Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-17 / 12. szám

105 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. egyh. járulék egy helyen nagy teher, más helyen nem az Az a % sem lehet egyedül irányadó, bármily uj alapon számittassék is ki. Balczó Lajos ozdini lelkész. Végső szó Draskóczy tanárvizsgálati szakdolgozatáról. Az »Ev. Őrálló« 7. számában higgadtan, minden személyi éltől menten két kérdést intéztem »Dunántuli«-hoz: 1. Tagadja-e, hogy Draskóczy önkényesen megváltoztatta theol. tanári szakdolgozatának kijelölt thémáját; 2. Tagadja-e, hogy Draskóczy müve compilálás, másolás, kiírás. Ezt a 2 kérdést abban a meggyőződésben tettem, hogy ^Dunántúli« egy komoly, lelkiismeretes szakember, a kinek olvasottsága, helyes ítélőképessége van, aki képes felülkerekedni a személyes sympathiákon, a kinek van irói érzéke, aki ismeri az általánosan elfogadott nézeteket az irodalomban az irói tulajdonjogról, az eredetiségről, önállóságról stb. Legutóbbi cikke alapján azonban — sajnos — csalódtam benne. Mert aki a kérdéseimre való nyílt felelet helyett ízléstelenül személyeskedik, üres, hiábavaló phrázisokkal dobálódzik; aki azt állítja, hogy idegen forrásoknak szolgai másolása, német műveknek szószerinti kiírása inkább dicsérendő, mint gáncsolandó tulajdonság; az sem nem komoly szakember, sem nem igazi iró, sem nem kritikus. Egész polémiánkban különben az a jelemzö, hogy én nyugodtan, tárgyilágosan tényeket, meggyőződés alapján szerzett nézeteket állítottam, »Dunántúli« pedig nem czáfolt, hanem személyeskedett, nagyhangú phrázisokkal dobálódzott, s mindig el akarta terelni a vitát a főkérdésről, mindig másról beszélt, a helyett, hogy állításaimat czáfolta volna. S legutóbbi cikke után már azt is tudom, hogy miért, Azért, meri „Dunántúli

