Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-11 / 7. szám

1909 EVAXGELIKUS ŐRÁLLÓ 57 mivel úgy a tanítók, mint a lelkészek megkapják nyug­díjintézeteiktől a tisztességes megélhetést biztosító nyug­díjat. Kund Samu esperes véleménye szerint nem szabad a jogától senkit sem elütni; nem szabad sen­kinek keserűséget okozni: a gyámoldát fenn kell és fenn is lehet tartani. Számítást terjeszt elő, hogy mikép szerezné ő be a nyugdíjak kifizetésére szük­séges összeget. Hering Zsigmond felvilágosítása azon­ban csakhamar meggyőzte őt arról, hogy az általa feltüntetett összeg csak a már nyugdíjban levők nyug­díjának fedezésére elégséges; s akik ezután mennének nyugdíjba, azok részére nem találna az egyházkerület pénzforrást, melyből illetményeiket kifizethesse. Ily­képpen ő is kénytelen volt belátni, hogy az egyház­kerület anyagi erő hiányában a Gyámoldát jelenlegi szervezetében fentaríani nem képes. Többek hozzászólása után a b zottság azon határozatot hozta, hogy a Gyámolda mai állásában nem tartható fenn, a felszámolás elkerülhetetlen, de ez azokra, kik már nyugdíjat élveznek, nem vonat­kozik. Ők éltük fogytáig élvezni fogják illetményeiket, s ennek biztosítására a kerület évenként 42,900 koro­nát biztosít. A felszámolás mikéntjére vonatkozólag a bizott­ság Hering Zsigmond elnöknek javaslatát fogadta el, melyszerint minden aktív tag kapja vissza az általa befizetett összeget kamat nélkül, a befizetés sorrendje szerint, és pedig ne csak azok, akik egyszersminden­korra fizettek, hanem az évdíjas tagok is. öt éven belül azonban a Gyámolda ily visszafizetést nem folyósít, mert addig egyébként is tetemes kifizetése lesz nyugdíjakra. Ha pedig valamelyik aktív tag elhal, annak özvegye és árvái részére az általa befizetett összeg a sorrendtől eltérve azonnal kifizettetik, mint egyszersmindenkori gyámoldai segély. Ä nyugdíjasok csorbítatlanúl megkapják nyugdíjaikat, és a Gyámolda igazgatósága a kerület biztosította 42,900 koronán felül a köztőkéből is vehet el, ha fenti összeg a nyug­díjak fedezésére nem elegendő; de 100 ezer korona a köztőkéből, az alapítványi tőke pedig teljes egészé­ben fentartandó továbbra is lelkész- és tanítói özve­gyek és árvák segélyezésére. Elhatározta a bizottság azt is, hogy azoknak kérvényei — kik 1908. decz. 31-éig folyamodtak nyugdíjazásért — elintézendők; valamint azt is, hogy mivel az 1908-ik évre csak néhányan fizették be évi járulékaikat, a legtöbb tag pedig ezen évdíjakkal hátralékoan maradt, az 1908-ik évre befizetett évdijak a befizetők részére vissza­térítendők. Sajnos, hogy a bizottság kedvezőbb megoldási módot nem találhatott; most már a legközelebb tar­tandó egyházkerületi közgyűlésnek fogja feladatát képezni, hogy a Gyámolda jövőjére nézve véglegesen határozatot hozzon. Pápa. Szutter Dániel ev. tanító. Nyilatkozat. Hosszufalu, (Brassóm.) 1909. II/5. Nagytiszteletű Geduly Henrik úrnak, az Ev. Őrálló szerkesztőjének Nyíregyháza. Az Evang. Őrálló 1909. jan. 21-ik számában Nagytiszteletűséged, mint e lapnak szerkesztője jónak látta Kényszernyugdíj czim alatt személyemre s állá­somra vonatkozólag a következő megjegyzéseket tenni: a) »Érdeklődőnek azon indokát — hogy a lelkészi hivatal átvétele épen akkor terveztetett, mikor az ügy­ben szereplő lelkész egyházát rendbe hozta, — csak bizonyos el nem fojthcitó\ indignaczióval fogadhatjuk el.