Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-04 / 6. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. február 4. 6. szám. EVANGELIKUS EGYHÁZI ES TAESADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre ..... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TAUT ALOM-JEGYZEK : Vezérczikk: Rz adóteher könnyítéséről. Hajsó Gusztáv. — Egy kis okoskodás. -- Ädatok sérelmeinkhez. Egy őrálló. — Mi az oka ? W. J. — Luther-Társaság. Petrilc Géza. — Beléiet. — Nekrológ. — Pályázatok — Hirdetések. „Az adóteher könnyítéséről." — Néhány szó —ő-nek czikkéhez. — Igen tisztelt — ő — Uram ! Becses czikkét elolvasva, s a számtani adatokat mérlegelve — melyek abban az elosztási és hovafordítási quótát tüntetik föl — el kell ösmernem, hogy állításában (a mathematikai mérleget tekintve) sok igazság van. Azonban azt bátorkodom kérdezni, tisztelt Uram öntől: kiérzi-e az állami segély mikénti szétosztásából azt a szellemet, azt a humánus szívet, mely a számadások elrendezésénél és a czéltudatos hováfordítások összegezésénél irányadó, vezérlő tényező volt? Midőn ez alkalommal is nagytiszt. Gyürky Pál főesperes úrnak fáradságos gonddal elkészített munkájáért hódoló elismerésemet és köszönetemet tolmácsolom, akkor egyúttal azt is mondhatom, hogy őt a leghelyesebb intentió vezette, midőn az egyetemes nyugdíj tőkéjét így fokozatosan szaporítni óhajtja s óhajtja mindenki, ki vele egyet ért és együtt érez. Igen tisztelt — ő— Uram! Azt nagyon jól tudhatná, hogy a fáradt munkás nyugalom után óhajtozik. Ezen nyugalom azonban az élete alkonyán ne legyen tengődés, kegyelemkenyérre szorúlt nyomorgás. A munkás alatt hogy ki értendő, azt — ő — Úr bizonyára tudni fogja. Äz is bizonyos, hogy a létfentartás eszközei évről-évre drágábbak lesznek, hogy a lelkésztestvérek, kik ma 2400 koronából, avagy kevesebből is megélni és nagy családot neveltetni kénytelenek (hiszen a gyermekek az Isten bő áldása a szegény lelkészeknél) ki tudja, hogy 20—30 év múlva tehetik-e ezt 3000 koronából is? Midőn azonban úgy szeretett hazánknak, mint éltető egyházunknak derék tagokat neveltek föl, kérdem öntől, méltányos-e akkor, hogy ők 1200—1600 koronából tengődjenek vénségök napjaiban? Ävagy arra számít tisztelt — ő — Uram, hogy a szerető és háládatos, de esetleg az életért és létfentartásért küzdő gyermekeik valamelyikénél (mert a szegény protestáns papnak az anyagiakban csakis szegénysorsú gyermekei lehetnek és igen ritka a kivétel) húzzák meg magukat? Ha ezt gondolja, akkor a lelkész életét a küzdelemteljes oldaláról (itt az anyagiakat értem csupán) nem ismeri, avagy csak egyoldalúlag s kizárólag az egyházközség anyagi javának előmozdítása czéljábói — • a másik tényező rovására — kívánja fölfogni, nem pedig, amint ez helyesebb, a lelkész és egyháza szellemi és anyagi javainak előmozdítása együttes szempontjából. Nemes és hitbuzgó egyházaink eddig is — bár sokszor és sok helyen nagy áldozatok árán is — viselték a rájuk kirótt és kivetett terheket s a krisztusi szellemben ezután is viselni fogják — a mint eddig — mondjunk rövid határidőt 10 évig. Tíz év után egyetemes nyugdíjintézetünk valóban nyugalom és pihenést nyújtó intézet lessz. Akkor aztán egyszerre, gyökeresen s hatványozott mértékben lehet az egyházak terheit csökkenteni. Addig azonban leghelyesebb az az út, amelyet vezérférfiaink követni óhajtanak. Mert tisztelt — ő — Uram!, ha a pásztort az a tudat vigasztalja az anyagiakért való küzdelemben a szellemi harcz terén, hogy az évek letűntével, az erők és az üde szellemi tehetség meglankadtával nem kegyelemkenyér, nem csekély alamizsna, avagy ha az Úr bölcs végzése őt a munkateréről áldásos működésének közepette szólítná el, úgy az özvegynek és árváknak nem a sokszor kegyetlen és kegyelet nélküli kegyelmi év — mint ezt helvét hitvallású testvéreinknél láttam — nem sokszor a legnagyobb nélkü-