csak azt mellőzzük még mindig sajnosan, hogy a 2. §. teljes és gyökeres végrehajtása tárgyában nem tudunk kivívni ehhez hasonló határozott kormányelnöki Ígéretet. Pedig a felekezetközi viszonyok rendezésének ez a gerince. Nagyfontosságú nyilatkozatot tett e tárgyban dr. Meskó László, tiszavi-déki esp. felügyelő is az egyházmegye f. hó 25-én tartott közgyűlésén. E nyilatkozatot lapunk legközezelebbi száma hozza. Rz első komoly szó. Rég nem érzett örömet okozott nekünk dr. Székely Aladár kir. ügyész, marosvásárhelyi képviselőjelölt programmbeszédének az a része, a melyben kijelenti, hogy a r. kath. autonómia megvalósítását a r. kath. egyházi vagyon jelenlegi nagysága mellett aggályosnak, megengedhetetlennek tartja. Ez az első, komoly, nyilt és határozott vallomás, a mely ez ügyben a politikai küzdelmek terén felhangzott. Ideje volt már, hogy a kérdéssel e vonatkozásban is foglalkozzanak a politikusok, ha nem akarják mindörökre lehetetlenné tenni a felekezetközi viszonyoknak békés fejlődését. Ä Borromaeo—encyklika tárgyában összes esperességeink dicséretes egyöntetűséggel adnak kifejezést a durva sértésen érzett megütközésüknek. E bárdolatlan kihívással szemben nem is lehet egyéb a felelet, mint a protestánsok millióinak egybeolvadó, hangos tiltakozása. — Örvendünk, hogy a klérus nyomása alatt álló Ausztriában is hasonlóan fogják fel a helyzetet. Érdekesen szól erről a P. Hirlap f. hó 22-íki számához érkezett következő távirat: Bécs, julius 21. (Saját tudósítónktól.) Az ágostai hitvallású evangélikus presbitérium ma ülést tartott, amelynek napirendjére a Borromaeus-encijklika közzététele ellen való állásfoglalás volt kitűzve. Az ülésen a következő határozatot hozták. Az ágostai hitvallású bécsi evangélikus plébániák presbitériuma mélyen fájlalja, hogy az evangélikus kereszténységet sértő Borromaeus-encyklikát az ellene tett lépések ellenére ís az osztrák püspökségek lapjaiban közzétették és hálás örömmel konstatálja, hony az evangélikus egyházi főtanács, mihelyst az encyklika tartalmát megtudta, azonnal erélyes, noha eredménytelen lépéseket tett a publikálás ellen. Bárha a reformátorok vallási és kulturális érdemei annyira kétségtelenek, hogy azokat semmiféle becsmérlés sem szállíthatja le, a presbitérium mindazáltal reméli és elvárja, hogy az állam kormánya a protestánsok vallási egyenjogúságát biztosító pátens és a felekezeti béke megóvása mellett az érzelmeiben mélyen sértett evangélikus lakosságnak elégtételt fog szerezni. Cáfolat. Lapunk 29-ik számában a pestmegyei esperességi özvegy-árva intézet válságos helyzetéről szóló tudósításra nézve, illetékes helyről azt közlik velünk, hogy a tudósító állításai valótlanok, mert a 200,000 K vagyonnal rendelkező intézet azért, mert négy tagja ezidőszerint képtelen összesen mintegy, 1400 K. tartozását befizetni, semmi tekintetben válságos helyzetbe nem került. E cáfolatnak készségesem