Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-06 / 2. szám

f-> WM t \ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZR. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre ..... 5 K Egyes szám ára 40 filler. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TARTALOM-JEGYZEK : Vezércikk: Vigyázzunk a missiókra. (<-/. H) — Szabadsajtó és a Protestantismus. (Folyt, köv.) Zsilinszky Mihály. — Jelentés az adóalap tárgyában. — Ciryászrovat. — Külföld. — Belé let. — Irodalom. — Pályázatok. — Kirdeíesek. Vigyázzunk a missiókra. Äz időrend figyelembevétele mellett minden t. olvasónk azt hihetné, hogy jelen sorokkal a pogány missió érdekeinek buzgó, lelkes felkarolására intünk. Hiszen alig pár óra választ el Vízkereszt ünnepétől, a mely első sorban annak a nagy szellemi érdekközösségnek ébrentartására emlékeztet, a mely az egész világon szétszórt keresztyénség tagjai között kívánatos és a mely érdekközösség határainak kiterjesztése képezi épen a pogány missiók soha elégé nem méltányolható, nagy és szent evangéliumi feladatát Ám mi - bár szívünk szerint mélységes szeretettel és bennső hevülettel gondolunk a pogány missiók magasztos evangéliumi munkájára, — ezidőszerint mégis a saját magyarhoni evangéliumi missiói pontjaink ügyét kívánjuk szóvátenni és az összes illetékes tényezők szeretetteljes, gondos figyelmébe ajánlani. Äz incidens, a melyből kifolyólag e so- | rokat írjuk, a következő. E sorok irója egyik, egyházi és iskolai i téren egyaránt kiváló tisztet betöltő barátjá- i nak felesége ezelőtt öt esztendővel igazi karácsonyi hangulattal megirt levelet kapott egyik barátnőjétől, a ki Zomborban lakik. | Lelkes öröm vonul át a levél minden során, írója, egy, már akkor is előrehaladott korú, erős-katholikus családtagoktól körülvett,buzgó evangelikus úrinő boldogan jelenti itteni barátnőjének, hogy Isten kegyelemmel tekintett reájuk, sikerült szervezni az evangelikus missiót, ennek élére nagy rokonszenvvel és nagy várakozásokkal fogadott lelkészt állítani, csinos templomot építeni, azt a kor Ízlésének megfelelően berendezni, a miben egy oltárterítő adományozása által ő maga is kivette a kötelességből őt megillető részt. Most, a levelezésben beállott hosszabb szünet után a zombori evang. úrinő megint megszóllalt. De ez a karácsonyi levél merő ellentéte az öt év előttinek. Mély bánat rezgi át az élete álkonyán álló úrinő levelének minden sorát. És bánatának főoka — nem az alkony, az esthajnal egyre növekvő árnya, — de annál sokkal mélyebben fekvő, szívreható keserűség. Keserűség a felett, hogy a gyönyörű fejlődést ígért zombori missió a széthullás, a szétesés, a teljes pusztulás stádiumába jutott, — a rokonszenves, derék lelkésznek nincs ki számára az igét hirdetnie, a csinos templomot rövid idő alatt be lehet és be kell zárni, a zombori missió fiziologiai értelemben csöd alá került. Tehát öt év alatt állott be ez a szomorú változás. Öt év alatt az egykor lelkes, áldozatkész zombori missiói hívek az elviselhetetlen nagy egyházi adóteher súlya alatt megfeledkeztek az egyházuk iránt tartozó hűségről, elfeledkeztek egykori nagy áldozatkészségükről, lelkes szervezkedésükről, az evangélium földi és mennyei áldásairól — és a buzgó pápista propaganda ölébe hulltak, maguk után csak gyászt és siralmat hagyva azoknak a keveseknek a szívében, a kik ma még evangélikusoknak vallják mayukat Zombor városában. Öt év alatti Äz alatt az öt év alatt, a melynek folyamán a protestáns egyházi sajtó nem győzte kongatni a vészharangot, nem győzte eléggé figyelmeztetni az egyház élén állókat, felügyelőket, főgondnokokat, püspököket, gyűléseket, konventeket, közös protestáns bizottságot: tegyenek meg mindent, állammal, kormánnyá^ országgyűléssel szemben, tegyenek íreo mindent saját egyházi életünkön belül sz '?/ zés, telkesítés, látogatás és áldozatok által ? a a czélra, hogy evang. egyházaink kéllp anyagi és szellemi erővel, >