Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-31 / 14. szám

126 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. lehet. Ugy-e sokat hallottatok már arról, hogy Ő mennyire szerette a gyermekeket. Talán olvastátok is az evangéliomban, hogy egyszer, midőn az édes anyák kis gyermekeiket hozzá vitték, hogy megáldaná őket, azt mondta az ő tanítványainak : „Engedjétek, hogy a kis gyermekek jöjjenek én hozzám és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa." Más alkalommal is nagyon sokszor kimutatta a gyermekek iránti végtelen szeretetét. Nem olvashatjuk ugyan az evangéliumban, de azért én biztosan tudom, hogy Ő, ha egy eltévedt gyermeket talált valahol, kézen fogta és hazavezette szüleihez, ha pedig valamelyik gyermek a játék közben elesett, odament hozzá és felemelte, sőt azt is tudom, hogy ha egy fiucskának eltörött a játékszere, akkor ő kezébe vette azt s azt mondta : „Lovacska, mondom néked, azonnal ragadj össze, hogy ez

? a kis fiu megint lovagolhasson rajtad." S lássátok' k. gy., az Ur Jézus, aki ennyire szerette a gyermekeket s aki épp ily nagyon szeret titeket is, maga mondja, hogy a legszebb dolog ezen a világon gyermeknek lenni. Egyszer, amint azt szent leckénkből hallottátok, odavezetett egy kis gyermeket tanítványai elé és azt mondta nekik: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek s olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Lássátok, k. gy, azt mondja az Ur Jézus az ő tanítványainak, ezeknek a komoly, felnőtt embereknek, hogy csak akkor fogadja be az Isten őket a mennyországba, ha olyanok lesznek valarniképen, mint ti vagytok. Titeket állít oda példaképen a tanítványok és minden ember elé, mikor azt mondja, hogy tiétek a mennyország, az a gyönyörű szép ország, ahol a jó Isten lakik, ahol soha sincs zúzmarás, hideg tél, ott mindig ragyogó, szép tavasz van, ahová a fehérhajú nagyapa, meg a nagyanya, sőt egyitek-másitok családjából talán az édesapa és az édes mama is elköltözött. Ide, ebbe a boldog, szép országba csak azokat engedi be az Isten, akik olyanok, mint ti, azaz akiknek szivük olyan ártatlan, tiszta lelkük olyan üde, hófehér, mint a tietek. Lelketek tisztaságáért szeret benneteket, k. gy., az Ur Jézus, s azért mondja, hogy a nagyoknak is olyanoknak keli lenniök lélekben, mint ti vagytok, mert csak a tiszta lelkűeknek van helyük a mennyországban, ő pedig oda szeretne juttatni minden embert. Sajnos azonban, k. gy., a felnőtt emberek közül sokan elveszítik lelkük tisztaságát, így aztán nem is mehetnek be a mennyeknek országába. Ugy-e ti nem szeretnétek ilyen sorsra jutni, sőt inkább forrón óhajtjátok, hogy az Ur Jézus akkor is szeressen benneteket, ha majd nagyok lesztek. Vigyázzatok, k. gy., lelketek tisztaságára nagyon, hogy az ő szeretetében megmaradhassatok. Lássátok, olyan a ti gyermeklelketek is, mint az a tiszta, hófehér ruha, amit édes anyátok a szét) tavaszí vasárnapokon ad rátok. Ugy-e menynyire kell arra ügyelni, nem szabad benne a falhoz támaszkodni, sem a fűbe leheveredni, csak tiszta kézzel szabad hozzá nyúlni, mert azonnal meglátszik rajta minden picike folt. Épen így meglátszik a lélek fehérségén a hazugság, az engedetlenkedés, a lustálkodás, az elbizakodottság, a dicsekves, a hirtelen harag és minden egyéb rossz indulat. Attól a gyermektől pedig, akinek a lelkén foltok vannak, elfordúl az Ur Jézus, s azt mondja róla nagy szomorúan, hogy ez a gyermek sohasem juthat be a mennyeknek országába, mert nem az én kicsinyeim közül való. Isten ments, hogy rólatok valaha ilyet mondjon ő, k. gyermekeim ! De nem is fog mondani ugy-e bár soha. mert hiszen ti minden erőtökbői vigyázni fogtok lelketek ártatlanságára. Kerülitek azokat a rossz indulatokat, amik lelketekben kárt tehetnének és sohasem tesztek olyat, ami azon valami foltot hagyna. De erre a magatok erejéből nem mindig lesztek képesek, k. gy., mert hiszen tudjátok, hogy az Ur Jézus is azt mondta, hogy a lélek az kész, de a test erőtelen. Csak a jó Isten segíthet benneteket erre ; épp azért én azt ajánlom, hogy gyakorta vigyétek lelketeket buzgó imádságban az ő trónusa elé. A buzgó imádság őrzi, óvja, tisztítja a lelket, amint azt egy gyönyörű kis versikében elmondja egy magyar költő. Figyeljetek szépen erre az édes kis versre, amely így hangzik : Eljött a doktor bácsi egyszer, Aztán beoltá Évikét És mondá : „Jöhet már a himlő, Az arcod marad sima, szép." ,Hát oltsd be doktor a szívét is, Amint beoltád a karát, Hogy gond, nyomor és sors csapása Rosszá ne változtassa át." S a doktor sima homlokára Egyenként gyűlnek a redők, Ahhoz nem értek, - így szól végre, — Tanítsd meg imádkozni őt! {Sebesi Jób.) Tanuljatok hát, k. gy., ti is szívből imádkozni, hogy a jó Isten segítségével lelketeket tisztán és ártatlanul megtarthassátok. Ha így cselekesztek, akkor gyermekségtek vidám, gondtalan boldogsága nem maradozik el tőletek az eltűnő évekkel együtt, hanem elkísér az élet útján egész odáig, mikor az Ur Jézus bevezet benneteket a mennynek országába. Ámen. Budapest. Szüts Gábor, ev. vallástanár T Ä R C Ä. Ä gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMAR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás. (Folytatás.) Ezt a biblia érdekében közelebbről is meg kell világítanom. Mindenki, aki tud valamit a biblia hagyományáról, kénytelen elösmerni, hpgy a helyes szöveg megállapításának az általános szövegkritikai szempontok szerint kell történnie. Az az idő már régen elmúlt, amikor a szövegkritikai munkát szentségtörésnek tekintették. A szövegkritikai munka észrevétlenül az irodalom kritikáiba vezet át. Például a Márk evangélioma befejezésének valódiságát illető kérdés, mindkettőhöz tartozik. Ha a történelmi kritika felé vezető lépést meg akarjuk tenni, úgy azt határozottan kell megcselekednünk. Az egyházi theologusok sokáig a retiráló hadsereghez hasonlítottak, akik folyton hátrálva az egyik számot a másik után hagyták el. Kénytelen vagyok e tárggyal tovább foglalkozni, mert e tekintetben né-