Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-07-28 / 31. szám
276 EVA NGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. erőkben egyszersmind olyan tanerőket nyerni, akik az egyetemes tudományos irány mellett a speciális ev. egyházi szellemben nevelnek még a fizikai és matematikai órán is. Ennek az érdeknek szemelőtt tartása nélkül nincs értelme a felekezeti iskolának ; bizvást átadható az az állam kezébe, vagy legalább is teljes megnyugvással vehető, — és Sopron útban van e megnyugvás felé! — ha a miniszter a számára fenntartott tanszékbe jó kath. tanárt ültet be. Pedig bizvást elmondható az is, hogy ev. családjaink bizonyára nem azért küldik gyermekeiket lehetőleg ev. iskolába, tán épen Sopronba, hogy ott az ev. egyház segítségével, de más felfogású tanerők igénybevételével legalább is gyenge evangélikusokká neveljék őket. Mindez azonban átvezet már arra a szomorú tanulságra, mit a soproni tanárválasztásbői levonva harmadsorban óhajtunk leszegezni. Ev. egyházkerület által fenntartott gimnáziumról lévén ugyanis szó, lehetetlen az egyházi szempont kikerülése a kérdés megítélésénél. Márpedig ha ebből a szempontból nézzük: a két egyház (ev. és ref.) közötti elvi testvériség gyakorlati dokumentálásának minden szépsége és szükségessége mellett elsősorban talán mégis evangélikusok vagyunk s amikor hat ev. pályázó akad, talán mégis habozás nélküli kötelességünk volna, hogy ev. egyházkerület által fenntartott s ev. tanuló ifjaink zömétől felkeresett ősi ev. iskolánk tanszékébe — elfojtva még az esetleg másfelekezetbeli iránt érzett önző sympathiánkat is, — ev. tanerőt ültessünk. Számításba veendő itt az a szomorú tény is, hogy ev. ifjú tanáraink — épen azért, mert evangélikusok ! — állami és másfelekezetü intézetek tanszékeinek betöltésénél (köztük, sőt nagyon is köztük ref. tanintézeteknél is!) teljesen háttérbe vannak szorítva. Napról-napra felhangzik ajkukról a panasz a jogtalan mellőztetés miatt. Hol reméljenek ők felkarolást, ha annál az egyháznál sem nyernek, amelyhez tartozni annyiszor igazságtalan mellőztetést jelent számukra? s az élet reális feltételeit is latba téve: mi jogon vár ez az egyház mindenkor szint vallani tudó hűséget és munkás ragaszkodást azoktól, kiket a férfiúi élet egyik döntő pillanatán megtagadott, magától egyszerűen eltaszított? Äz egyház iránt bizalmatlanságot, az egyháztól elidegenedést szülnek az ily választások ! Ä tény tehát, mit itt elszomorodva, de le kell szegeznünk: ez a választás nem elfogulatlan szabadelvüségre, de ártalmas hitközönyre vall; ez a választás úgy a soproni tanári kart; mint a dunántuli egyházkerület főiskolai nagybizottságát egyháziatlannak mutatja be. Ännak a választásra hivatott lutheránus tantestületnek a pályázati feltételek értelmében feltétlen, az iskola és főkép az egyház érdekéből pedig bizonyára a szebbik kötelessége nem azt az egy reformátust megválasztani, de ha egészen megfordítva: hat kitűnő oklevelü ref. és egy gyengébb képesítésű ev. pályázott volna, — akkor is annak a gyengébb képesítésű lutheránusnak beültetése lett volna ! És mi bátrak vagyunk reményleni, hogy az egyházkerületi közgyűlés kellőképen méltányolni fogja majd a veszprémi egyházmegyének a fennt kifejtett értelemben hozott határozati felterjesztését, és mint a soproni főgimnázium ügyeiben végső döntésre hivatott tényező, a szóban forgó választásra nézve is megtalálandja az itéletmondás egyetlen helyes útját. Bohár László. A pestmegyei esperesség közgyűlése. Igen népes közgyűlést tartott a pestmegyei esperesség julius 6-án és 7-én Budapesten, mely alkakalommal iktatta az egyházmegye új felügyelőjét, az egyhangúlag megválasztott Földváry Elemér földbirtokost, a ki eddig is mint Il-od felügyelő és mint az esperességi gyámintézet világi elnöke, fényes jelét adta egyháza iránt érzett meleg szeretetének, buzgalmának és áldozatkészségének. Midőn Beniczky Lajos, a volt felügyelő, az Úrban elhunyt, a kinek elhunyta felett az esperesség egész közönsége mélyen sajnálkozott s fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést adott: nem volt evangelikus Pestmegyében, aki másra gondolt volna a megüresedett felügyelői szék betöltésénél, mint Földváry Elemérre, a kit nem csak mély tisztelet, nagyrabecsülés, de őszinte szeretet vesz körül úgy a világi, mint a lelkészi elem részéről. Nem mulaszthatjuk el, hogy őt e helyről is melegen ne üdvözöljük egyházi vezéreink sorában. Ä közgyűlést a föesperes: Szeberényi Lajos buzgó imával nyitotta meg. Majd jelentette a felügyelőre leadott szavazatok eredményét s indítványára az egyhangúlag megválasztott felügyelőért báró Prónay Dezső, báró Podmaniczky Géza, báró Radvánszky Äibert és két lelkészből álló küldöttség ment. Földváry esp. felügyelő a küldöttséggel csakhamar megjelent s letéve az esküt, a föesperes üdvözlő szavai után igen tartalmas s formás beszéddel foglalta el székét. Első szavam — igy szólt — a köszönet, azért a megtisztelő bizalomért, a melylyel az egyházmegye közönsége megajándékozott. Sokan világi uraink közül nem
