Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-17 / 12. szám

107 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. Gemeinde Diakonus, oder auch wohl Archidiakonus, und schon als solcher stand er auch auswärts ingrossem Ansehem. Im Jahre 440 endlich wurde er römischer Bischof u. lebte bis zum Jahr 461. Ebenso berühmt, wie als Kirchenpolitiker u. als Dogmatiker, war Leo auch als Prediger unter seinen Zeitgenossen, u. er muss fleissig gepredigt haben Wir besitzen nämlich noch 96 ächte Predigten von ihm, ausser 20 aller Wahrscheinlickeit nach unächten. Ihrem Inhalt nach lassen sich die achtennäher so anordnen u. bezeichnen

: 5 Predigten vom Jahrestage seiner Bischofswahl (de natali ipsius), 6 bei öffentl. Einsamhingen, für die Armen

, 9 Predigten de jejunio decimi mensis, 10 auf Weihnachten (de nativ. Christi), 8 auf Epiphanias (in Epiph. solemnitate), 12 in guadragesima, 1 Predigt von der Verklärung Christi, 19 Predigten de passione domini, 2 über die Auferstehung am Ostersonabend, 2 über die Himmelfahrt, 3 an Pfingsten, 4 an den jährl Pfingsfasten (de jej. Pente

) 2 am Tage Peter u. Pauli, 1 am Märtyrerfeste Peter, 1 am Märtyrerfeste des heil. Laurentius, 9 Predigten auf das Fasten des 7. Monats, 1 Predigt über die 7 Seeligheiten, u. 1 wider die Ketzerei des Eutyches. Es sind fast lauter Fest — u. Gelegenheitsreden u. alle von sehr geringen Umfange. Die längsten können nicht über 20 Minuten gedauert haben, u. sehr, viele dürften kaum 10 Minuten ausgefüllt haben. Es ist unverkennbar, dass Leo sich den Augustin zum Vorbilde genommen u. s. w." Nem folytatom tovább e szemelvényeket. Akit a kérdés közelebbről érdekel, az hasonlítsa össze p. o. az Ambrosius, Augustinus, N. Leó és Gergelyről szólló részeket Drask. 60, 64, 68, 77, 81. s köv.' 1. Rothe 94, 104, 108, 141, 153. s köv. lapjaival, — vagy pedig az újabbak közül, ahol már Nebe a a forrása, p. o. a Hofacker, Stier, Tholuck, Gerock és Kögelröl szóllókat. Drask. 187, 188, 189, 204, 207. és köv. lapját Nebe III. 124, 176, 280, 427, 432. s köv. lapjaival. Kettőt a Hofackerről és Kőgelrőlszóllőt, ízelítőül. ,,

Hofacker L. a búbánatra hívó, ébresztő, buzdító beszédek nagymestere. „Szeretnék harsogva zúgni, hogy lenn a déli övtől az északi sarkig hallassék szavam, mikor azt kiáltom: emberek féljétek az Istent, neki adjatok dicsőséget, de az emberiség vak, szemét hólyaggal borította a kor szelleme, e világ istene!" És a korán elhúnyt lánglélek óhaját betöltötte Isten. Szava riasztó harsonává lön, mely ébresztő kürt, oly tisztán, oly ércesen, oly veséket és velőket áthatóan, oly megrázóan és fölrázóan tudott szóllani, hogy az emberek ezrei közelben és távolban mintegy varázsütésre ébredtek föl a bűnnek álmából.

4' {Drask. 187. 1.) „Ich möchte schreien, dass man's vom Südpol bis zum Nordpol hörte; dass die Menschen doch Gott fürchten u. ihm die Ehre geben sollen

; aber sie sind blind, benebelt von Zeitgeist, vom Gott dieser Welt! 0 Brüder, betet, eilet zum Lamme Gottes hin . . . Was er begehrte, das hat ihm Gott der Herr gewährt. Es hat seine Stimme, wie eine Posaune erhoben . . . aber seine Posaune hatte einen so hellen, einen so Mark u. Bein durchschneidenden, deutlichen Ton, dass sie weit und breit vernommen wurde, und viel Volks aus dem Todesschlafe der Sünde geweckt hat." [Nebe, III. 124. 1.) 1 „