« b) »Mi pedig azt mondjuk : a keresztyéni türelem és megbocsátás legutolsó határáig ment ei az egyházi felsőség, amely az ugyancsak ezen közleményben taxa­tíve felsorolt mulasztásokat más nemű bűntető intéz­! kedések tárgyává nem tette.« E megjegyzésekkel kapcsolatosan komoly intelmet I is intéz Nagytiszteletűséged mint szerkesztő brassói lelkésztestvéreíhez, melyben e lelkészi kart pellengérre állítva, megróvja azon piszkolódásokért, mit két pártra osztva gyűlölettel folytatnak egymás ellen. Ä sértés e pontokban a nyilvánosság előtt tör­i tént, ez okon becses lapjában feleletemnek helyet kérek. Azt vagyok bátor először is kérdeni: mire ala­pítja Nagytiszteletűséged a személyemet és papi mun­kálkodásomat megbélyegző állitásaít ? Engemet legfel­jebb látásból ismerhet, egyházam viszonyait s benne 30 éves papi munkálkodásomat soha tanúlmánya tár­gyává nem tette. Ily lesújtó ítéletet hallomásra, vagy érdeklődő néhány soros tudósítására csak talán nem alapithat ? »Azt vagyok bátor kérdeni másodszor: ki tette Önt bíróvá felettem és a brassói egyházmegye lelkészi kara felett, hogy ily mélyen megalázó, sőt megbélyegző | elbánásban részesít bennünket ? Az Evang. Őrállónak hivatásához ily fellépés nem tartozhatik, a papi test­I véri szeretettel, a mindennapi életben egymás iránt ; tartozó tisztelettel ily elbánás össze nem egyeztethető s a szerkesztőség ily magatartásra senkit nem jogosíthat. Engedje meg azért Nagytiszteletűséged, hogy a brassói egyházmegye papi karának adott leczkéjét amennyiben engem is illet, valamint külön nyilvános megrovásomat, mint az egymás iránt tartozó szeretettel össze nem férőt, illetéktelent és igazságtalant vissza­útasítom. Az Érdeklődő által felsorolt és Nagytiszteletűsé­ged által indignacioval fogadott és az én mulasztásaim­; nak bélyegzett ügyekre vonatkozólag ki kell jelentenem, ; hogy a közleményben felsorolt évekről az egyházi í adójegyzéket a maga idejében elkészítettem s az adó I kivetése végett több ízben egyháztanács és közgyűlés elé terjesztettem az évi költségvetéssel együtt, de sikertelenül; a hátrálékok felhajtását megkísértettem, de egyházi gyűlési meghatalmazás nélkül hiába; a számadásokat az 1906. és 1907. évről annak idején beterjesztettem, de az egyháztanács a felülvizsgálatot megtagadta. Az esperesnek 4 év alatt számtalanszor jelentést tettem, több ízben panaszoltam, panaszomra választ sem kaptam, sőt hivatalosan a nyakamra ültették má­sod felügyelőnek azon egyént, ki a mondott ügyek el­j végzését azon általa nyílván bevallott czélzattal aka­| dályozta, hogy engem hivatalomtól megfosszon, vagg ! hivatalomból családostól kiéheztessen. A lelkésznek az Alkotmány nem ad semmi ha­i talmat az egyházi fegyelem gyakorlására, vagy a meg­bontott rend helyreállítására. Nekem tehát nem lehetett e nehéz viszonyok közt más feladatom, minthogy türe­lemmel, meggyőzéssel, tapintatos bánásmóddal oda érleljem a dolgot, hogy az irántam mindig becsűléssel s jóindulattal viselkedő, de félrevezetett egyszerű nép 1 maga lássa be lassanként a rajta uralkodó terrorisztí-

Next

/
Thumbnails
Contents