Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-07 / 15. szám

132 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. Egyházkormányzatunk egyik legfőbb erősségének azért tartom a presbyteri rendszert, mert magából az egyházközség — illetve annak tagjaiból indúl ki; ezek választják a presbyteriumot és ez intézi ügyeiket, — megállapítja a költségvetést és kiveti az egyházi adókat stb. Ezen önkormányzati jogot figyelembe véve, bizonyos irányelvek közlése mellett szükségesnek tartanám megkérdezni előbb az egyháztagokat, hogy mi? hol fáj? és helyesnek tartják-e az ajánlott orvoslást; mert hisz még az orvos is betegjének beleegyezését kéri a műtéthez. Ezen adatok bekivánása mellett összeírandók lennének az egyháztagok családonként, a 20 éven felüli, vagy ha már házas, ezen alúl is, a lélekszám és állami adója; csatolandó lenne 2—3 évi számadás és költségvetés, — a lelkészi és tanítói hiványokkal együtt, de egyúttal presbyteri határozat kérendő arról is, hogy a termény és szolgálmányok 5 évi átlagos értéke mennyi, melyhez a lelkészi és tanítói nyilatkozat is felveendő, vájjon elfogadják-e a becsértéket, vagy mily külömbség van? Ä felsőbb egyház hatóság feladata lenne-e külömbségeket elbírálni. Nehogy úgy járjunk, mint a ref. egyháznál, ahol a termények, szolgálmányok értékét alacsonyra vették; megállapították a gabona helyett a készpénz fizetést és most a lelkész és tanító urak rövidülnek, vagy kénytelenek egyenként az egyházi közgyűléssel alkudozni; mert tudjuk, hogy semmi féle hivány meg nem rövidíthető. Äz egyházi segély kiutaltatott, de ez nem üti meg a mai gabona árakat és most az egyházak sem akarnak többet fizetni, mint amennyit kaptak s miután ez kitesz 200—300 koronát, külön egyházi adóval lehet csak ezt fedezni. Csakhogy könyebb volt az elengedés, mint a 10 százalékos adóra még néhány százalékot kivetni, vagy a személyi adót most utólag ismét emelni; tehát ennek iparkodjunk elejét venni. És végül, amit talán előre kellett volna bocsátanom, az egyetemes adóalapi-bizottság azon elhátározására, mely szerint már most végleges százalék arányt kiván megállapítani, — kénytelen vagyok kijelenteni: hogy ez korai. E részben csak arra utalok, hogy az 1908—1913. években az állami adókivetési rendszer és összege folytonos hullámzásnak volt és van kitéve és így nem lehetünk azon helyzetben, hogy végleges megállapításról szóljunk. Tudjuk, hogy az 1907. évi adókimutatások készítésekor a régi adók voltak. — Tapasztalhatták lelkész uraink, hogy az 1908. évi V. t.-c. életbeléptetése alkalmával a II. oszt. kereseti adó — és így az egyházi adó kivetési adóalapja mennyire csökkent. Az 1909. V. t.-c. életbe lép 1913. évig, amely szerint a földadó, a kataszteri tiszta jövedelemnek eddigi 25'5 százaléka helyett 20 százalék lesz. Az 1909. VII. t.-c. az egyszobás lakásnál már ez évben 10 fillért szállított; igaz, hogy a 4—6 stb. szobáknál emelte az adót, de ilyen lakás faluhelyen kevés van Az 1909. évi VII. t.-c. 1911. évben lép életbe, mely szerint a tőke kamatadó kivetési kulcsa 10 százalék helyett 5 százalék lesz. Az 1909. évi IX. t.-c. eltörli az egész kereseti adókat, vagyis az 1908. évi V. t.-c, által meghagyott II. oszt. kereseti adót is; fentartja az általános kereseti adót, amely falu helyen kevés van. Az 1909. X. t.-c. eltörli azt az általános jövedelmi pótadót is, mely több lelkész úr felszólalása dacára a segély kiszámításánál szintén az állami adóhoz vétetett. Igaz, hogy ezen új törvény bizonyos jövedelem adót követel, de miután 800 korona összes jövedelemmel bíró egyéneket adómentesít, — ilyet falu helyen keveset fog találni. Azt hiszem, ennyi elég annak bebizonyítására, hogy az 1913. és 1914~ik év előtt, végleges segélyezési kulcs megállapítására gondolni nem lehet, — ha csak azt nem akarjuk, hogy egyik-másik egyházunk háztartása meginogjon és anyagi zavarokba jöjjön, — amitől Isten óvjon. jző. „ Egy elkeresztelés. Érthető érdeklődéssel olvastam az Ev. Őrálló f. é. 3. sz. tárcarovatábanközölt különös áttérési eseteket. Az ily elszórt jelenségek jellemző ecsetvonásai a klerikalízmus korhű képének. Megvagyok győződve arról, hogy alig van hazánkban lelkész, a kinek működése alatt ilyen, vagy ehhez hasonló eset elő nem adta volna magát. A klerikalizmos sehol sem tagadja meg magátS a milyen fölösleges munka az oroszlánt harapásra, — vagy, — hogy a hasonlat ne sántítson oly nagyon, a rókát ravaszságra tanítani, ép oly fölösleges a kath. püspöki kar azon igyekezete, melylyel a „Ne temere" visszavonása alkalmából kiadott instructíóíban arra oktatja ki embereit, hogy buzgólkodással, eszélyességgel, leleményességgel, a polgári törvények és iskolai szabályzatok kijátszásával igyekezzenek az eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezetni. Fölösleges volt ez instructió; hiszen a leleményesség és eszélyesség, a törvény kijátszása javában