Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-28 / 31. szám

276 EVA NGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. erőkben egyszersmind olyan tanerőket nyerni, akik az egyetemes tudományos irány mellett a speciális ev. egyházi szellemben nevelnek még a fizikai és matematikai órán is. Ennek az érdeknek szemelőtt tartása nélkül nincs értelme a felekezeti iskolának ; bizvást átad­ható az az állam kezébe, vagy legalább is teljes megnyugvással vehető, — és Sopron útban van e megnyugvás felé! — ha a mi­niszter a számára fenntartott tanszékbe jó kath. tanárt ültet be. Pedig bizvást elmond­ható az is, hogy ev. családjaink bizonyára nem azért küldik gyermekeiket lehetőleg ev. iskolába, tán épen Sopronba, hogy ott az ev. egyház segítségével, de más felfogású tanerők igénybevételével legalább is gyenge evangélikusokká neveljék őket. Mindez azonban átvezet már arra a szomorú tanulságra, mit a soproni tanárvá­lasztásbői levonva harmadsorban óhajtunk leszegezni. Ev. egyházkerület által fenntartott gim­náziumról lévén ugyanis szó, lehetetlen az egyházi szempont kikerülése a kérdés meg­ítélésénél. Márpedig ha ebből a szempontból nézzük: a két egyház (ev. és ref.) közötti elvi testvériség gyakorlati dokumentálásának minden szépsége és szükségessége mellett elsősorban talán mégis evangélikusok va­gyunk s amikor hat ev. pályázó akad, talán mégis habozás nélküli kötelességünk volna, hogy ev. egyházkerület által fenntartott s ev. tanuló ifjaink zömétől felkeresett ősi ev. is­kolánk tanszékébe — elfojtva még az eset­leg másfelekezetbeli iránt érzett önző sym­pathiánkat is, — ev. tanerőt ültessünk. Számításba veendő itt az a szomorú tény is, hogy ev. ifjú tanáraink — épen azért, mert evangélikusok ! — állami és másfeleke­zetü intézetek tanszékeinek betöltésénél (köz­tük, sőt nagyon is köztük ref. tanintézetek­nél is!) teljesen háttérbe vannak szorítva. Napról-napra felhangzik ajkukról a panasz a jogtalan mellőztetés miatt. Hol reméljenek ők felkarolást, ha annál az egyháznál sem nyernek, amelyhez tartozni annyiszor igaz­ságtalan mellőztetést jelent számukra? s az élet reális feltételeit is latba téve: mi jogon vár ez az egyház mindenkor szint vallani tudó hűséget és munkás ragaszkodást azok­tól, kiket a férfiúi élet egyik döntő pillanatán megtagadott, magától egyszerűen eltaszított? Äz egyház iránt bizalmatlanságot, az egy­háztól elidegenedést szülnek az ily válasz­tások ! Ä tény tehát, mit itt elszomorodva, de le kell szegeznünk: ez a választás nem el­fogulatlan szabadelvüségre, de ártalmas hit­közönyre vall; ez a választás úgy a sop­roni tanári kart; mint a dunántuli egyház­kerület főiskolai nagybizottságát egyháziatlan­nak mutatja be. Ännak a választásra hivatott lutheránus tantestületnek a pályázati feltételek értelmé­ben feltétlen, az iskola és főkép az egyház érdekéből pedig bizonyára a szebbik köteles­sége nem azt az egy reformátust megválasz­tani, de ha egészen megfordítva: hat kitűnő oklevelü ref. és egy gyengébb képesítésű ev. pályázott volna, — akkor is annak a gyen­gébb képesítésű lutheránusnak beültetése lett volna ! És mi bátrak vagyunk reményleni, hogy az egyházkerületi közgyűlés kellőképen mél­tányolni fogja majd a veszprémi egyházme­gyének a fennt kifejtett értelemben hozott határozati felterjesztését, és mint a soproni főgimnázium ügyeiben végső döntésre hiva­tott tényező, a szóban forgó választásra nézve is megtalálandja az itéletmondás egyet­len helyes útját. Bohár László. A pestmegyei esperesség köz­gyűlése. Igen népes közgyűlést tartott a pestmegyei es­peresség julius 6-án és 7-én Budapesten, mely alka­kalommal iktatta az egyházmegye új felügyelőjét, az egyhangúlag megválasztott Földváry Elemér földbirto­kost, a ki eddig is mint Il-od felügyelő és mint az esperességi gyámintézet világi elnöke, fényes jelét adta egyháza iránt érzett meleg szeretetének, buzgal­mának és áldozatkészségének. Midőn Beniczky Lajos, a volt felügyelő, az Úrban elhunyt, a kinek elhunyta felett az esperesség egész közönsége mélyen sajnál­kozott s fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést adott: nem volt evangelikus Pestmegyében, aki másra gondolt volna a megüresedett felügyelői szék betölté­sénél, mint Földváry Elemérre, a kit nem csak mély tisztelet, nagyrabecsülés, de őszinte szeretet vesz kö­rül úgy a világi, mint a lelkészi elem részéről. Nem mulaszthatjuk el, hogy őt e helyről is melegen ne üd­vözöljük egyházi vezéreink sorában. Ä közgyűlést a föesperes: Szeberényi Lajos buzgó imával nyitotta meg. Majd jelentette a felügye­lőre leadott szavazatok eredményét s indítványára az egyhangúlag megválasztott felügyelőért báró Prónay Dezső, báró Podmaniczky Géza, báró Radvánszky Äibert és két lelkészből álló küldöttség ment. Földváry esp. felügyelő a küldöttséggel csakhamar megjelent s letéve az esküt, a föesperes üdvözlő szavai után igen tartalmas s formás beszéddel foglalta el székét. Első szavam — igy szólt — a köszönet, azért a megtisz­telő bizalomért, a melylyel az egyházmegye közön­sége megajándékozott. Sokan világi uraink közül nem

Next

/
Thumbnails
Contents