Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-02-11 / 7. szám
1909 EVAXGELIKUS ŐRÁLLÓ 57 mivel úgy a tanítók, mint a lelkészek megkapják nyugdíjintézeteiktől a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjat. Kund Samu esperes véleménye szerint nem szabad a jogától senkit sem elütni; nem szabad senkinek keserűséget okozni: a gyámoldát fenn kell és fenn is lehet tartani. Számítást terjeszt elő, hogy mikép szerezné ő be a nyugdíjak kifizetésére szükséges összeget. Hering Zsigmond felvilágosítása azonban csakhamar meggyőzte őt arról, hogy az általa feltüntetett összeg csak a már nyugdíjban levők nyugdíjának fedezésére elégséges; s akik ezután mennének nyugdíjba, azok részére nem találna az egyházkerület pénzforrást, melyből illetményeiket kifizethesse. Ilyképpen ő is kénytelen volt belátni, hogy az egyházkerület anyagi erő hiányában a Gyámoldát jelenlegi szervezetében fentaríani nem képes. Többek hozzászólása után a b zottság azon határozatot hozta, hogy a Gyámolda mai állásában nem tartható fenn, a felszámolás elkerülhetetlen, de ez azokra, kik már nyugdíjat élveznek, nem vonatkozik. Ők éltük fogytáig élvezni fogják illetményeiket, s ennek biztosítására a kerület évenként 42,900 koronát biztosít. A felszámolás mikéntjére vonatkozólag a bizottság Hering Zsigmond elnöknek javaslatát fogadta el, melyszerint minden aktív tag kapja vissza az általa befizetett összeget kamat nélkül, a befizetés sorrendje szerint, és pedig ne csak azok, akik egyszersmindenkorra fizettek, hanem az évdíjas tagok is. öt éven belül azonban a Gyámolda ily visszafizetést nem folyósít, mert addig egyébként is tetemes kifizetése lesz nyugdíjakra. Ha pedig valamelyik aktív tag elhal, annak özvegye és árvái részére az általa befizetett összeg a sorrendtől eltérve azonnal kifizettetik, mint egyszersmindenkori gyámoldai segély. Ä nyugdíjasok csorbítatlanúl megkapják nyugdíjaikat, és a Gyámolda igazgatósága a kerület biztosította 42,900 koronán felül a köztőkéből is vehet el, ha fenti összeg a nyugdíjak fedezésére nem elegendő; de 100 ezer korona a köztőkéből, az alapítványi tőke pedig teljes egészében fentartandó továbbra is lelkész- és tanítói özvegyek és árvák segélyezésére. Elhatározta a bizottság azt is, hogy azoknak kérvényei — kik 1908. decz. 31-éig folyamodtak nyugdíjazásért — elintézendők; valamint azt is, hogy mivel az 1908-ik évre csak néhányan fizették be évi járulékaikat, a legtöbb tag pedig ezen évdíjakkal hátralékoan maradt, az 1908-ik évre befizetett évdijak a befizetők részére visszatérítendők. Sajnos, hogy a bizottság kedvezőbb megoldási módot nem találhatott; most már a legközelebb tartandó egyházkerületi közgyűlésnek fogja feladatát képezni, hogy a Gyámolda jövőjére nézve véglegesen határozatot hozzon. Pápa. Szutter Dániel ev. tanító. Nyilatkozat. Hosszufalu, (Brassóm.) 1909. II/5. Nagytiszteletű Geduly Henrik úrnak, az Ev. Őrálló szerkesztőjének Nyíregyháza. Az Evang. Őrálló 1909. jan. 21-ik számában Nagytiszteletűséged, mint e lapnak szerkesztője jónak látta Kényszernyugdíj czim alatt személyemre s állásomra vonatkozólag a következő megjegyzéseket tenni: a) »Érdeklődőnek azon indokát — hogy a lelkészi hivatal átvétele épen akkor terveztetett, mikor az ügyben szereplő lelkész egyházát rendbe hozta, — csak bizonyos el nem fojthcitó\ indignaczióval fogadhatjuk el.« b) »Mi pedig azt mondjuk : a keresztyéni türelem és megbocsátás legutolsó határáig ment ei az egyházi felsőség, amely az ugyancsak ezen közleményben taxatíve felsorolt mulasztásokat más nemű bűntető intéz! kedések tárgyává nem tette.« E megjegyzésekkel kapcsolatosan komoly intelmet I is intéz Nagytiszteletűséged mint szerkesztő brassói lelkésztestvéreíhez, melyben e lelkészi kart pellengérre állítva, megróvja azon piszkolódásokért, mit két pártra osztva gyűlölettel folytatnak egymás ellen. Ä sértés e pontokban a nyilvánosság előtt töri tént, ez okon becses lapjában feleletemnek helyet kérek. Azt vagyok bátor először is kérdeni: mire alapítja Nagytiszteletűséged a személyemet és papi munkálkodásomat megbélyegző állitásaít ? Engemet legfeljebb látásból ismerhet, egyházam viszonyait s benne 30 éves papi munkálkodásomat soha tanúlmánya tárgyává nem tette. Ily lesújtó ítéletet hallomásra, vagy érdeklődő néhány soros tudósítására csak talán nem alapithat ? »Azt vagyok bátor kérdeni másodszor: ki tette Önt bíróvá felettem és a brassói egyházmegye lelkészi kara felett, hogy ily mélyen megalázó, sőt megbélyegző | elbánásban részesít bennünket ? Az Evang. Őrállónak hivatásához ily fellépés nem tartozhatik, a papi testI véri szeretettel, a mindennapi életben egymás iránt ; tartozó tisztelettel ily elbánás össze nem egyeztethető s a szerkesztőség ily magatartásra senkit nem jogosíthat. Engedje meg azért Nagytiszteletűséged, hogy a brassói egyházmegye papi karának adott leczkéjét amennyiben engem is illet, valamint külön nyilvános megrovásomat, mint az egymás iránt tartozó szeretettel össze nem férőt, illetéktelent és igazságtalant visszaútasítom. Az Érdeklődő által felsorolt és Nagytiszteletűséged által indignacioval fogadott és az én mulasztásaim; nak bélyegzett ügyekre vonatkozólag ki kell jelentenem, ; hogy a közleményben felsorolt évekről az egyházi í adójegyzéket a maga idejében elkészítettem s az adó I kivetése végett több ízben egyháztanács és közgyűlés elé terjesztettem az évi költségvetéssel együtt, de sikertelenül; a hátrálékok felhajtását megkísértettem, de egyházi gyűlési meghatalmazás nélkül hiába; a számadásokat az 1906. és 1907. évről annak idején beterjesztettem, de az egyháztanács a felülvizsgálatot megtagadta. Az esperesnek 4 év alatt számtalanszor jelentést tettem, több ízben panaszoltam, panaszomra választ sem kaptam, sőt hivatalosan a nyakamra ültették másod felügyelőnek azon egyént, ki a mondott ügyek elj végzését azon általa nyílván bevallott czélzattal aka| dályozta, hogy engem hivatalomtól megfosszon, vagg ! hivatalomból családostól kiéheztessen. A lelkésznek az Alkotmány nem ad semmi hai talmat az egyházi fegyelem gyakorlására, vagy a megbontott rend helyreállítására. Nekem tehát nem lehetett e nehéz viszonyok közt más feladatom, minthogy türelemmel, meggyőzéssel, tapintatos bánásmóddal oda érleljem a dolgot, hogy az irántam mindig becsűléssel s jóindulattal viselkedő, de félrevezetett egyszerű nép 1 maga lássa be lassanként a rajta uralkodó terrorisztí-