Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-21 / 17. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. március 152. 11. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk : Adóalapi szabályrendelet és a kiosztott segély. Szekej András. — Visszaélések és jogtalanságok. — Mit tartsunk szem előtt új orgona megrendelésénél és felülvizsgálatánál ? ErdősTivadar. — A középiskolai vallásoktatás tervéről. Bereczlcy, Sándor. — Tárca. A gyülekezet és a theologia. Dr. Ammundsen Valdemar. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Ädoalapi szabályrendelet és a kiosztott segély. Ä számos felszólalás, mely az adóalapi segély kiosztását kiséri, annak a jele, hogy a segély részben nem azt a célt szolgálja, melyre az állam által adatott. Egyes egyházközségek igen nagy segélyt nyertek, — mások, melyekben talán még nagyobb a szükség, nyomasztóbb az" egyházi adó teher, egy fillérben sem részesültek . . . Többen szóvá tették az adóalapi szabályrendeletet. Nagy általánosságban hibáztatták, — sőt hajói emlékszem, az egyházközségekre nézve egyenesen szerencsétlen- I ségnek nyilvánították azt. . . s ennek folytán j több tervet dolgoztak ki, — melyek talán j igen jók — és különösen az indítványozó lelkész egyházközségére pompásan reáillenek, de nem lehet azokat ev. egyházközségeink összeségére vonatkoztatni... j és pedig azért, mivel csak a részletkérdé- : sekkel foglalkoznak, holott egy egyetemes szabályrendelet csak általános utasításokat, elveket foglalhat magában. Ebből a szem- j pontból ítélve, bizony kevés kifogásunk le- j het ellene. Véleményem szerint, különösen a 4. §. be nem tartása, illetve helytelen értelmezése folytán, támadtak azon óriási aránytalanságok, melyek az „Ev. Őrálló" 12 számában igen helyesen, mint anomialiák, külön is meg vannak említve. Említett §. kimondja: Rz egyetemes adóalapból minden olyan egyházközség, amelynek tagjai az egyenes állami adójuk 35 százalékát meghaladó egyházi adóval vannak megterhelve, az adóalap rendelkezésre álló fedezete erejéig megfelelő évi segélyben részesül. Igaz, hogy az egyházközség részesül segélyben . . . Egybevetve a 4. §. a 18. §-al, helyesebb kitétel ez volna : „az egyházközségnek évi segélyt folyósít" . .. R minthogy az egyházközség most is a nyert segélyt csak kezeli ... a saját céljaira csak az esetben fordíthatja, ha azt a segélyben részesült egyes egyházhivek önként oda adják, oda ajándékozzák. Megengedem, hogy vannak egyházközségek, melyekben az adózási kulcs igazságos és arányos, de egyházi adójukat párbérben fizető egyháztagjainknál — bizony a legnagyobb aránytalanságok tapasztalhatók. Ugyanazon egyházközségben vannak olyanok, kik 100 százalékon felül (cselédek, zsellérek) is fizetnek, és viszont vannak olyanok is, kiknek egyházi adója vagy semmi (!) vagy pedig állami adójuknak alig 2—3 százaléka (nagybirtokosok, kereskedők) Hogy ez aránytalanság: nyilvánvaló, de hogy azt megszüntessük, nem külön szabályrendelet — hanem más alkotmány kell ! . . . Különben téves volna azt hinni, hogy a nagybirtokosok magas állami adója befolyásolhatná az adandó segélyösszeg nagyságát. Ne feledjük el, hogy a segélyben — egyházközsége révén — az egyes egyháztag részesül — nem pedig maga az egyházközség . . . Idézett §. megengedi azt, hogy ha valamely egyházközségben csak 2—3 olyan tag is van, aki egyenes állami adójának 35. százalékát meghaladó egyházi adóval van megterhelve, az egyházközség az illető egyháztagok érdekében segélyért folyamodhatik. Ä kimutatásban természetesen csak egyházi adó tüntetendő ki, ami nem az, visz-