Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-26 / 22. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 203 T Ä R C Ä. Ä 46. zsoltár: Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Erős várunk az Úristen, Jó fegyverünk és pajzsunk; Ránk zúduló szükségünkben Csak ő segit mirajtunk. Az ős ellenség Most félelmes még, Erőszak és csel Hadát idézi fel, Nincs párja itt a földön. A mi erőnk semmit sem ér, Elvesztenők a harcot: De küzd érettünk az egy vezér, Kit Istenünk választott. Ha kérded, ki az ? Jézus Krisztus az, S nem más, mint maga A seregek Ura, Győztes csak ő maradhat. 5 ha mind ördög vón a világ S elnyelne is bennünket, Nagy rettegés nem szállna ránk, Mert nyerni kell ügyünknek. E földnek feje Tör bár ellene, Hiába dúl-fúl, Elitéli az Úr, Egy puszta szó ledönti. Megáll az ige, hagyja hát, Bár hálát igy se lelne, Velünk marad pályánkon át Szentlelke és kegyelme. Ha éltünk, nevünk, Nőnk és gyermekünk Mind elveszítnők, Azzai se nyernek ők: Miénk lesz a menyország ! Forditotta: Dr. Vietórisz József. B E L É L E T. Papigtatások Hontban. F. év április havában igtatta ev. papi hivatalába Kiscsalomján Schultz Aladárt (a nyug. vonult Scheffarovszky helyére) Hän­del Vilmos főesperes, amikor prédikált Kramár Samu. — Devicsén pedig május 1-én igtattatott be Jeszenszky János, b. gyarmati s. lelkész Krupec István alesperes által, mely alkalommal szónokolt Bernáth Pál. Pótlás és helyreigazítás. Lapunk múlt szá­mában az „Országos Tanáregyesület közgyűléséről szóló tudósító leírása szerint az foglaltatik, hogy a Nyírbátorba tervezett kirándulás résztvevők hiányában elmarad. Mint utólag értesülünk, úgy a Szabolcsi föld­várhoz, mint a Nyírbátorba tervezett kirándulás tény­leg megtörtént és minden tekintetben tanulságosnak és élvezetesnek bizonyúlt. Amott Dr. Vietórisz József és Zimmermann Rezső, emitt Leffler Béla tanárok kala­uzolták a társaságot. — Lapunk mai számának »Tárca" rovatában olvasható a Dr. Vietórisz Józseftől származó fordítása Luther „Erős várunk" énekének. Ez a min­den tekintetben szövegszerű, magyaros, költői magas­laton álló műfordítás a tanáregyesületi közgyűlésen köztetszést aratott s alkalmas arra, hogy már csak a kívánatos egység szempontjából is minden gyüleke­zet bevezesse. — Végül kötelességet mulasztanánk, ha meg nem emlitenök, hogy a minden tekintetben sike­rült közgyűlés tapintatos, sikeres rendezésenek mun­kálataiból Balla Jenő egyházfelügyelő és Leffler Sá­muel főgymn. igazgató vették ki az oroszlánrészt. Ä Zoványi-ügy epilógusaként végre kézhez vettük a hivatalvesztésre szóló ítélet szövegét és annak a tanszabadság túlzásaival szembehelyezkedő részét annyira fontosnak tartjuk, hogg az idevonatkozó in­dokait egész terjedelmében közüljük. Szól e rész a következőképen: Az egyetemes konventi bíróság, annak előrebo­csátása és kiemelése mellett, hogy hitviták taglalásába és eldöntésébe, hatáskör hiányában nem bocsátkozik ; hogy a szabad vizsgálódást, a gondolat szabad nyil­vánítását s a tanítás szabadságát egyházunk éltető szellemének és előrehaladása feltételének tekinti, de még sem zárkózhatik el annak vizsgálata és birói mérlegelése elől, hogy adott esetben a vádlott tanár­nak ugy a tanszéken kifejtett, mint egyéb tevékenysé­gei összhatásukban nem vezetnek-e az egyház rom­lására s nem ütköznek-e a törvény tiltó rendel­kezésébe ? A vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásai­nak gondos mérlegeléséből és egybevetéséből tény­ként megállapítható, hogy Zoványi Jenő tanár egy­háztörténeti előadásai során, bár az tulajdonképen tárgyához nem is tartozik, Krisztusról, annak halálá­ról és feltámadásáról oly tanokat hirdet, melyek ma­gyarországi református egyházunk tanaival homlok­egyenest ellenkeznek; hirdeti ezt a jövő lelkésznem­zedék előtt, megingatva ezek hitét, sokszor felháborítva vallásos érzületét. A vádlott tanár ezen eljárása annyival súlyosabb beszámítás alá esik, mert nemcsak a jövő lelkésznem­zedékben ingatja meg a hitet, az egyházhoz való ragaszkodást, a vallásos érzületet kipusztítja, s ez uton egyházunk létalapját támadja meg. A tanuk vallomásának egybevetéséből kiderül az a tény is, hogy a vádlott tanár előadásaiban Kálvin Jánost a világtörténet egyik sötét alakjának, inquisitórius szellemű egyénnek nevezi. Hogy a vádlott tényleg igy tanit, bizonyítja ezt a Warga-féle egyháztörténethez általa irt függelék is, melyben Kálvin János ellen' minden tudományos szín­vonalát nélkülöző, egyoldalú lesújtó kritikát irt, mert kétségtelen az, hogy a történeti adatok gondos ösz­szeguüjtése s a vonatkozó bizonyítékok minden oldalú igazságos mérlegelése és mindezek alapján a szabad­meggyőződés alkotása és kijelentése teljes elismerésre tarthatnak igényt, de csupán egyoldalú állításoknak, mint megállapított igazságoknak feltüntetése és kiszi­nezése nyilvánvalóan oly eljárás, mely történt légyen akár szándékosságból, akár gondatlanságból, akár fel­tűnési vágyból: feltétlenül elitélendő, annyival inkább, mert a vádlott tanár ilyen egyoldalú eljárása alkalmas arra, hogy az ifjú papnövendékek lelkében az alapító reformátorunk és őt követő egyházunk iránt való buz­góságot nemcsak megingatni képes, hanem egyenesen destructiv hatású.

Next

/
Thumbnails
Contents