Kögel ... a stylnek és formának mestere. Költő, aki mindent ragyogó képekben lát s aki fáradtság nélkül képes eszméit alakba önteni, most gyönyörködtető, képzeletben és kedélyben gazdag szinpompával, majd mélyen megillető fönséggel, amint tárgya megköveteli. A klasszikus ókor és a jelen modern irodalmát egyformán ismeri. Embert, életet, korszellemet, multat és jelent egyaránt ismerve, hatalmában áll, tetszése szerint hallgatóit egyszer fellelkesíteni, máskor porig alázni; egyszer menybe emelmi, máskor poklokra sújtani; megnyugtatni vagy feltüzelni, megörvendeztetni vagy megszomoritani. Thémái szabatosak. Nyelve modern szellemgazdag stb." (Drask. 207. 1.) „Kögel ist ein Meister in Form und Styl . . . Ein wirklicher Dichter, welcher mit der Sprache, mit dem Ausdrucke nicht zu ringen hat, der alles, in Bild u. Gestalt, in individuelster, konkretester, anschaulichster Wirklichkeit vor Augensieht u. alles sofort in die schönste, je nach dem es der Gegenstand forder, in die anmuthigste oder in die erhabenste Form hineingiesst ... er ist in der Litteratur des klass. Alterthums zu Hause u. mit der modernen Weltlitteratur innig ver raut ... Er besitzt eine ausgbreitete Menschenkeutniss, hat ein tiefes Verständniss für seine Zeit, überblickt die Geschichte der Welt u. die Lage der Gegenwart ... Er hat es in seiner Macht, seinen Zuhören zu entzücken u. niederzuschmettern, himmel hohzuerheben u. in die tiefste Hölle herabzuschleudern^ er kann ihr jauchzen u. weinen machen, beruhigen u. entflammen . . . Die Sprache ist durchaus modern u. s. w." (Nebe III. 433. 1. Drask. fejtegetéseinek sorrendjét követve.) Hasonlítsa már most össze ezzel bárki is azt a mystifikátiót, amelylyel Draskóczy műve 141. és 142. 1. félrevezeli az olvasót! — Jellemző az is, hogy Rothet mindössze csak 4-szer, ellenben Nebet 11-szer idézi. De egy részletről, a szép „zengő ligetről

1

1, még is azt hittük, hogy az teljesen önálló és eredeti. S ime kisült, hogy az is — anélkül, hogy sejtetné — Nebe művéből van kiírva aképen: ,,Ez a történelem pedig bennünket egy szinte végtelen kiterjedésű szép ligetbe vezet, melynek minden cserjéje, bokra, kisebb, nagyobb fája úgyszólván kivétel nélkül, ügyes kertészi kézzel van csinnal, gondosan kitervelt alakban : egyformára metszve. De az árnyas berkek mindegyik fáján más madárka fészkel, hogy aztán a hasadó hajnalon, vagy a csöndes szép alkonyon mindegyik madárka a maga természetes s épen azért bájos, a maga eredeti s épen azért igaz és mindig új a maga bensejéből fakadó és épen azért olyan szívreható hangján zengjen dicséretet a jó Alkotónak ezer és ezer nyelven, ezer és ezer hangszínezettel, de mindig egybeolvadó csodás őszhangzattal, úgy, hogy a fönséges symphóniának örökkönörökké csak egyetlenegy, megtisztulásra, vallásos reményre, emberszeretetre, Isten imádatára hivó szent melódiája van, az égi dal: „Rz idvesség a mi Istenünktől vagyon, aki a székben ül és a Báránytól, kinek legyen áldás, dicsőség, bölcseség, haladás, tiszteség, hatalom és erő mindörökön-örökké! . . . {Drask~ 229-230. 1.) „Ich bin am Schlüsse meines Überblicks. Wer der Predigt der Gegenwart näher tritt, genauer in sie hineingeht, der sieht sich in einem Haine, da alle Baumchen und Baume fast ohne Ausnahme nach einer schönen Form zugeschnitten sind — ein grosses Einerlei, aber in jeden Baumchen u. Baume hat sich ein anderer Vogel sein Nest gebaut, der in seiner Weise, in seiner Tonart, mit seiner eigenthümlichen