1

1 vagy a Draskóczy munkáját nem olvasta, vagy nem ismeri Rothe és Nebe müveit. És „Dunántuli" ilyen készültséggel merészelt egy komoly lapban, komoly kérdésről, intelligens olvasó közönség előtt velem vitába szállani. Volt olyan vakmerő, hogy bántsa, sértse a személyemet abban a vitában, amikor a vita alapját képező 2 nagy munkát hihetőleg nemis látta, nem is olvasta. Vagy ha látta és olvasta, akkor vagy nem volt képes megérteni, vagy nem tudja, hogy a plagizálás az irodalomban is tilos, hogy a mások gondolatait, képeit, hasonlatait szórói-szóra átvenni, lemásolni — a forrás megnevezése és idéző jelek nélkül — irói becsület kérdése. Én az alábbiakban a napfénynél világosabban be fogom bizonyítani állításaim igazságát és akkor! — nem én leszek az .»illetéktelen szószátyár«, a „lelkiismeretlen iró", a »roszindulatu kritikus«, s az »irodalmi rágalmazó« stb. Hanem meg vagyok róla győződve, sőt tudom, hogy a művelt olvasó közönségnek „Dunántuli"-ra vonatkozólag 2 latin közmondás fog eszébe jutni: „Ne sutor ultra crepidam" és „Si tacuisses, philosophus mansisses!" Eddigelé tudvalevőleg theol. tanárképzésünk emelése s egyházi irodalmunk fejlesztése szempontjából, nemkülönben Draskóczyra és az eperjesi theologiára való különös figyelemből inkább csak általánosságban állítottam, hogy ifj. Draskóczy Lajos eperjesi theol. tanárnak: „Az egyházi beszéd történeti fejlődése és az alap-igához való viszonya. Eperjes, 1908. 230. lap" c. tanárvizsg. szakdolgozata Rothe: »Geschichte der Predigt von den Anfängen bis auf Schleiermacher, Brema 1881.« c. 1 kötetes és Nebe: »Zur Geschichte der Predigt, Wiesbaden 1879.« c- 3 kötetes müvének egyszerű másolata, fordítása, helyenként kivonata. Most azonban, cáfolom által indíttatva, eredeti szándékom ellenére, de irói reputátióm érdekében állításomat több jellegzetes párhuzamos szemelvénnyel vagyok kénytelen beigazolni. Drask. művének körülbelül V-t része Rothe művéből van kiírva, illetőleg lefordítva, s a Schleiermachertől kezdődő ujabb történeti része, mivel itt Rothéból már nem meríthetett, változtatott sorrendben Nebe művéből van összevissza kivonatolva. Művének beosztása is (Dunántuli szerint »a gyönyörű logikus fonal« s „az encyklopädikus gazdagság") Rothéböl van véve. Mint R., ugy Drask. is az egyházi beszéd történetét adja N. Konstantinig, Konstantintői Nagy Károlyig, N. Károlytól a reformátióig s a reformátiótól a jelenig (Rothénál Schleiermacherig). Innen aztán Drask. művében Nebe veszi át a szót. Igy hát a mű csakugyan az eredetiség és az önállóság teljes hiján van, még legtöbb van belőle az 1., 2. és utolsó §-ban. Másolása oly szolgai, hogy még a sor alatti, nagyobbára latin forrásszerü jegyzeteket is, amelyekre Rothe a maga történeti fejtegetéseit fölépítette, az olvasó megtévesztése céljából egyszerűen kiirta. (V. ő. Drask. 30, 44, 45, 68, 83, 88, 90, 189 stb. és Rothe 43, 83, 84, 108, 154, 182, 183, Nebe 280 stb. 1.) Szóljanak maguk most már a párhuzamos szemelvények. Lapunk szűk terére való tekintettel mutatóul és példaképen csak egy néhányat adhatunk, mert különben Draskóczy és R. művét majdnem egészen kellene párhuzamos szemelvényekben közölnünk. *) ,,És csakugyan, a IV. és V. század folyamán óriási népszerűségre jut az egyházi beszéd és az egyetemesen megnyilatkozó ker. közvélemény a legfőbb súlyt az igehirdetésre fekteti a cultus keretébem Ezeren és ezeren tódulnak a híres egyházi szónokok meghallgatására. Feszült figyelemmel hallgatják az Igét. Valósággal csüggenek a beszélőnek ajkán. Leírták a kiváló szónokok beszédét. Az egyházi beszéd tartása mindennapossá lesz, különösen a böjti időszakban, majd Húsvét és Pünkösd ünnepe közt. Egy-egy kiválóbb szónok egymásután több helyen prédikál. S egy-egy kiválóbb helyen egymásután több szónok lép fel a szószékre az Igét hirdetni. A ker. hívek az istentiszteletet prédikátió nélkül nem becsülték többé semmire. A beszéd után sorba kivonúltak a templomból. Úrvacsorára alig maradtak ben. A buzgó vallási áhítat: az eszthétikai magasabb élvszetté vált. Az istentisztelet a didaktika fülcsiklandozása lőn a kedély épülése helyett. Görög rétorokká és sofistákká váltak az egyházi szónokok stb. stb." [Drask. 24—25. 1.) „Im 4. und 5. Jahrh. legt denn auch thatsächlich die öffentliche Meinung der Christen ganz besonders hohen Werth auf die Predigt. Das beweist der ungeheure Andrang der Zuhörer zu den Predigten, namentlich derausgezeichneten Prediger, wie des Greg^ Nazianz, des August, u. a. m., und die gespannte Aufmerksamksit, mit der solche Menschenmassen gevőhnlich an dem Munde des Predigers hingen. Des gleichen die noch fortdauernde Sitte, die Predigten der *) Megjegyzem, hogy az („) idézőjelek az én és korántsem Draskóczy vagy Rothe és Nebe idézője la i. Szepexi.