Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-26 / 22. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 203 T Ä R C Ä. Ä 46. zsoltár: Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Erős várunk az Úristen, Jó fegyverünk és pajzsunk; Ránk zúduló szükségünkben Csak ő segit mirajtunk. Az ős ellenség Most félelmes még, Erőszak és csel Hadát idézi fel, Nincs párja itt a földön. A mi erőnk semmit sem ér, Elvesztenők a harcot: De küzd érettünk az egy vezér, Kit Istenünk választott. Ha kérded, ki az ? Jézus Krisztus az, S nem más, mint maga A seregek Ura, Győztes csak ő maradhat. 5 ha mind ördög vón a világ S elnyelne is bennünket, Nagy rettegés nem szállna ránk, Mert nyerni kell ügyünknek. E földnek feje Tör bár ellene, Hiába dúl-fúl, Elitéli az Úr, Egy puszta szó ledönti. Megáll az ige, hagyja hát, Bár hálát igy se lelne, Velünk marad pályánkon át Szentlelke és kegyelme. Ha éltünk, nevünk, Nőnk és gyermekünk Mind elveszítnők, Azzai se nyernek ők: Miénk lesz a menyország ! Forditotta: Dr. Vietórisz József. B E L É L E T. Papigtatások Hontban. F. év április havában igtatta ev. papi hivatalába Kiscsalomján Schultz Aladárt (a nyug. vonult Scheffarovszky helyére) Händel Vilmos főesperes, amikor prédikált Kramár Samu. — Devicsén pedig május 1-én igtattatott be Jeszenszky János, b. gyarmati s. lelkész Krupec István alesperes által, mely alkalommal szónokolt Bernáth Pál. Pótlás és helyreigazítás. Lapunk múlt számában az „Országos Tanáregyesület közgyűléséről szóló tudósító leírása szerint az foglaltatik, hogy a Nyírbátorba tervezett kirándulás résztvevők hiányában elmarad. Mint utólag értesülünk, úgy a Szabolcsi földvárhoz, mint a Nyírbátorba tervezett kirándulás tényleg megtörtént és minden tekintetben tanulságosnak és élvezetesnek bizonyúlt. Amott Dr. Vietórisz József és Zimmermann Rezső, emitt Leffler Béla tanárok kalauzolták a társaságot. — Lapunk mai számának »Tárca" rovatában olvasható a Dr. Vietórisz Józseftől származó fordítása Luther „Erős várunk" énekének. Ez a minden tekintetben szövegszerű, magyaros, költői magaslaton álló műfordítás a tanáregyesületi közgyűlésen köztetszést aratott s alkalmas arra, hogy már csak a kívánatos egység szempontjából is minden gyülekezet bevezesse. — Végül kötelességet mulasztanánk, ha meg nem emlitenök, hogy a minden tekintetben sikerült közgyűlés tapintatos, sikeres rendezésenek munkálataiból Balla Jenő egyházfelügyelő és Leffler Sámuel főgymn. igazgató vették ki az oroszlánrészt. Ä Zoványi-ügy epilógusaként végre kézhez vettük a hivatalvesztésre szóló ítélet szövegét és annak a tanszabadság túlzásaival szembehelyezkedő részét annyira fontosnak tartjuk, hogg az idevonatkozó indokait egész terjedelmében közüljük. Szól e rész a következőképen: Az egyetemes konventi bíróság, annak előrebocsátása és kiemelése mellett, hogy hitviták taglalásába és eldöntésébe, hatáskör hiányában nem bocsátkozik ; hogy a szabad vizsgálódást, a gondolat szabad nyilvánítását s a tanítás szabadságát egyházunk éltető szellemének és előrehaladása feltételének tekinti, de még sem zárkózhatik el annak vizsgálata és birói mérlegelése elől, hogy adott esetben a vádlott tanárnak ugy a tanszéken kifejtett, mint egyéb tevékenységei összhatásukban nem vezetnek-e az egyház romlására s nem ütköznek-e a törvény tiltó rendelkezésébe ? A vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásainak gondos mérlegeléséből és egybevetéséből tényként megállapítható, hogy Zoványi Jenő tanár egyháztörténeti előadásai során, bár az tulajdonképen tárgyához nem is tartozik, Krisztusról, annak haláláról és feltámadásáról oly tanokat hirdet, melyek magyarországi református egyházunk tanaival homlokegyenest ellenkeznek; hirdeti ezt a jövő lelkésznemzedék előtt, megingatva ezek hitét, sokszor felháborítva vallásos érzületét. A vádlott tanár ezen eljárása annyival súlyosabb beszámítás alá esik, mert nemcsak a jövő lelkésznemzedékben ingatja meg a hitet, az egyházhoz való ragaszkodást, a vallásos érzületet kipusztítja, s ez uton egyházunk létalapját támadja meg. A tanuk vallomásának egybevetéséből kiderül az a tény is, hogy a vádlott tanár előadásaiban Kálvin Jánost a világtörténet egyik sötét alakjának, inquisitórius szellemű egyénnek nevezi. Hogy a vádlott tényleg igy tanit, bizonyítja ezt a Warga-féle egyháztörténethez általa irt függelék is, melyben Kálvin János ellen' minden tudományos színvonalát nélkülöző, egyoldalú lesújtó kritikát irt, mert kétségtelen az, hogy a történeti adatok gondos öszszeguüjtése s a vonatkozó bizonyítékok minden oldalú igazságos mérlegelése és mindezek alapján a szabadmeggyőződés alkotása és kijelentése teljes elismerésre tarthatnak igényt, de csupán egyoldalú állításoknak, mint megállapított igazságoknak feltüntetése és kiszinezése nyilvánvalóan oly eljárás, mely történt légyen akár szándékosságból, akár gondatlanságból, akár feltűnési vágyból: feltétlenül elitélendő, annyival inkább, mert a vádlott tanár ilyen egyoldalú eljárása alkalmas arra, hogy az ifjú papnövendékek lelkében az alapító reformátorunk és őt követő egyházunk iránt való buzgóságot nemcsak megingatni képes, hanem egyenesen destructiv hatású.