Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-05 / 19. szám

168 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. telen volna illatszerrel telt zsebkendőjét orra előtt tartva, kénfüstös kohók közt haladva sietni hazafelé — egész, de egészen más hangnemben, a meggyőződés minden lelkes heve nélkül, szárazon, szinte kényszerülve nyögi ki, (bocsánat a banális kifejezésért, de méltóbbat igazán nem találtunk), hogy juttat ő a protestánsoknak is valamit, az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozólag fennálló kötelezettségek teljesítése által. De hogy ez alatt mit ért = azt-e, a mit gróf Tisza hangoztatott a dunántuli ref. egyházkerület legközelebbi tavaszi közgyűlésén, Pápán, t. i. a protestantizmusnak a haladó élettel lépést tartó igényei folytonos fokozatos teljesítését, vagy azt-e, a mit Apponyi igért, a 3 milliót s annak törvénybe iktatását, vagy azt-e, a mit az „Alkotmány hirdet, hogy ha nekünk 3 milliót ád az állam, adjon nekik újabb 30 milliót az 1848. XX. t.-c.-nél fogva: nos, mindez, illetve ebből semmi sem világlik ki az egri kultuszprogrammból. Ä katholikus autonómia! A összes jezsuiták, az összes hatalomra és vagyonra éhes klerikálisok legfőbb álma, a mindörökre megpecsételendő felekezetközi egyenlőtlenség és viszonzatlanság pecsétnyomója: ime, ezt akatja a miniszter úr s vele mind azt a földi jót, ami ezzel a klerikális hatalomra nézve jár. De hogy az 1848. XX. t.-c. végrehajtásaként mit akar: azt mi nem tudhatjuk, legfeljebb sejthetjük az eddigi tünetekből — kegyelem morzsákat a kolduló protestantizmus számára. Elég! Miniszter Úr! Tisztában vagyunk programmjával . . . Emlékezünk reá, hogy gróf Apponyi is igy kezdte! Általánosságban Ígéretet tett az 1848. XX. t.-c. végrehajtására nézve. Ki is izzadott nekünk 4 év alatt 3 millió állam segélyt. Közben pedig szépségesen utat engedett a szerzetesek, apácák, Barkóczyak, Mázy Engelbertek, jezsuita barátok, kongregációk és népszövetségek uralma kifejlődésének. Inkább vegye vissza t. miniszter úr a három milliót, ne adjon nekünk semmiféle államsegélyt, bizza sorsára a protestántizmust, mint hogy holmi koncokat dobjon oda kegyelem morzsák gyanánt az ajtaja előtt kullogónak. Bizza teljesen sorsára a protestantizmust, ne valósítsa meg az 1848-at, a melynek megvalósítása nem katholikus társadalmi, de magyar polgári és államférfiúi becsület kérdése: de akkor ne próbáljon katholikus autonómiáról sem beszélni, mert attól félünk, soha többé nem jut abba a helyzetbe, hogy biborpárnázta Eger városában tartson kultuszprogramm-szónoklatokat! Visszaélések és jogtalanságok. ni. Hevesvármegye Tar községében a következő eset fordúlt elő az idén: A község képviselőtestülete egy rendkívüli közgyűlésen szavazattöbbséggel azt határozta el, hogy a helybeli római kath. hitfelekezet által építendő tanterem és tanítói lakás építtessék — természetesen a polgári község költségén! Ez által a protestáns állású polgárokat is megadóztatták! Ez az eljárás országszerte divatban van; dacára azon törvényeknek, melyek a protestánsoknak kath. célokra való megadóztatását tiltják. Äz 1868: 38. t.-c. világosan kimondja, hogy olyan iskolák, melyek községi vagyonból tartatnak fel, nem tekinthetők felekezeti iskoláknak. Ilyen esetekben a közoktatási minisztérium úgy szokott eljárni, hogy a telekkönyvet veszi alapul; és csak olyat tekint felekezetinek, mely az illető vallásfelekezet tulajdona. Egy 1903. évi miniszteri rendelet pedig világosan kimondja, hogy »a polgári községek által és azok terhére sem létező felekezeti iskolák nem fejleszthetők, sem uj felekezeti iskolák nem létesíthetőkSőt van a közigazgalási bíróságnak is egy elvi határozata, (1907. 722. sz.) mely szerint más felekezethez tartozó hivek közül csakis azon szülőket lehet terhelni, akiknek gyermekei a más hitfelekezeti iskolába járnak. De ezeket is csak iskolai ellátási költségekkel és semmiféle más hozzájárulásokkal. Äz iskolai adó mérvére nézve az országos törvény azt mondja, hogy az állami egyenes adónak 5°/o-át meg nem haladhatja. Dacára mindezeknek, a Tar községében birtokos evangélikusokra kivetették a kath. iskolai adót. Ezek hiába tiltakoztak, hiába felebbeztek, hiába idézték a fentebbi törvényeket, — a vármegyei törvényhatósági bizottság, melynek többsége római kath. vallású, a fellebezés elutasításával, a község sérelmes határozatát megerősítette! így bánnak el országszerte a többségben levő és óriási országos alapokkal rendelkező római kath. „testvérek" a szegény és elhagyatott protestáns hívekkel! Ismét csak azt kérdezzük: hol vannak az evang. nép vezetői és a törvényes rendnek védelmezői? Várjuk a minisztérium döntését.