Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-06 / 2. szám

1910. tömörítéssel és szervezéssel felvehessék a harcot az előrenyomuló tóm. kath. propadandával szemben. Egy szépen meginduló, szép reményekre jogosító élő evangéliumi szervezetnek a mostoha viszonyok súlya alatt ez öt éven át kellett elpusztulnia. Felérhet-e a sok közigazgatási uton elfogyasztott tinta és papiros, gyűlési költség és szónoklatok csak egyetlenegy ily kisebb, de élő egyházi szervezet elpusztulásával ? Meg kell jegyeznünk, hogy ezidőszerint nem állott módunkban a zombori missió e szomorú állapotáról megfestett kép hűségét ellenőrizni. De részben az ottani lelkésznek az egyetemes gyűlésen történt felszólalásából, részben hozzánk küldött és lapunk hasábjain közölt fejtegetéseiből következtetve hitelt kell adnunk e magánúton tudomásunkra hozott értesítésnek és ennélfogva komoly kötelességünk figyelmeztetni minden illetékes tényezőt, mentsenek ott és addig, a hol és a meddig van mit menteni, ne alkalmazzák a szabályt a maga rideg papiros-jellegével, de bocsátkozzanak le az élet parancsoló szükségleteihez; adjanak, ha kell, több segélyt a missióknak, kevesebbet a teherbíró egyházaknak, mert ha valahol, úgy a zsenge szervezetű missíói egyházakra áll az, hogy : summum jus summa injuria. Rz egyetemes adóalapi szabályrendelet módot ád kivételes intézkedésekre. Úgy emlékszünk reá, maga az egyetemes gyűlés is jóindúlattal tárgyalta a missiók kivételes segélyezésének ügyét. Siessenek tehát a segélyakczióval fent — és siessenek a pásztorok lent, hogy senkit lelkiismereti felelősség ne terheljen híveink elvesztéséért. Újból kérjük őket: vigyázzanak a missiókra. G. H. Szabadsajtó és a Protestantismus. Irta: Zsilinszky Mihály. Aki az emberiség újkori fejlődését és kulturális haladását ismeri, az bizonyára tudni fogja, mit jelent az a két szó, mely e sorok czimét viseli. Tudni fogja azt is, hogy a sajtószabadság és a Protestantismus két olyan ikertestvér, két olyan kulturális tényező, melyek nélkül a mai közéletet már elképzelni sem lehetne. Mind a kettő a szabad gondolatnak, a szabad lelkiismeretnek és férfias meggyőződésnek támasza, védője és erősítője. Mind a kettő íek állandóan közös két nagy ellensége van : a politikai zsarnokság és a vallási fanatismus. Ez a két ellenség rendesen együtt jár. Főtulajdonságai közé tartozik az, hogy midőn a rnaga részére megköveteli a korlátlan szabadosságot, ugyanakkor nem tűri el másoknak gondolatbeli és férfias megyyőzödését; nern ismer sem jogot, sem igazságot. Pedig bátran elmondhatjuk, hogy a művelt világ a szabad sajtónak és a protestantismusnak köszöni a politikai, a társadalmi és egyházi kulturális haladás legbecsesebb vívmányait ! Szinte hihetetlennek látszik, hogy a kulturális és erkölcsi haladásnak ez a két kipróbált hatalmas tényezője valaha ellentétbe juthasson egymással. Hiszen a Protestantismus világszerte s igy hazánkban is nagyobb részben a sajtónak köszönheti elterjedését és megerősödését. Guttenberg találmánya világ örténelmi jelentőséggel bír. Ezt a reformátori lelkű férfiak csakhamar felismerték és a nyomdák felállítása által igyekeztek eszméiket és tanaikat terjeszteni. Ilyen tények után valóságos képtelenségnek tűnik fel, hogy a XX. században protestáns evangelikus előkelő férfiak merényletet követhetnek el a sajtó szabadsága ellen. Fájdalom ez is megtörtént itt saját hazánkban, amire — tudtommal — hazai prot. egyházunkban példa nincs. Ezért érdemes, sőt szükséges róla megemlékezni és — a gondolat és meggyőződés szabadsága nevében ellene tiltakozni. A pápás egyház . kebelében a szabad gondolat elnyomása közönségesen ismert traditio. Ott évszázadok óta »Indexre« kerülnek az olyan irodalmi művek, melyeket az illető pápai inquisitor urak veszedelmeseknek tartanak. Bajos volna felszámítani azoknak a I becsületes, jeles theologusoknak és természettudósoknak a neveit, akiket szabad tudományos meggyőződéseik közlése miatt a legkínosabb tűzhalálra ítéltek. Az ilyen istentelen Kegyetlenség az evangeliumi prot. egyházban sohasem volt divatban ; jóllehet ellenkező nézetű emberek itt is gyakran állottak egymással szemben A mai magyarhoni evang. protestáns egyháznak más a baja ! Itt ma nem sokat törődnek azzal, hogy minő vallási meggyőződése, vagy theologiai iránya van a lelkésznek. Azt sem nagyon vizsgálják, hogy minő az erkölcse, lelkészi lelkiismerete, buzgósága és népszeretete; de azt igen, hogy megbízható »hazafi«-e, és minő politikai párthoz tartozik ! ? Ezt az irányzatot veszedelmesnek találom, mert a mai nihilistikus, tehetetlen, erkölcstelen és elvtelen pártpolitika, mely már is megmérgezte az egész társadalmi életünket, végromlással fegyegeti az egész evang. egyházat. Ismétlem, hogy végzetes útra tértünk, midőn a nemzetiségi kérdést, melyet az egész művelt világ kiválóan politikai kérdésnek tart, engedtük behur-