Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-31 / 14. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 127 zetern szerint nagy veszély fenyegeti a gyülekezetet -és pedig egészen másmilyen, mint aminőről rendesen beszélnek, t. i. nem a téves nézetek veszedelme, hanem az egész vagy fél becstelenség. Először is a theologusokra nézve. Ä tudomány és így a theologia ideálja egyedül az, hogy meggyőződés által vezéreltesse magát. De a tudományos munkánál is vannak erkölcsi kísértések, melyek hűtlenségre csábítanak, hogy megszeressük a jobb vagy bal tapsait. Ilyen a kritikus, theológus helyzete is. Kísértésbe jöhet, hogy megtagadva meggyőződését, megnyerje a nem keresztény körök elismerését. De eltekintve az ily megtagadás becstelenségétől, illúzió az, különösen szemben a következetes ellenfelekkel. Egy theológus, aki közönyös, vagy csak magánügynek tekinti vallását, nem igyekszik hódítani, azzal a nem keresztény részen nagyon meg lesznek elégedveFaltörönek használhatják a gyülekezettel szemben mindaddig, amíg azt mondhatják : a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Míg az a theológus, aki világosan nyilatkozik, legyen bármily eretnek is, mégis viszonyban akar állani az Istenhez, pl. imában élni, oly távol áll a következetes tagadástól, hogy szinte lehetetlen abba esnie. A kritikus theológus könnyen kísértésbe jön, hogy kritikai meggyőződését ahhoz alkalmazza, amit a gyülekezetben hallani óhajtanának. És nem lehet mondani, hogy a hívő keresztények részéről ilyesmit mindég aggodalommal visszautasítanának. A hivő keresztények között előfordultak e téren olyan dolgok, melyek erkölcsi tekintetben nagyon komoly jelentőségűek. Az, hogy sokan szemben a kritikus problémákkal, melyek felvetődtek — eddig úgyszólván kizárólag az ótestamentomra vonatkozók, — várakozó álláspontot foglaltak el, érthető és indokolható. Amikor meg mások a hit nevében elútasítanak minden újat, az bizonyára rövidlátás és a jövőre nézve veszélyes is lehet. De képzeljük el, hogy egy helyen lenne öszszehalmozva mindaz az elsietett ítélkezés, amelyet ez ügyben hoztak személyekről és irányokról a hivő keresztények ! Legtöbbször a legélesebb ítélet épen a tudatlanságban és bizonytalanságban gyökeredzik. Joggal panaszolhatjuk azt a felületességet, mellyel hivő emberek kezelik ezen dolgokat. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Lelkészi jubileum. Bátaapáti ág. hitv. ev. egyházközség és annak filiái Alsónána és Zsibrik f. hó 20-án, virágvasárnapján ünnepelték szeretett lelkészüknek, Kracher Györgynek 25 éves lelkészi jubileumát. Az ünnepély d. e. 10 órakor a templomban kezdődött, mikor is a jubiláló lelkész ünnepi beszédben visszatekintve a negyedszázad küzdelmeire és áldásaira, úgy egyházközsége, mint maga nevében, hálát adott a minden adományok adójának az elvett jókért. A templomot zsúfolásig megtöltötte a közel és távolból összesereglett hívő sereg. Istenitisztelet után a jubiláns lelkésznél a következő küldöttségek tisztelegtek: Petter Ágost bátaapáti tanító a presbytériummal üdvözölte az egyházközség nevében, Horváth Zoltán bátaapáti községi jegyző üdvözölte a politikai község nevében, Fritz Lipót alsónánai tanító üdvözölte a presbyteriummal együtt az alsónánai leányegyházközség nevében, Kardos István alsónánai jegyző s Roth Jakab biró üdvözölte a politikai község nevében, Köhler Frigyes zsibriki tanító és Forster Péter zsibriki gondnok üdvözölték a zsibriki leányegyházközség nevében. Megható volt Köhler Frigyes gondnoknak versbe szedett, de szívből jövő felköszöntője. Genersich Tivadar, a bonyhádi főgimnázium vallástanára üdvözölte a bonyhádi gimnáziumi tanári kar s a mecsek-vidéki tanítói kör nevében, mely utóbbinak jubiláns lelkész az elnöke, Szűcs Imre majosi lelkész és Pflug János presbyter üdvözölték a majosi egyházközség nevében, hol a jubiláns három évig mint káplán áldásosán működött s kedves emléket szerzett magának. — Oravetz István uradalmi intéző üdvözölte az apátii uri osztály nevében. — Levélileg és sürgönyileg még számos tisztelő s barát üdvözölte, Horváth Sándor főesperes sürgönyileg, Tomka Gusztáv alesperes levélileg stb. A küldöttségek nagyobb része szeretetük jeléül emléktárgyakkal is kedveskedtek a jubilánsnak; különösen szép volt az alsónánai leányegyházközség ezüst téntatartója s a zsibriki leányegyház községének képes nagy bibliája, melyet Forster Péter zsibriki gondnok nyújtott át. A szép s szívből jövő üdvözlésekre jubiláns lelkész meghatottan, szeretettel válaszolt, s beszéde alatt a szeretet könnyei jelezték sok szemben a jubiláns lelkész és családjával való szíves együttérzést. Üdvözlések után a Szeiler-vendéglőben volt az ünnepelt tiszteletére 60 terítékű banket. , Délután a vendégek a lelkész-lakban gyülekeztek össze, hol késő estig örültek az örülőkkel. Az összesereglett tisztelők kedves emlékekkel szívükben tértek vissza otthonukba. Templom-megtagadás. Vettük s minden Kommentár nélkül közöljük a következő tudósítást: Megszoktuk már a református testvérek részéről, hogy templomaikat evangélikus istentiszteletek céljaira át nem engedik s az erre vonatkozó, legildomosabb formában nyilvánított kéréseinket megtagadják. Legújabban egy ilyen visszautasítás jegyzőkönyvi indokolásával is találkozunk, mit nem lesz érdektelen közölni. A stószi lelkészséghez tartozó vidéki magyarajku hitfeleink eddig évenként háromszor — a csécs-i (Abauj m.) református templomban tartották istentiszteleteiket. Mivel azonban ez a hely a hívektől, kik tulnyomólag Szepsiben laknak, egyoldalúan távol esik, felmerült az óhaj, hogy ez istentiszteletek Szepsiben tartassanak, ahol szintén van református templom. Az ez ügyben a templom és orgona átengedéseért kérvényileg megkeresett szepsibeli ref. egyház presbitériuma azonban így határozott: ,, . . , beható eszmecsere után 7 szavazattal 3 ellenében a kérelemnek helyt nem ad * — A jegyzőkönyvi kivonat pedig így folytatja : „Mint kezdettől fogva mind e mai napig, úgy a jövőben is, a tesvérfelekezet hívei előtt templomunk saját felekezeti istentiszteleteink alkalmával nyitva áll. Az önálló ág. h. ev. felekezeti isteni tiszteletek céljaira, templomunkat és orgonánkat épen a testvéri szeretet és békességes együttlakás érdekében meg kellett tagadnunk, azért, mert a mindennapi tapasztalat (!) igazolása szerint a szívesség, vagy bármi más alapon létrejött közösséz, az egyesek s a két testvér-felekezet nyugalmának és békességének felbontója, viszály és perpatvar előidézője lett; amiket pedig előidézni egyáltalán nem óhajtunk." Ehhez valóban nem kell kommentár ! Furcsa testvéri szere-