Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-07-14 / 29. szám
259 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. az eperjesi theologiai tanintézethez hivták meg tanárul, hol a héber nyelvet és a systematikai theologiát adta elő, de egyúttal az ottani magyar-német egyháznak második lelkésze volt. Eperjesen 1854 —1868-ig működött. 1868-ban a lőcsei egyház választotta meg lelkészeül, onnan öt évi lelkipásztorkodás után Budapestre jött. A pesti németajkú egyházközség hívta meg ugyanis lelkészének; 1873. november 30-án, advent ünnepén iktatta be hivatalába őt kartársa Lang Mihály esperes. 34 esztendeig hirdette itt az Urnák evangéliumát példás hűséggel és nagy áldással. 1898 november 27-én ünnepelte pesti működésének negyedszázados jubileumát, mely alkalomból a megboldogult igazán megható hálaimát mondott és tanítványa és kartársa Bachdi Dániel esperes lendületes ünnepi beszédet tartott, hálás gyülekezete pedig szép ajándékkal örvendeztette meg 1904 szept havában szerény vísszavonnltságban ünnepelte tanári és lelkészi működésének Ötvenedik évfordulóját s ezen alkalomból Ő Felsége a Ferencz József rend lovagkereszt jével tüntette ki az érdemes tanárt és lelkipásztort. A megboldogult nemcsak gyülekezetének élt és szolgált, hanem az egyházmegyében, a kerületben és az egyetemes egyházban is elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki. Éveken át a tiszakerületnek és az egyetemes egyháznak jegyzője és bizottsági tagja volt. Kiváló szónok volt s « reg korában is ifjú hévvel beszélt; szép kiejtésével, finom nyelvezetével s költői lendületével megnyerte hallgatóinak szivét. Más vallásúak is szívesen hallgatták beszédeit. Beszédei közül, melyek nyomtatásban megjelentek, említjük két jubileumi beszédét: »Durch Nacht zum L :cht« c beszédet, melyet az egyház százéves fennálása alkalmából 1887ben tartott és milleniumi beszéde. Hienz (vasmegyei tájszólás) dialektusban sok kedves költeményt is írt. Mint ifjú részt vett az 1848/49. évi szabadságharcban ís. — 1908 deczember 31-ével nyugalomba vonult, a melyet azonban csak Vit évig élvezhetett Halálát neje sz. Balla Eulália, Margit leánya és fiai: dr. Schranz Viktor, főv. nőgyógyász és Schranz János kultúrmérnök gyászolják. Hoiítestét Budapestre szállították, hol junius 20-án a Deáktéri templomból a kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. — A templomban utódja Broschko Adolf lelkész és Kaczián János esperes búcsúztatták el, a temetőben Lauff Géza segédlelkész imádkozott s Broschko Adolf lelkész megáldotta főnökét és elődjét. - Nyugodjál csendesen, szeretett testvérünk, ki életedben is a csen desek közé tartoztál! Emlékedet tanítványaid, híveid és családot és kortársaid áldani fogják mindenkor! A legmélyebb fájdalommal és őszinte testvéri részvéttel adjuk közzé a mi kedves barátunk, Karsay Imre szillsárkányi lelkész haláláról szóló következő gyászjelentést: Á szillsárkányi ágostai hitvallású evangelikus egyházközség a legmélyebb fájdalommal jelenti, hogy forrón szeretett, hűséges lelkipásztora naqytiszteletü Karsay Imre ur, Sopronvánnegye köztörvényhatóságának tagja, a Rábaközi takarékpénztár alelnöke életének 44-ik, lelkészségének 16-ik évében, f. hó 11-én d. u. fél 1 órakor, Beledben váratlanul elhunyt. A boldogul nak hült porait folyó hó 13-án délután 3 órakor helyezzük a beledi temetőben örök nyugalomra. Aki hü volt mind halálig, hisszük, hogy elveszi az ő Úrától az örök életnek koronáját! Szilisárkány, 1910. julius 11. Áldott legyen emlékezete! B E L É L E T. Lelkészi értekezlet. A soproni ágost. h. evang. esperesség lelkészi értekezlete junius 29-én tartotta Sopronban rendes évi tanácskozását, melyen az egész lelkészi kar részt vett, s melyen Demény Lajos esp. felügyelő és dr. Zergényi Jenő soproni konventelnök is megjelentek. Közös úrvacsorával élés után Brunner János esperes nagyhatású beszéddel nyitotta meg az értekezletet, melyben rámutatott az idők komoly jeleire, melyek fokozott hűségre és buzgósáqra intik és kötelezik a pásztorokat, mire Scholtz Ödön ágfalvi lelkész a pápa által legújabban kibocsátott és az egész protestáns világot fájdalmasan érintő »Borromaeus encyklikára«- vonatkozólag a következő előterjesztést tette: ..Äzon hallatlan sértéssel szemben, melyet a római pápa által kiadott, f. é. május 10-én kelt u. n „Borromaeus encyklika« a reformáció, a reformátorok és azon népek és fejedelmek ellen intézett, amelyek a reformációhoz csatlakoztak s az attól nyert örök javak áldásait élvezik, s amely encyklikával a római kúria minden ok és kihívás nélkül újból békétlenséget hozott a keresztény világba, — a soproni felső esperesség lelkészi kara az igazság nevében legmélyebb megütközésének ad kifejezést és a benne foglalt rágalmak ellen a leghatározottabban tiltakozik. A lelkészi testület elvárja az evangélikus egyház tagjaitól, hogy Róma tudatlanságának és hatalmi túlkapásának ezen újabb megnyilatkozásával szemben fokozott mértékben törekesznek a reformációtól örökölt szellemi és erkölcsi javak megismerésére és azt az életben az evangelikus egyház iránti törhetetlen hűséggel bizonyítják meg. Egyben azonban kijelenti a lelkészi értekezlet, hogy mi evangélikusok, a keresztény szeretet alapján, ezen kihivás dacára, mint eddig, úgy ezentúl is a legjobb békességben kívánunk élni katholikus polgártársainkkal s evégből bizalommal nyújtjuk nekik békejobbunkat." A lelkészi kar egyértelmüleg hozzájárult ezen előterjesztéshez s elhatározta, hogy az a nyilvánosság előtt publikáltassék, a gyülekezetekkel megismertessék s az esperességi közgyűléshez felterjesztessék. Az értekezlet további folyamán Pieler Mátyás kaboldi lelkész: „Hol, melyik házban volt 1557-ben az első soproni evang. gimnázium ?« című tárgyakról értekezett s „Az egyházi adózás ügyének legcélszerűbb rendezéséről" tartott felolvasást. Schrödl József lajtaujfalusi lelkész »A szórványokban élő evang. hívek behatóbb lelki gondozásáról,« Hildebrand Keresztély petőfalvi lelkész pedig „Az egyházi adó csökkentésére szolgáló államsegélyről« értekezett. Elhatározta az értekezlet, hogy kivált a két utóbbi nagyjelentőségű