Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-24 / 13. szám

116 EVÄNGELIKUS ÖRÁLLQ 1910. a szepesi viszonyokat, bátor vagyok állítani, hogy a szepesi egyházak lélekszámának apadását sem az egyházpolitikai törvények, sem őrállóinak lanyhasága vagy pláne bűnös kötelességmulasztása nem okozza, hanem egészen más viszonyok, melyek a sötét statisztikai képet derültebb oldaláról mutatják be. Mindenekelőtt szabadjon konstatálnom, hogy a mi a szepesi ev. elem pusztulását illeti, az csak látszólagos, mert igaz ugyan, a statisztika kimutatja, hogy 1831— 1907-ig a három szepesi esperességben, hozzávéve a VI sz. kir. vár. egyházmegyéből Lőcsét és Késmárkot is, a lélekszám 35871-ről 26357-re apadt, vagyis, hogy 9514 lélekkel megfogyott ott az evangélikusok száma, de ebből még nem következik, hogy ez a hiány föltétlenül veszteségnek könyvelendő el. Hisz közismert tény, hogy a szepesi ev. családok ifjabb nemzedéke leginkább lateiner pályára lép, amit a megyében levő számos kiváló tanintézet következtében könnyen megtehet, s ezeket azután széjjel viszi sorsuk a szélrózsa minden irányában. Nincs megye az országban, melynek fiaival oly gyakran lehetne találkozni, mint a szepesiekkel. S azt hiszem tanulságos, s a Szepesség kulturniveaujára jellemző statisztikát lehetne csinálni, ha összeirnók az országban szerteszéjjel lakó s a Szepességből származó ev. magasabb állami tisztviselőket, katonatiszteket, papokat, birákat, ügyvédeket, tanárokat, tanítókat s tanítónőket s egyébb tisztviselőket: s bizony kiderülne, hogy a statisztika szerinti deficitnek tekintélyes kontingense ezekben térülne meg. Ä látszólagos pusztulásnak másik oka még evidensebb: Amerika! Tán tizezerszámra élnek ott szepesi hitsorsosaink, kik természetesen a közölt statisztikából hiányzanak, azoknak a kivándorlásáért pedig tán nem lehet az egyház vezérférfiait felelőssé tenni? S miként a szepesi egyházak pusztu'ásának okait leginkább ezekben kell keresnünk, ugy bizonyára minden más egyháznak és egyházmegyének is megvannak a maga lokális okai, melyeknek következtében a lélekszám apadóban van. S bár mennyire hiszem és vallom, hogy az isteni kegyelem mellett a mult idők nagyjainak buzgó, lelkes s mindenekfelett hivő lélekből fakadó munkássága tartotta meg egyházunkat az akkori idők viharjai közepette: mégis meg vagyok arról győződve, hogy a mai nemzedék, vezérek és vezetettek egyaránt, sem méltatlanok apáik örökéhez! De nem pusztán ezekért bátorkodtam dr. Szlávik cikkére reflektálni, nemcsak azt akartam kifejteni, hogy a kimutatott statisztika nem feltétlenül a visszaesés, hanyatlás, sőt pusztulás jele, hanem rá szeretném irányítani az érdekeltek figyelmét arra, hogy miként lehetne a statisztikát igazán tanulságossá tenni, hogy lehetne azt az egyházakban, egyházmegyékben tapasztalt népesedési mozgalmak igazi okainak kikutatására felhasználni. Ezt én csakis a pontosan és lelkiismeretesen vezetett egyházi Törzskönyv létesítésével tartom egyedül lehetségesnek. Anyakönyveink csak a természetes évi szaporulatot vagy hanyatlást mutatják ki és sohasem hű tükrei a gyülekezet népesedési mozgalmának. De ha a Törzskönyvben a többi között rubrikát nyitunk - miként én azt az én egyházamban tettem — a költözködési statisztikának is, okvetlenül igazabb képét kapjuk gyülekezetünk állapotának, s ami a legfőbb, mindenkor képesek leszünk a deficit vagy szaporulat okait minden kétséget kizárólag kimutatni. Előnye az ily törzskönyvnek azután nemcsak az, hogy bármikor lehet belőle pontosan megállapítani a gyülekezet lélekszámát, nemcsak hogy figyelemmel kisérhetjük abban a költözködés következtében beállott változásokat, nemcsak hogy megbecsülhetetlen anyagot gyüjtünk vele gyülekezetünk történetére vonatkozólag, hanem legfőképen: egyedül az ilyen magyarázó segédeszközökkel lehet a statisztikából jogos következtetéseket és tanulságokat levonni s egyedül az ilyen statisztika mutathatja meg a lelkésznek, mi a legszükségesebb teendő gyülekezete tagjainak megtartása céljából! Jancsuskó László. T A R C Ä. A gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMAR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás. Oly megoldást, mely minden időre érvényes, nem nyerhetünk. A theologia és filozofia sokszor azt hitte, hogy megtalálta, de már a következő nemzedék reá jött, hogy az illúzió. Nekünk oly végzésre és kifejezésre van szükségünk, amelyet használhatunk és pedig ugy önmagunkban, mint az apologetikus és misszionáló hirdetésben. Ha a dolgok ugy fejlődnek, mint napjainkban, jöhetnek olyan idők, amikor mást fognak keresni a kereszténységben és más kifejezéseket fognak igényelni. Ne gondoljuk azt, hogy nincs több az emberben és a kereszténységben, mint amennyit mi birunk abban találni. Látszólag ez nagyon leverő. De a valóságban nagyon üdvös, mert azt kiáltja állandóan felénk: tovább, előre ! A kultura feletti határozás, mely különösen feladata a theologiának, megvilágítása annak a viszonynak, melyben áll a theologia a határos humánus tudományokkal, aminők: a természettudomány, az általános filozofia, psychologia, szociologia, a történet. A középkorban a humánus tudományokat („filozofia") a theologia szolgálóinak nevezték, pedig sokszor a szolgáló parancsolt az úrnőnek. Egészen a legújabb korig a theologia képezte a tudományok pyramisának a csúcsát, ahová néztek fel a többiek s ahonnan áramlott le világosság a többire. A humanisztikus renaissance mozgalom korszakától kezdve érezhető az a törekvés, hogy biztosítsák a humánus tudományok önállóságát. Lépésről-lépésre küzdtek azért és a felvilágosodás és forradalom korszakában nyert nagy fordulat óta, senki többé komolyan nem vitathatja azok önállóságát. De a humánus tudományok, ugy látszik, tovább mennek. A legutóbbi időben különösen nem viselkednek közönyösen a kereszténységgel szemben. Elösmerik, hogy az mint történeti és lélektani tünemény megérdemli a legnagyobb figyelmet. De ugy akarják e tüneményt tekinteni, mint minden mást, mint egy természetes kulturproduktumot, mely időhöz van kötve, az idők folyamán elöregedett, mint minden más vallás. És minden tudomány, a történet, psychologia, bölcsészet megkívánja e tekintetben a maga részét. Hol is maradjon itt aztán hely a theologia részére? A keresztény gyülekezet nem is tilthatja meg egy